A koronavírus nem volt így felkapva, mint ez a hepatitisz most, csak azért, mert egy-ketten elkaptuk

„A dohányboltban mondták, hogy van ez a vírus. Félek, még a boltba is csak kesztyűben merek menni, mert odajárnak ezek az emberek is. Meg sokat mosok kezet is. De most már sietek.”

„Mit hallottam róla? Van, vagy sem. Sárgaság van az embereken. Kapnak oltást, fertőtlenítenek. Ennyi. A Jóisten velünk van.”

Két ember, két különböző hozzáállás az utcán Jászapátiban, ahol az elmúlt hetekben újféle izgalom tartja lázban a lakosokat: megjelent a hepatitisz. Ez talán ki sem derült volna, ha nem posztolja ki a város egyik alpolgármestere, a helyi fideszes országgyűlési képviselő fia, ifjabb Pócs János.

Pócs augusztus 23-án ezt írta ki a Facebookra: „Néhány jászapáti család megfertőződött a hepatitisz A betegséggel. Az önkormányzatunk a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központtal együttműködve megkezdte a szükséges lépéseket a lakosság védelme érdekében. Kérem, fokozottan figyeljenek a fertőtlenítőszerek használatára!”

Három órával később aztán már arról posztolt, hogy elkezdték fertőtleníteni a „fertőzéssel érintett ingatlanokat”, ehhez pedig egy képet is csatolt. Ezen ő maga van, egy tetőtől talpig védőruhába öltözött férfival, és egy jászapáti család, amelyhez kimentek fertőtleníteni. Ezzel pedig Pócs maga osztotta meg a követőivel és a várossal, hogy pontosan hol és kik a fertőzöttek.

Még aznap este Pócs újra facebookozott. Akkor már azt tudatta a várossal, hogy „a fertőzött családok közül többen nem voltak hajlandók a kötelező védőoltásban részt venni, nem engedték a lakóhelyüket fertőtleníteni, és szabadon járnak a városban. A lakosság érdekében ezúton is kérem az illetékes hatóság határozott fellépését, akár a rendőrség bevonásával is.”

Szóval az alpolgármester egy nap leforgása alatt

• előbb közölte, hogy megjelent a hepatitisz a városban;
• megmutatott képpel-házzal egy érintett családot; majd
• kiírta, hogy a fertőzött emberek „szabadon járnak a városban”.

Ezt sérelmezte a szolnoki Momentum elnökségi tagja, egyben roma politikusa. Kukléta Katalin az egészre úgy reagált a Facebookon, hogy Pócs „hangulatkeltésre és személyiségi jogokat sértő képek közzétételére használja fel a helyzetet, olyan fotókat oszt meg közösségi oldalán, ahol roma emberek láthatóak, azt sugallva, hogy ők is fertőzöttek a vírussal. Képei alapot adtak a negatív hangulat keltésre az ott élő roma származású lakossággal szemben. Emiatt hatalmas ellentétek alakultak ki a helyi lakosok között.”

A Telexnek már azt mondja, hogy hatan fertőződtek meg Jászapátiban, öt felnőtt és egy gyerek. Szerinte a lakosságot „diszkréten kellett volna tájékoztatni, nem kirakni a közösségi falra, hogy őket aztán atrocitás érje”, az egészet pedig a „roma társadalom elleni uszításnak” gondolja.

Kukléta azt sem érti, hogy ha „tényleg ekkora járványveszély van” Jászapátiban, akkor miért tartották meg az idősebb Pócs János, tehát az országgyűlési képviselő szokásos dinnyefesztiválját.

A Facebookon mindent el lehet olvasni

Ifjabb Pócs Jánost nem könnyű elérni: a telefont többszöri próbálkozásra sem veszi fel, a levélre és üzenetre nem válaszol. Így aztán szeptember elején személyesen is keressük őt a jászapáti városházán.

A portánál rögtön egy piros betűs nyomtatott szöveg fogad: a hepatitisz terjedésének megakadályozása érdekében az ügyfelek használjanak kézfertőtlenítőt. Alá pedig egy útmutatót is kiragasztottak arról, hogy lehet védekezni a vírus ellen. A fiatal portásnak fogalma sincs arról, ezeket ki és mikor tette ki a pultjára, de ott vannak, a Honvédelmi Minisztérium „Légy te is tartalékos katona” feliratú szórólapjával együtt.

Elmondjuk, hogy az alpolgármestert keressük, azt feleli, ebben nem tud segíteni. De azért telefonál egyet. A telefon után már azt mondja, ebben a hónapban már sem hozzá, sem a polgármesterhez nem lehet időpontot foglalni.

