Az volt a szerencséje a néninek, hogy kocsival mentem, és a kis utcán

„Ha a kutyának nincsen iránymutatás adva, magától hozza meg a döntéseket” – hangzott el a Szegedi Törvényszéken hétfőn annak a férfinak a tárgyalásán, akit azzal vádolnak, hogy a megvadult kutyái három évvel ezelőtt egy embert szétmarcangoltak, egy másikat pedig súlyosan megsebesítettek Szentesen. A bíróság a mostani ülésen arra kereste a választ, hogy mennyiben járulhatott hozzá a kutyák szocializációja a történtekhez, miért űztek halálig egy embert.

A vádlott egy kertes házban lakott a családjával és több kutyával együtt. Az udvarba egy összeeszkábált kapun lehetett bejutni, ami az ügyészség szerint nem felelt meg a biztonságos kutyatartás feltételeinek, ugyanis nem lehetett bezárni. Az állatok falkában éltek, oltást nem kaptak, ápolatlanok voltak, és a telken felhalmozott szemét között tengették napjaik. Fajtájuk miatt speciális odafigyelést és nevelést is igényeltek volna, de azt sem kapták meg, így egyre agresszívabbá váltak.

A vád szerint a 2021. augusztus 20-i tűzijáték bőszíthette fel aztán annyira az állatokat, hogy közülük kettő, két bullterrier a tákolt kapun kijutott és rátámadt egy másnap hajnalban hazafelé tartó férfira. Az áldozat védekezni nem tudott. Számtalanszor megharapták, a helyszínen meghalt. Testére reggel fél hétkor találtak rá egy közeli vízelvezető árokban: az 53 éves férfin több mint száz harapás nyoma volt látható.

Az esetnek szemtanúja nem volt, így a rendőröknek a nyomok alapján kellett rekonstruálniuk, hogy mi történt. Az egyik korábbi tárgyaláson elhangzottak szerint a kutyák megrohanták a férfit, aki megpróbált megkapaszkodni az egyik közeli kerítésben, körmének nyomát meg is találták rajta. A kutyák azonban mindkét achillesét átharapták. Legyűrték, esélye sem volt menekülni. A halála oka a vérveszteség és a sokk volt, a szervezetében kis mennyiségű alkoholt találtak.

Nem sokkal később a kutyák egy idős, bicikliző nőre is rátámadtak, ő a táskájával próbált védekezni, miközben egy ismerősét is felhívta telefonon. Egy autóba ugrott be végül, de a kutyák azt is támadni kezdték, a kiérkező rendőrök is csak gázspray-vel tudták őket ártalmatlanítani. A nő súlyos sérüléseket szenvedett.

Az állatok gazdájára az ügyészség korábban három év letöltendő szabadságvesztést kért gondatlanságból elkövetett emberölés és súlyos testi sértés miatt, a kutyákat egy másikkal együtt az eset után pár hónappal elaltatták.

Nem tűntek támadónak, de azért nem ment volna oda hozzájuk

A hétfői tárgyalási napon több tanút is meghallgattak a Szegedi Törvényszéken. „Augusztus 21-én hajnalban mentünk paprikát szedni a családdal, én később indultam. Kifordultam az utcán és ott volt a néni és a két kutya. Mondtam neki, hogy szálljon be a kocsiba, és mondta, hogy megtámadták” – idézte fel egyikük, egy középkorú nő a történteket, aki ezt követően be is vitte a sértettet a sürgősségire. „Az volt a szerencséje a néninek, hogy kocsival mentem, és a kis utcán” – mondta.

A megtámadott nő korábban azt vallotta, emlékei szerint egy kavics pattant meg a kereke alatt, erre a hangra rontottak rá a kutyák. Az egyik elkapta és húzta a jobb lábfejét. Ő hatalmasat esett, ami után a másik kutya is ráugrott, belemart a bal oldalába. „Ütni-vágni kezdtem a kutyák orrát, szemét, a biciklit nekilöktem az egyiknek, és magamon kívül üvöltöttem” – mondta korábban.

A kocsiba szállva a sértett cipője szét volt szaggatva, azon keresztül vérzett. A tanú két nagyobb testű állatról számolt be most a bíróságon, amikről azt mondta, akkor találkozott velük először. Az ügyész mutatott pár képet a vádlott kutyáiról, a tanú először bizonytalan volt, hogy ezeket az ebeket látta-e, de később ismerős jegyeket fedezett fel rajtuk.

