Demszky Gábor: A hallgatás ára, hogy szabadon lophattok

– „És akkor '77-ben ott kapkodtál a Trabantban, amikor a rendőr el akarta venni frissen fordított szamizdat cikked kéziratát...
- Nem kapkodtam, csak a kezét fogtam meg. Ő kapkodott.
- És jól megvertek a rendőrök, de legalább sípcsonton rúgtad őket...
- Nem rúgtam sípcsonton. De jól megvertek.”

A fenti párbeszéd Demszky Gábor volt főpolgármester és beszélgetőpartnere, Betlen János újságíró, tévés személyiség között zajlott október 2-án este, Demszky új könyvének kissé zavarba ejtő bemutatóján a Dohány utcai Magvető Caféban. Méghozzá egy megmagyarázhatatlannak tűnő trombitaszóló után.

A két híresség beszélgetését szinte végig kísérte a vitázás, hogy melyikük emlékszik jobban teljesen távoli eseményekre vagy horvát szigetnevekre, azt viszont nem lehet mondani, hogy szabad csapongásuk nem volt szórakoztató.

Mielőtt azonban még magával ragadna minket szóváltásuk összevissza rángató örvénye, gyorsan szögezzük le a tényeket: a volt főpolgármesternek szeptember végén jelent meg új kötete, ami műfaját tekintve életinterjú. A könyvben felmenői történetén keresztül bemutatja a XX. század eleji baloldali illúziók szertefoszlását, mesél ellenzéki szerepéről a Kádár-rendszerben, valamint későbbi politikusi pályájáról, sőt reagál a magyar politikai élet legfrissebb változásaira is.

Betlen nem véletlenül indította a beszélgetést a Trabanttal és Demszky letartóztatásával, mert igazi kuriózumként levetítettek a közönségnek egy 1977-ben készült pár perces francia riportot. A kisfilmben a stáb rejtett kamerával végigkísérte az ifjú, spagettivékony Demszkyt, amint taxival kavar ide-oda a budapesti belvárosban, az akkori illegális ellenzéki újságot szinte az utcán szerkesztve.

A film kapcsán jött elő a konfliktus a rendőrrel, akit vagy megrángatott Demszky, vagy nem, vagy sípcsonton rúgta, vagy nem, de a lényeg, hogy a volt főpolgármester fél évet kapott végül, három évre felfüggesztve. (Egy másik régi ellenzéki vezetőhöz hasonlóan, azaz Betlen szerint mégsem, de ezen most ugorjunk át.) Ehhez kapcsolódóan egészen hajmeresztő és ellenőrizhetetlen kitérőket hallottunk Demszkytől a bírónőről, aki tudta, hogy ő ártatlan, de mégis elítélte, és egy másik nőről (vagy ugyanarról?), aki gyereket akart egy ellenzéki vezéralaktól, és meg is kapta tőle egy balatoni légyotton.

A volt főpolgármester így összegezte a Kádár-korszakbeli Magyarország, a legvidámabb barakk csapdába ejtett társadalmának lényegét: „A hallgatás ára az volt, hogy szabadon lophatsz.” Aztán pár évtizedet ugorva az időben hozzátette: „És ez ma ugyanúgy igaz.” Ennek alátámasztására Demszky saját tapasztalatait idézte a legutóbbi választásokról, amikor sok helyen megfordult vidéken.

Mint mondta, azt látta, hogy a szegény településekre kiment Farkas Flórián, letárgyalta a polgármesterrel, hogyan kell szavazni, majd aki nem úgy szavazott a faluban, az éhen halt. A volt főpolgármester végkövetkeztetése szerint a jelenlegi politikai felállást egy politikus nem tudja megdönteni, „mert amíg nem lesz civil engedetlenség, nem lesz változás”.

A politikai részt egy kis videó zárta, amiben Mácsai Pál színész két Demszky-verset szavalt el. Be kell vallanom, azon felül, hogy megtudhattuk, Demszky verset is írt, sajnos csak annyi maradt meg a szövegből, hogy a sós tenger mos el valamit bennük. Viszont ez a kis részlet pont elég volt ahhoz, hogy Betlen János segítségével áttérjünk a horvátországi Kvarner-öböl partjára, ahol Demszky Gábor egy kis horgászfaluban él most bérelt, „hajókabin nagyságú” lakásában.

Demszky lefestette a közönségnek a reggeleit, amikor korán kel, és megfigyeli, ahogy a visszatérő halászok ingyen ennivalót adnak a helyieknek, „mert a tenger gyümölcse mindenkié”. Megtudtuk tőle, hogy itt az emberek négy nyelven beszélnek, először is olaszul, mert él bennük az olasz identitás.

Innentől aztán megindult az elme száguldása: a hallgatósággal együtt billiárdgolyóként pattogtunk a történelem mandinerén a fasizmustól kezdve a horvát-szerb háborún és az ókori rómaiakon át Cres (kis vita a kiejtésen, ugorjunk) szigetéig, ahol a szürreális diskurzus mitikus mélységekbe jutott. Demszky mintegy mellékesen közölte, hogy a horvát szigetvilág egyébként a görög Abszürditász csontjaiból keletkezett, akinek valamilyen zavaros viszálya volt Zeusz görög istennel vagy Médeia papnővel. Snitt. (Egy Apszürtosz nevű királyfit amúgy tényleg megöletett Médeia, a feldarabolt tetemét a tengerbe vetve, de valljuk be, az Abszürditász sokkal jobban hangzik.)

A messzire kalandozó egykori főpolgármester végül visszatért a földre, és közölte a hallgatósággal, hogy négy, eredeti betűkkel nyomott szamizdat kiadványt is hozott magával, amit aukcióra fog bocsájtani. Elárulta a titkot: a bevételből egy think tank-et szervez a horvát tengerparton egy istállóból átalakított szép helyiségben, ahol mindenféle szemináriumot is fognak majd tartani.

A könyvről a bemutatón végül nem sokat tudtunk meg, de nem is baj, mert kollégánk hamarosan értő recenzióval jelentkezik róla.