Török Gábor szerint a közmédia 2010 előtt is a politikai harcok terepe volt, de a Fidesz kezében politikai fegyver

„Az alapkérdés tehát ez: legyen-e a mindenkori kormány szócsöve a közmédia, legyen-e a hatalmi zsákmány része, mint oly sok más közintézmény. Szerintem nem szentségtörés erre a kérdésre igennel válaszolni, ahogy – ismétlem: nem nyilvánosan – sokan meg is teszik; van abban igazság, hogy ez egy tisztább, világosabb helyzet: aki nyer, viheti, nem kell elbábozni a közszolgálatiságot”, vetette fel Török Gábor a Facebook-oldalán vasárnap közzétett bejegyzésében.

A politológus Magyar Péter szombati, az MTVA székházánál tartott tüntetése apropóján vette elő a közmédia és a hatalom viszonyának témáját. Török Gábor az írását azzal kezdte, hogy a magyar állami média soha nem volt független a politikától, már

„az első Orbán-kormány alatt és az azt követő szocialista-liberális kormányok idején is politikai szempontok határozták meg, hogy kik, mikor és mennyit beszélhetnek”.

Szerinte a szerkesztők, televíziós műsorkészítők érezhették úgy, hogy nem politikai nyomásra, hanem saját döntésük alapján cselekednek, „de hogy éppen ők hozhatták meg ezeket a döntéseket, az mindig politikai mérlegelés eredménye volt”.

Ezután Török felsorol néhány kilógó „politikai lólábat”, és elmeséli például, hogy egyszer egy választási műsorhoz az utolsó pillanatban taxival kellett Bécsből hazafuvarozni egy baloldali kollégáját, mert „valakik úgy találták”, hogy az elemzői csapat nem eléggé „reprezentatív”. Szerinte sokszor volt érezhető a műsorokban a manipuláció, akár a témák tálalásában, akár a megszólalók kiválasztásában. A politológus szerint a köztévének tehát 2010 előtt is alkalmazkodnia kellett a politikai elvárásokhoz, de ezt nem lehet egy lapon említeni az elmúlt 14 év köztelevíziójával.

„Ami eddig a politikai beavatkozás, politikai harcok terepe volt, az most egy politikai fegyver. Ahol eddig a hatalom és a közszolgálat szempontjai ütköztek, az ma a hatalomgyár zászlóshajója”,

fogalmaz Török Gábor, aki szerint ma már a nem kormánypárti vélemények egyszerűen ki vannak zárva az épületből, miközben „lejáratások és karaktergyilkolászások” zajlanak. A politológus szerint viszont akik védik ezt a rendszert,

„nem azért teszik, mert kiegyensúlyozottnak vagy legalább arra törekvőnek gondolják, hanem azért, mert helyesnek tartják, hogy a hatalom és a hatalom kommunikációjának része a közmédia”.

Ezután jut el Török a felvetésig: mi lenne, ha a közszolgálatiságot már elbábozni sem kellene. De szerinte az is egy tisztább megoldás lehetne, ha úgy, ahogy van, megszüntetnénk „a közpénzek milliárdjait felemésztő” közmédiát. Mivel viszont erre semmi esély nincs, szerinte marad az, hogy a hatalom fegyverként fog tekinteni rá.