Azt a férfit is meghallgatták, aki azt a telepet vezeti, ahová később a kutyákat vitték, és aki maga is segédkezett az állatok elszállításában. A telepvezető a befogáskor a vádlott telkén három kutyát látott, amelyek az elmondása szerint nem voltak támadóak, ezt részben a gazda jelenlétének tudta be. „Nem tűntek támadónak, de azért nem ment volna oda hozzájuk” – mondta. „Az idegeneket meg minket is, az első tíz napban biztosan megharaptak volna” – válaszolta arra a kérdésre, hogy a menhelyen hogyan viselkedtek az állatok. Két hét alatt azért megszokták őket. A kutyák sem oltva, sem csipelve nem voltak.

A tanú korábbi vallomását ismertetve kiderült, hogy a férfi szerint a kutyák a telepre kerülve féltek, a kennelnek ugorva támadóan léptek fel, gyakran ugattak, menekülő volt a magatartásuk. Elmondása alapján az ilyen bull típusú kutyákat nem nagyon adják örökbe, nagyon családcentrikusak, de rossz kezekben és hajlam szerint gyakran válnak támadóvá. „Nem hiszem, hogy úgy foglalkoztak velük, hogy elvitték sétálni és összeszoktatták más kutyákkal” – mondta a tanú, aki szerint „Magyarországon a kutyák szocializálása végletes. Az egyik véglet, például a Dél-Alföld, ahol a tanyára kötnek ki egy kutyát, hogy jelezzen, a másik a főváros, ahol a kutya a gazdájával alszik”.

A tanú szerint az ebek az utcán pánikban érezhették magukat, nem a territóriumukat védték. Akit megtámadtak, az viselkedhetett úgy – például kiabált velük, rugdosódott –, amitől még jobban megijedtek. Szerinte egy átlag kutyára nem jellemző, hogy haláláig űzzön egy embert, de itt nagyon sokat számíthatott az is, hogy korábban tűzijáték volt, ettől zavarodhattak meg, de hogy csak emiatt támadtak volna, azt nem tartja valószínűnek.

Nem hinné, hogy ok nélkül támadtak

Az állatok több volt gondozóját is beidézte a Törvényszék. Egyikük ott volt akkor, amikor a történtek után a kutyákat elvitték a gazdájuktól, ő félelmi agresszióként jellemezte az állatok viselkedését. A tanú szerint a kutyák nem voltak képezve, csak a maradjot és a nemet értették. A menhelyen eleinte nem barátkoztak, „elfogadtak és megszokták a helyzetet”. Későbbi viselkedésüket viszont már úgy jellemezte, hogy „nem tudunk velük olyat csinálni, hogy agresszíven reagáljanak”.

„Ha a kutyának nincsen iránymutatás adva, magától hozza meg a döntéseket” – mondta arra, hogy okozhatta-e az állatok tettét a szocializáció hiánya. Arra a kérdésre, hogy szerinte mi válthat ki egy kutyából olyat, hogy kiszökik és rátámad egy emberre, azt válaszolta, hogy „a félelem”. Szerinte a kutyák nem a területüket védték, hanem egymást, és a sértett védekezését is vehették támadásnak. Egy másik gondozó már arról számolt be, hogy szerinte három kutya vehetett részt az első támadásban, mert a bevittek közül három volt véres.

„Nem hinném, hogy ok nélkül támadtak. Egy hirtelen mozdulat akár, de valami kiváltotta a támadást” – mondta.

Elég volt, ha csak a pálcát látták

A nap végeztével a vádlott vejét hallgatták meg. Ő együtt él az apósáékkal. Azt mondta, a kutyák sosem bántottak senkit, többen is jártak hozzájuk, soha senkit sem ért atrocitás. Beszámolója alapján a kutyák a konyha mellett külön ládákban laktak, ételmaradékot kaptak, a telekhez kennel is tartozott. A bejárati kapun nem volt lakat, egy csapszeggel zárták. „Ha agresszívebben meglöki az ember, lehet, hogy kinyílhatott” – tette hozzá. Úgy látja, a kapu nem nyílhatott ki másként, csakis emberi segítséggel, ő és a párja csukták be utoljára.

A férfi azt vallotta, hogy nem verték a kutyákat. Ha rosszak voltak, egy pálcával suhintottak csak feléjük. „Suhintani sem kellett őket sokszor, elég volt, ha csak a pálcát látták” – jegyezte meg. Itt a vádlott egészítette ki a vejét azzal, hogy ez a pálca ujjnyi vastag volt és két méter hosszú. Az ügy januárban további tanúk és szakértők meghallgatásával folytatódik.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.