Az Ásító inas barlangrajzos és pop-art verzióban: mit keres a mesterséges intelligencia egy múzeumban?

Munkácsy Mihály Ásító inas című festményét talán nem kell senkinek sem bemutatni. A festő 1869-es képe most a szegedi Móra Ferenc Múzeumban látható tucatnyi társával együtt, az egyébként is nívós tárlat viszont azért került a vártnál jobban reflektorfénybe, mert nem mindennapi ötlettel egészítették ki: mesterséges intelligenciával alkották újra az Ásító inast, amely így most barlangrajztól kezdve pop-arton át a videójátékok világáig mindenféle változatban megtekinthető. Ez pedig számos kérdést vet fel a művészet és az MI viszonyával kapcsolatban.

„Mindig szükség van egy szakemberre, aki mögött tényleges szaktudás van” – mondta Magyar Milán, a szegedi Móra Ferenc Múzeum grafikusa, aki a múzeum Az Ásító inas, én és MI címmel nyílt kiállítására gondolta újra Munkácsy ikonikus művét mesterséges intelligencia használatával. A dolog eredetileg nem önálló projektnek indult, csak a Munkácsy-tárlatot szerették volna figyelemfelkeltőbbé tenni.

A kezdeti terv az volt, hogy a múzeum elé helyeznek ki egy látványos installációt, ahogy korábbi, nagyobb kiállítások esetében is tették már, de itt nem találtak hozzá megfelelő eszközt. A múzeum grafikusa ezért kezdett el a látványterveken dolgozni, és az egyik kísérlete során megalkotta az Ásító inas pop-art stílusú átiratát. „Ez egy élénk, színes átalakítás volt, ahol a hátteret kicseréltem, a figurát kivágtam és átszíneztem” – magyarázta Magyar. Amikor ezt bemutatta, a kollégáknak tetszett az ötlet, így egyértelmű volt, hogy jó irányba tartanak. Felmerült a kérdés, hogy hogyan tehetik ezt a játékos „átiratot” mélyebbé, hogy egy külön kiállításon is megállja a helyét.

„Két ok miatt esett az Ásító inasra a választás. Egyrészt az ásító figura gondolata már a tervezés korai szakaszában felmerült, másrészt egy központi karakter sokkal jobban kiemelhető a különféle változatokon keresztül. Egy olyan szalonképből, amely több figurát ábrázol, nem lehetett volna ilyen változatos és mégis érdekes sorozatot készíteni” – mondta a grafikus.

Magyar törekedett rá, hogy az MI pontosan úgy jelenítse meg a festmény elemeit, ahogy azok az eredeti művön is szerepelnek. Célja az volt, hogy minden részlet – a testtartás, az ásítás és a háttér tárgyai – ugyanazokat a pozíciókat tükrözze, de ezt a szintű precizitást nem mindig sikerült elérnie. „Hosszas próbálkozás után kiderült, hogy a DALL-E nevű MI-vel, amivel dolgoztam, ez nem fog működni” – vallotta be. Idővel engednie kellett saját maximalizmusából, és elfogadnia a korlátokat.

Korábban, amikor a Határtalan Régészet magazinhoz próbált képeket készíttetni mesterséges intelligenciával, hasonló problémákat tapasztalt. Ott olyan öltözeteket és tárgyakat rakott a képekre a szoftver, amelyek nem illettek a korabeli kultúrához. Ezért is van szükség a ténylegesen hozzáértő szakemberekre ilyenkor.

Egyszerű utasítások vezették eredményre

A grafikus az alkotási folyamat során fokozatosan finomította utasításait az MI-nek, hogy az pontosabban visszaadja az elképzeléseit. Magyar eredetileg többféle stílust próbált ki az Ásító inas átdolgozásakor, majd rájött, hogy akár különböző művészeti korszakokat is követhet a sorozatban: így született meg többek között az Ásító inas őskori átdolgozása, de lett inas az ókori Egyiptomból, az antik Görögországból, mozaik inas, és az orosz ikonokra emlékeztető inas is.

