Sopronban kivágtak egy utcányi ostorfát, és elszabadultak az indulatok

Bejártuk Sopronban a Patak utcát, azt a múlt héten még hangulatos, fák árnyékolta utcát, ahol a hét elején negyvenkét ostorfát vágatott ki az önkormányzat. Az indoklás szerint a lakók kérték a beavatkozást, de ezt többen próbálták cáfolni. A péntek délelőtt otthon tartózkodók, illetve az utcában lévő munkahelyeken dolgozók viszont állítják: sokkal többen szavaztak a kivágás mellett, mint ellene. A rájuk zúdult népharagból már nagyon elegük van, mert az ő szempontjaik mintha nem számítanának.

„Esküszöm magának, ötven itt lakó emberből három vagy négy szavazott a fák kivágása ellen, mindenki más azt akarta, hogy cseréljék le ezeket a magasra nőtt ostorfákat. Aki nem itt él, minek avatkozik bele?” – kérdez vissza indulatosan az utca közepén egy férfi, akinek a véleményét kérjük. Ő már a Patak utcába született, emlékszik arra is, hogy úgy ötven évvel ezelőtt ültették az ostorfákat. Dől belőle a panasz, egyrészt a fák okozta problémák miatt, másrészt azért, mert katasztrófaturisták lepték el a környéket. Mindenki fényképez és véleményt mond. Aki nem itt él, az szinte kivétel nélkül elítéli a fák kivágást és elítéli azokat a lakókat is, akik megszavazták a facserét.

Pro és kontra érvek

Hangos és indulatos kommentek kísérik a soproni Patak utcai fák kivágását. Beszéltünk olyan lakóval, aki ellenezte a beavatkozást és úgy tudta, csak néhányan akarták a fák cseréjét. Ő maga ott se volt a munkálatok miatt összehívott gyűlésen, de úgy tudja, nem is a lakók döntöttek. A faltól falig felújítást szerinte tényként közölték, csak abban dönthettek, hogy milyen más fajtájú csemetéket ültessenek a kivágott fák helyére.

Azok viszont, akik ott voltak a fórumon, azt mondják, hogy megkérdezték őket és a jelentős többség a fák kivágására szavazott. Érdekes ugyanakkor annak a soproninak a véleménye is, aki egy egészen más nézőpontból közelít:

„miért a lakók döntenek egy közterület fáinak sorsáról?”

Az utcában most munkagépek dolgoznak. Kár szépíteni, a fák kivágása után lehangoló látványt nyújt az eddig zöld lombú, hangulatos Patak utca. Csengetésünkre nem mindenhol nyitnak ajtót. Ahol megteszik, ott sorolják az érveiket: rengeteg szeméttel járt a lehulló levél, a parkoló kocsikra ragacsos cseppek hulltak, a gyökerek felnyomták a járdát és betörtek a pincékbe, sötétek és hidegek voltak a lakások az árnyékuk miatt. Az ereszcsatornák állandó eltömődését szinte mindenki említi, a harmincas években épült házak – ilyenek vannak itt többségben – magasak, az ereszek tisztításához szakember kell, az pedig sokba kerül.

„Felháborító a sok gyalázkodó komment. Hát nem értik, hogy a Patak utca lakói sem a fák ellen voltak? Mi csak az ingatlanjainkat akartuk megvédeni és a saját életünket élvezni. Én is sajnálom, hogy ez csak úgy volt kivitelezhető, ha kivágják az ostorfákat. Bízom benne, hogy az újak elültetése után újra szép lesz az utcánk, de addig is: nem kell nyáron délután háromkor villanyt gyújtanom a nappaliban” – fogalmaz nem kevésbé indulatosan a rájuk zúdult szidalmak miatt egy középkorú Patak utcai hölgy. Lépcsőházában irodák is vannak, az itt dolgozók, bár más szempontok alapján, de szintén örülnek a cserének. „Míg kint tombol a hőség, nekünk hősugárzót kellett bekapcsolnunk, annyira nem engedte át a sűrű lombkorona sem a fényt, sem a meleget” – állítják.

Egy generációk óta itt lakó család tagja újat mond: amikor elkezdték a fák alsó ágait visszanyírni, azok annyira felnyúltak és összezártak az úttest felett, hogy még a szmogot is a házak közé szorították. „Nem tudtunk ablakot nyitni az utca felől, nem szellőzött át az utca. Ezek a fák már elvesztették eredeti funkciójukat azzal, hogy felnyírták őket és hagyták túlnőni a házakon” – állítja. „Lehülyézik az utcánk lakóit? Nem szégyellik magukat? Elképesztő! Hol tart ez a világ? Jöjjön ide és tájékozódjon, mielőtt teleordítja a világot a félinformációval”! – mondja feldúltan egy utcabeli.

Más óvatosabban fogalmaz és próbál érvelni: talán lehetett volna valami köztes megoldás, nem a fák elpusztítása, hanem állandó karbantartása és visszanyesése például. „Én elleneztem a fakivágást” – mondja az ajtót résnyire nyitva egy hölgy. „Szerettem volna, ha jobban, részletesebben elmagyarázzák, miért van erre szükség, miért a kivágásuk az egyetlen megoldás. Úgy éreztem, nem kaptam kielégítő válaszokat a kérdéseimre, ezért azt írtam alá, hogy nem támogatom a beruházást. De kétségtelen, hogy amikor ezt megtettem, sokkal kevesebb név volt azon az íven, mint a másikon; a fakivágást támogatók oldalán” – mondta.

Gyilkosok, barbárok és egyéb vélemények

Lélektanilag is tanulságos mindaz, ami Sopronban egy utcányi ostorfa kivágása körül végbemegy. Néhány lakó valóban tiltakozott a döntés ellen, de csak a közösségi médiában kaptak támogató kommenteket. Aztán amikor már kivágták a fákat, valódi népharag zúdult azokra, akik kezdeményezték a fakivágást. Kommentcunami árad a zöld lombkoronájától megfosztott utca fotói alatt napok óta.

A többség gyilkosságnak, barbárságnak tartja a negyvenkét fa kivágását, egyre tüzesednek az indulatok, aztán ahogy felbukkan néhány reális, szakmaibb vagy a körülményeket valóban ismerő hozzászólás, elcsitulnak az indulatok. De megint jön egy jól megírt, érzelmes mondat és kezdődik minden elölről, egészen addig, míg a hullámok majd egyre kevésbé csapnak fel, s végül teljesen ellaposodnak. A Patak utcát végigjárva két dolog biztos:

• az utca lakói között sincs egyetértés; él a Patak utcában olyan család, ahol már a kilencvenes évek óta kérik az önkormányzatot, vágassa ki az ostorfákat, mások viszont minden erejükkel megmentették volna ugyanezeket a fákat;
• többségben vannak azok, akik támogatták a fák cseréjét.

Az utcán kívül persze teljesen mások az arányok: talán nincs is, aki ne sajnálná a Patak utca fáit, vagy inkább azt a hangulatot, amit a Patak utca eddig jelentett. És ez az a téma, amiről most mindenkinek van véleménye.