Pócs a Fidesz polgármesterjelöltjeként indult a júniusi önkormányzati választáson, amin végül alulmaradt. Októbertől a város új polgármestere a Tisza Párt által támogatott független jelölt, Illés Gergő lesz.

„Interneten láttam, hogy ez van, ifjabb Pócs János írta ki. Próbálunk kezet mosni, fertőtleníteni, nehogy baj legyen. Azt mondják, hogy ezek az emberek bejárnak ide is, hogy itt járkálnak a városban, azt is mondják, hogy nem engedték, hogy a házaikat fertőtlenítsék, meg nem akarták felvenni az oltást. Ez a szegényebb városrészen jelent meg, ott nyilván annyira nem figyelnek oda a higiéniára” – sorolja a hallottakat egy babakocsit toló nő. Másnak is hasonló forrásai vannak. Egy fiatalabb lány azzal pattint le, hogy „a Facebookon mindent el lehet olvasni”.

Az gyorsan kiderül, hogy többen is másra bízzák a sorsukat. „Istenben vagyok” – ennyit mond egy siető férfi. Amikor visszakérdezek, ez mit jelent, úgy felel: „Ha valaki beteg, imádkozok érte, meggyógyul.” Egyébként meg nem foglalkozik ezzel az egész üggyel, mert szerinte „régen is volt már ilyen”.

Egy idősebb nőnek is dolga van, ebédeltetni megy, de azért pár pillanatra megáll a kedvünkért. „Én már nem foglalkozok vele. Vigyázok, kezet mosok, nem járok vásárolni. Ez a többséget érinti, mert lassan már mi vagyunk kisebbségben” – bök a fejével az épp mellettünk elsétálókra. Más pedig azt mondja: mindenki tudja már, kik fertőződtek meg, a városnak azt a részét nevezik „pattancsnak”.

Azért mégsem mindenki. Van, aki csak tőlem tudja meg, hogy mi a helyzet. Amikor megszólítok egy bevásárlókocsit toló férfit egy bolt előtt, előbb elmegy mellettem, majd így fordul vissza: „Itt van hepatitisz? Ajjaj!”

Nagyon sokan megijedtek

Mielőtt az alpolgármester kitette a Facebook-posztjait, a helyzetről nem egyeztetett a helyi orvosokkal. „A kommunikáció tőlünk függetlenül történt”, mondja az egyik háziorvos, Farády Zoltán. Szerinte „ha a járvány lehetősége felmerül, akkor az alpolgármester úr nem a megfelelő formában foglalt állást erről”, mert az az ÁNTSZ hatáskörébe tartozik, hogy az ilyen ügyekről tájékoztatást adjon.

„Azt gondolom, hogy a nem megfelelő kommunikációnak is tulajdonítható, hogy félelem alakult ki az emberekben. Azt szoktam mondani, hogy a félelem mindig akkor jelenik meg, ha az emberek csak félinformációkkal rendelkeznek. Mert ha teljes információval rendelkeznek, akkor értik, hogy mi történik. És amit megértünk, attól nem félünk”, mondja.

Pócs fotóját a fertőtlenítésről a Szellemirtókhoz hasonlítja, és szerinte az „alkalmas volt hangulatkeltésre. Ha bármit befújunk ilyen permetezőszerrel, attól még a széklet ott marad az udvaron. A felszínen lehet, hogy érintkezik a szerrel, de a belseje nem”, magyarázza.

Farády szerint „nagyon sokan voltak”, akik mentek hozzájuk érdeklődni, hogy most akkor mit kell csinálni, és hogy juthatnak hozzá a védőoltáshoz. Ő meg ilyenkor elmagyarázta nekik, hogy mi is az a hepatitisz, hogy megfelelő higiéniával és tudatos odafigyeléssel meg lehet előzni a fertőzést, hiszen a vírus alapvetően a széklettel távozik az emberből, és szájon át jut be. „Azt gondolom, hogy megijedtek. De megértették, hogyan védekezhetnek ellene, végül közülük talán senki sem jött vissza, hogy akkor tényleg beadatná magának az oltást”, mondja.

Farády arról beszél, hogy a legtöbb megfertőződés egy bizonyos telepen történt, de szerinte máshol is volt egy-egy eset. Egyike volt azoknak, akik végül szeptember elején beoltották az érintetteket. „Amikor kint voltam, próbáltam edukálni őket, hogy ebben a helyzetben mi az, amit megelőzésként tehetnek. Megértették, hogy jut el egy egészséges ember odáig, hogy megfertőződik a vírussal, és hogy tudnak érdemben tenni ez ellen.”

Hála az úrnak, már kitisztult

A helyiek telepnek nevezik, de a valóságban csak néhány ugyanolyan ház sorakozik egymás mellett, a környéken pedig rettentően kiszáradt a fű. Amikor elautózunk az egyik ház előtt, az udvarról csaholva szalad utánunk egy kutya, végül gyorsan feladja az üldözést.