„Nagyon sokat küzdöttem azzal, hogy legalább a figurák pozíciója megmaradjon, és az ásítás kifejezze azt a fáradt, reggeli hangulatot, amit szerettem volna.” A hosszú próbálkozások után – nagyjából 200 kép készült – rájött, hogy az elkészült művekből egy önálló sorozat született.

A kiállításra a grafikus végül 72 művet válogatott ki, az ásítási póz megtartására ügyelve, és a nem megfelelő figurákat eltávolítva. „Sokszor nem ásító, hanem éppen üvöltő vagy más pózt felvevő karakter jelent meg. Ezeket azonnal kiszűrtem.” A válogatásnál figyelt az életkorra is, így csak az eredeti hangulathoz illeszkedő alakok maradtak meg.

A kiállított képek méretének meghatározásánál Magyar több tényezőt is figyelembe vett. Szerinte az egyik fő oka, hogy a képek viszonylag kisméretűek, a mesterséges intelligencia korlátai. „Az MI által készített képek alacsony felbontásúak voltak, így ezeket külön programmal kellett felnagyítanom, hogy elérjem a kiállításhoz megfelelő minőséget.”

A jogi háttér még nem tisztázott

Felmerül a kérdés, hogy ki is a tulajdonosa ezeknek a képeknek, és egyáltalán műalkotásnak tekinthetőek-e. „Nem mondanám műalkotásnak. Szerintem ez a sorozat még nem tart ott, hogy ezt kijelenthessük” – véli Magyar. Jogilag nézve, ha valaki szerződést köt egy mesterséges intelligenciát szolgáltató céggel, a felhasználási feltételek rögzítik a képek tulajdonjogát és a használati lehetőségeket. „Magáncélra általában szabadon lehet használni az ilyen képeket, de ha például nyilvánosan mutatják be, vagy kereskedelmi célra használnák, akkor a tulajdonjog sok esetben nem az alkotó személyé marad, hanem a mesterséges intelligenciát fejlesztő és üzemeltető cégé.”

Magyar szerint a sokszínű és dinamikus képek, valamint az Ásító inas újraértelmezése nagy sikert arattak. „Volt két hölgy, akik direkt megkerestek azzal, hogy a kiállítás bontása után megvásárolhatnák-e a képeket.” Az egyébként, hogy mi lesz a sorsuk, még nem tisztázott. Magyar elmondása szerint más helyszínen is szeretnék bemutatni a sorozatot, de még gondolkodnak azon, hogy miként lehetne hozzáférhetővé tenni a látogatók számára. „Nem szeretném, ha a képek egyszerűen egy raktárba kerülnének, ezért próbálunk olyan megoldást találni, ahol a munkák tovább élhetnek.”

A látogatók kíváncsian állnak hozzá

A múzeum grafikusa szerint a kiállításról túlnyomórészt pozitív visszajelzéseket kapnak. Érdekes módon a projekt nemcsak a fiatalokat vonzza, hanem az idősebb generáció figyelmét is felkeltette. „Azt hittük, hogy a mesterséges intelligencia által generált képekkel inkább a fiatalabbakat tudjuk majd megfogni, de az idősebb látogatók is megállítottak és érdeklődtek” – mesélte.

A pozitív visszajelzések miatt most nagy kedvet érez ahhoz, hogy egy újabb, immár önálló művészeti projektet alkosson az MI-vel. „Most már nem csak egy kiállítást szeretnék támogatni, hanem valamilyen önálló képzőművészeti dologgá fejleszteni” – mondta, de még konkrét tervei nincsenek.

Szívesen beépítene más mesterséges intelligencia alapú technológiákat is, például mozgóképeket, zenét vagy szövegeket, hogy egy igazán összetett művet hozzon létre. Célja, hogy valamilyen gondolatot is belerakjon a dolgokba, és a közeljövőben valami tényleg újat hozzon létre.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.