33 évvel ezelőtti cikkel vágott vissza a Szuverenitásvédelmi Hivatal David Pressmannek

„A Szuverenitásvédelmi Hivatalt semmilyen fenyegetés sem tántoríthatja el attól, hogy nyilvánosságra hozza a készülő vizsgálati jelentéseit” – reagált Lánczi Tamás hivatala David Pressman szerdai beszédére.

A budapesti amerikai nagykövet akkor arról beszélt, hogy az amerikai diplomácia korábban még eltűrte, hogy a magyar kormány mást mond, mint amit tesz, de az USA egyre kevésbé elnéző Magyarországgal szemben.

Erre reagált egy nappal később a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH). Közleményükben arról írtak, hogy David Ignatius amerikai újságíró már 1991-ben arról cikkezett, hogy a kémek világának vége, és mára nyíltan lehet puccsokat elkövetni.

A hivatal szerint a cikkben az áll, hogy a „nyílt ügynökök hálózata az 1980-as évektől nyilvánosan teszi azt, amit a CIA addig titokban csinált: pénzt, kiképzést és támogatást adnak az amerikai érdekeket képviselő politikai szervezeteknek és aktivistáknak, és megszervezik a szintén általuk finanszírozott külföldi sajtótermékek propagandatevékenységét”. Kiemelték még, hogy Ignatius kulcsfontosságú nyílt ügynökként mutatta be Soros Györgyöt, aki állításuk szerint azóta is számos, Magyarországon működő politikai szervezetet és sajtótermékeket finanszíroz.

Míg a hivatal közleményéből úgy tűnhet, hogy Ignatius arra a veszélyre figyelmeztetett mindenkit már 33 éve, hogy a CIA kiszervezte a puccsolást, és a nyíltan, átláthatóan működő civil szervezetek az amerikai érdekeket képviselik, az eredeti írás pont nem erről szól.

Ignatius valójában arról ír, hogy míg a CIA a hidegháború során sikertelenül próbálkozott mindenféle rejtett akciókkal, az antidemokratikus rendszereket valójában civilek döntötték meg. Igen, ehhez több amerikai szereplőtől is kaptak segítséget, de nem titkos ügyletek, sötét parkolóházakban átadott aktatáskák formájában, hanem nyíltan, átláthatóan. Ez pedig az erősségük, mert nem titok, hogy valaki segített nekik, nincs meg a lebukás veszélye, ami hitelvesztéshez vezethet. A cikk tulajdonképen arról szól, hogy ugyan a CIA információgyűjtésére, csúnyán mondva kémkedésére még mindig szükség van, de a titkos akciókat végrehajtó részére nincs. Arról szó sincs, hogy ezekben az országokban a puccsolók (mint például a magyar rendszerváltók) amerikai érdekeket képviselnének.

A fordítás egy kicsit ott is félrement, hogy az Ignatius által használt sugar daddy-t cukrosbácsiként vették át a közleménybe. Persze lehet vitatkozni arról, hogy jó, vagy rossz dolog, hogy idősebb férfiak pénzzel támogatnak fiatal lányokat azért, hogy valamilyen szintű kapcsolatot ápoljanak velük, de ez talán nem annyira elítélendő, mint a gyerekeket a furgonba csábító cukrosbácsi. Főleg úgy, hogy Ignatius pozitív szereplőkként ír a sugar daddy-kről, míg a közlemény alapján olyan, mintha elítélné azokat.

A hivatal által említett időszakban Soros alapítványai valóban sok kelet-európai fiatal külföldi oktatását támogatták, például Orbán Viktorét, Szájer Józsefét, Németh Zsoltét, Schmidt Máriáét, Kövér Lászlóét, Deutsch Tamásét és Kovács Zoltánét is.