Pár méterrel arrébb két nő egy-egy babakocsit tol, ők azt mondják, „nem volt ilyen nagy probléma, amekkorára ez fel lett fújva. Egy-két család lett csak érintve.” Mind a ketten ifjabb Pócs Jánosra mutogatnak: „ő az, aki ezt nagyon felfújta”.

Azt állítják, a környékbeliek Facebook-kommentekben próbálták tisztázni magukat, hogy itt sem fertőzött mindenki, de hiába, a kommentjeiket törölték. „Féltek tőlünk”, teszik hozzá.

„Kit keres? Kit keres?” – kiabál nekem egyre hangosabban egy nő egy ház elől. „Lehet, hogy önöket”, felelem. Amint odalépek a nőhöz és a családjához, rögtön kiderül: valóban őket keresem. Ők az egyik érintett család a kettőből, és éppen őket rakta ki arccal ifjabb Pócs János a Facebookra.

„Igaz, hogy ő benne volt, enyhén volt benne, de már hála az úrnak, kitisztult. Már holnap mehetünk az igazolásért – meséli a nő a férjére mutatva, aki a hóna alatt egy kék játék buszt szorongat. – De mi nem kaptuk el tőle, és még arra fel is azt mondták rám meg a kislányra, hogy igenis mi benne vagyunk”, folytatja, miközben három-négy kisgyerek áll körülöttünk, és a család másik része is csatlakozik hozzájuk.

„Ezért támadtak le minket, mert minket jogtalanul lefotóztak, és Pócs János feltett minket az internetre. Nem lett volna szabad.”
„Az emberek kesztyűvel jártak ezért vásárolni a boltba.”
„Mondta Pócs, hogy jönnek fertőtleníteni, de arról nem volt szó, hogy fotó is lesz.”

Így sorolják egymás szavába vágva a családtagok a sérelmeiket.

„A koronavírus nem volt így felkapva, mint ez a betegség most. Azért, mert most egy-ketten elkaptuk? – kérdezi felháborodva egyikük. – A drogosokat nem teszik ki ennyire a nyilvánosságba.”

Egyikük azt mondja, szóltak Pócsnak, hogy vegye le a róluk készült fotót, de nem volt rá hajlandó. „Vagy legalább kijönne, bocsánatot kérte, de azt se teszi.”

Késsel támadtak rá

Időközben Vilmos is abbahagyja a sárkányeregetést, azzal szórakoztatta a gyerekeket, míg oda nem léptünk hozzájuk. Ő a sógora annak a játék kisbuszos férfinak, aki megfertőződött. Ő a helyi nyomós kútban látja a fertőzés forrását, ahhoz járnak ki a helyiek vízért. Be is tudja azonosítani, melyik házban jelent meg az „osztó”, a legelső fertőzött.

Azt is állítja, az indulatok annyira elszabadultak, hogy el kellett mennie egy orvoshoz, adjon neki igazolást arról, hogy ő nem kapta el a hepatitiszt.

„Amikor bementem a városba, késsel letámadtak az utcán. Ketten lettek volna, akik meg akartak csinálni, de hál’ istennek, hiába látszódok ilyennek, nem vagyok az a félős ember. Azt hitték, én is benne vagyok a vírusban. Mondom, itt a bizonyítványom, hogy nem vagyok benne, szerinted az orvos találta ki? – mondja. Azt állítja, hogy felhívta a rendőröket, akik azt mondták neki, menjen be feljelentést tenni. Nem ment be, mert hiábavalónak gondolta. – A rendőrök is tudják ezekről a személyekről, hogy milyenek. Még a fába is belekötnek. Be vannak állva, arra isznak is, akkor nem bírnak magukkal. Nem akarok bekerülni a börtönbe, van négy gyerekem. Én ezeket a bajokat el szoktam kerülni.”

Vilmos is azt gondolja, hogy akkor nem lett volna semmi gond, ha Pócs nem tölti fel azokat a képeket. „Akkor nem lett volna nagy dobra verve.” Szerinte most már lassan elül az ügy, bár még „ugyanúgy utcázgatnak ránk, hogy minek járunk a városban, mert fertőzőek vagyunk”.

Azt azóta sem értik, hogy Pócs miért rakta ki őket arccal. Hiszen júniusban rá is szavaztak az önkormányzati választáson. Szerintük Pócs sem azelőtt, sem azóta nem járt náluk a telepen. „Itt Apátin nagyon fuccs mindenki, úgy a polgármester, úgy akárki. Nem érnek semmit, nem segítenek semmit”, legyint egyikük.