Geszti Péter és Beer Miklós megbeszélte, hogy van Magyarország lelke

„Mi a veszteségeinkben és a hiányainkban tapicskolunk nagyon régóta, ennek súlyos történelmi okai vannak, amik rányomták a bélyegét a dédszüleink, nagyszüleink és szüleink életére is” – fogalmazott Geszti Péter a tizedik születésnapját ünneplő Szemlélek kerekasztal-beszélgetésén pénteken.

Az előadóművész arról beszélt, hogy ezek a transzgenerációs traumákon át a mostani generáció életében is jelen vannak. Geszti szerint a politika nélkül nem lehet ezzel a társadalmi attitűddel szembemenni, de ez a törekvés „szembemegy azzal, amit a hatalom diktál a mindennapokban”. Hozzátette, azt veszi észre az embereknél, hogy ő nagyon nyitott, de ezt ritkán kapja vissza másoktól. Ezért a jövőbeni turnéjának a neve is az lesz, hogy Poptimizmus.

A beszélgetésen részt vevő Beer Miklós nyugalmazott püspök a társadalmi traumákat említve beszélt Trianonról is, Geszti pedig arról, hogy „valóban sírva vigad a magyar”, és „ebben vagyunk a legjobbak”.

„Nekem is az egyik legnagyobb slágerem a Lesz még rosszabb. Megírtam ‘92-ben. Aztán azóta kiderült, hogy tényleg így van.”

A kerekasztal fő témája Magyarország és az itt élő emberek lelke volt. Beer Miklós erről azt mondta, hogy a nehézségek és zűrzavar mindig is jelen volt a világban, mi pedig most éljük ezt át: „ilyen rossz még sosem volt ez a világ, és ilyen rossz állapotban még nem volt a magyar társadalom lelke” – fogalmazott. Beer arról is beszélt, hogy ennek ellenére reménykedik. Bár bántó a közbeszéd, a kiábrándultság a társadalomban, de szerinte „innen kell most felemelkedni”.

Geszti ehhez kapcsolódva azt mondta, hogy „a világ és a hétköznapok apokalipszisében (mint a Covid-járvány volt)” is fontos a remény. De szerinte ezért tenni is kell, mert, mint fogalmazott, „már túl öreg ahhoz”, hogy elhiggye, hogy bármi történik, ha csak várja az ember.

„Bármilyen bűnt követtem el, akár a médiában, akár más területeken, mindig is abban hittem, hogy mindig van feljebb. Ez az én személyes szlogenem”

– tette hozzá Geszti, aki szerint „a magyar kultúra többsége pont nem a pozitív létezésről szól, a hétköznapokban nagyon negatív szokott lenni”. Az előadóművész kifejtette azt is, hogy egy lélek „sok minden lehet, csak meghasonlott nem, de ezért tenni kell”. Ezzel értett egyet a beszélgetés harmadik résztvevője, Temesvári Orsolya motivációs előadó is: ő úgy látja, a változáshoz, az építkezéshez az embernek is energiát kell raknia abba, hogy ez sikerüljön.

Mi van Magyarország lelkével?

Beer Miklós kifejtette, hogy Magyarország lelkéről beszélve egy emberközi kapcsolatról, a közösségről van szó. „Amikor a panaszkodás, sopánkodás jön elő, ez mindig lehangol” – fogalmazott Beer, hozzátéve, szerinte merni kell hinni abban, hogy mindannyiunk felelőssége Magyarország lelke, mert számít, hogy „mi mit sugárzunk magunk körül. Észrevesszük-e a szépet, a csodát?”

„Olyan a lelkünk, mint ahogyan egymással bánunk ebben az országban, és ez száz éve nem megy nekünk. Az egymással való bánásban nekünk nincsenek nagy eredményeink” – mondta Geszti, akivel Temesvári Orsolya is egyetértett: ő azt látja sokszor, hogy ő kerekesszékesként is boldog tud lenni, miközben vannak, akik mégis a negatívat adják át egymásnak. Beer hozzátette, hogy az emberek mind „mennek a maguk útján, hogy mégis mi közük van a másik emberhez. Pedig van, szólítsuk meg őket!”

Geszti arról is beszélt, hogy tárgyakból és a fogyasztói társadalomból építkezve nem lehet eljutni a boldogsághoz. „Én réges-rég nem a több, hanem az értelmesebb elv alapján akarok élni” – mondta. Szerinte ha azt tanítjuk a gyereknek, hogy úgy viselkedjen másokkal, ahogy szeretné, hogy vele viselkedjenek, akkor „nekünk is így kell tennünk”.

Beer Miklós hozzátette, az is érződik a magyar társadalomban, hogy sok egymástól távol eső, szélső pont van benne, majd végül arról beszélt, hogy valóban vannak a saját egyházi közegében olyanok, akik meglepődnek, hogy megszólal a nyilvánosságban, de ő abban hisz, hogy baj, ha az egyház elfelejti a küldetését, a bírálni képes prófétai szót. „Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy legyen mindenről véleményünk. Ne legyen olyan kérdés, amit elkerülünk” – vonta le a konklúziót.

A beszélgetés a Szemlélek 10. születésnapjára kiadott „A közelség örömhíre” című könyvbemutatóján hangzott el. A kötetben megjelentek olyan publicisztikák is, amelyek a Szemlélek és a Telex együttműködésében jöttek létre.