Meghalt Losonczi Ágnes szociológus

Életének 96. évében elhunyt Losonczi Ágnes Széchenyi-díjas szociológus, a magyar szociológia iskolateremtő alakja, tudatta a család hétfőn az MTI-vel. Losonczi Ágnes 1928. augusztus 27-én született Debrecenben. A világháború alatt deportálták, hazatérése után táncművészeti, színházrendezői és bölcsész tanulmányokat folytatott, majd a Népművelési Minisztériumban dolgozott, és érdeklődése az 1960-as évektől fordult a szociológia felé.

Ő alapította a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetét, amelyet később vezetett is. Első kutatásai a zene társadalmi szerepével, majd az életmód kérdéseivel foglalkoztak, ezután az egészségügy, az életfordulók, az öregség, a traumatizáció és az idő fogalma került kutatásai középpontjába. Első könyve 1969-ben jelent meg, utolsó monográfiáját 2009-ben, nyolcvanegy éves korában publikálta. Kötetei és tanulmányai közül jó néhány az adott terület alapvető szakirodalmává vált, vendégoktatóként számos magyar egyetemen megfordult.

Losonczi Ágnes 1993-1998 között a Magyar Mozgókép Alapítvány dokumentum-filmes szakkuratóriumának elnöke volt. Részt vett a Szociológia és a Replika című folyóiratok szerkesztésében. Fontosabb művei A zene életének szociológiája (1969), Ártó-védő társadalom (1989), Sorsba fordult történelem (2005) és Az ember ideje (2009) című munkái.

Munkáját 1999-ben Balázs Béla-díjjal, 2004-ben Akadémiai Díjjal, 2006-ban Nemes Nagy Ágnes-esszédíjjal ismerték el. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést és Prima díjat vehetett át. 2017-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki „a magyar szociológia egyik legnagyobb hatású tudósaként végzett jelentős zeneszociológiai kutatásai mellett újító szellemű, elsősorban a társadalmi fordulatok egyénre gyakorolt hatásával, illetve a traumatikus életszakaszok megélésének témájával kapcsolatos nagy jelentőségű tudományos életműve elismeréseként”. 2019-ben Hazám-díjat kapott, temetését később, szűk családi körben tartják.