A szakértők szerint a mobilozást tiltó rendelettervezet szerint a telefon: drog

„Pedagógusból csendőrt csinál ez a rendelet”

– mondta a nemrég megjelent, iskolai mobiltelefon-használatot a diákoknak gyakorlatilag megtiltó jogszabálytervezetről Nádori Gergely tanár, a Tanárblog szerkesztője. Rajta kívül Gyarmathy Éva pszichológust, illetve Horváth Ádámot, az Education:Next oktatástechnológiai szövetség elnökét is kérdeztük arról, hogy mit gondolnak a tervezetről.

Az iskolai telefonhasználat tiltása nem magyar sajátosság, Franciaországban már 2018 óta törvény szól arról, hogy az általános iskolákban maximum kikapcsolt állapotban lehet a gyerekeknél az okoseszközük. A szakértők szerint viszont az itthon előterjesztett jogszabály feltűnően összemossa az okoseszközök használatának kérdését más tiltott dolgokkal, így például a fegyverekkel vagy a drogokkal. Bár alapvetően szülői és tanári részről is támogatnák a mobilhasználat korlátozását az iskolákban, létfontosságú lenne, hogy a tudatos használatra tanítás is megjelenjen az iskolákban.

Reggel le kellene adni

Július 19-én jelent meg egy rendelettervezet a kormany.hu-n, amely szeptember elsejétől korlátozott tárgynak minősítené az okoseszközök, különösen a mobiltelefonok használatát az iskolákban. A tervezet szerint használatában korlátozott tárgynak minősülnének a telekommunikációs eszközök, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internet elérésre képes eszközök a tanítási nap alatt. A jogszabály érintené az általános iskolákat 1–8. évfolyamig, a gimnáziumokat 5–12. évfolyamig, a szakgimnáziumokat 9–13. évfolyamig.

A tervezet szerint a diákok a telefonokat bevihetnék az intézményekbe a tanítási nap kezdetén, de rögtön le is kellene adniuk azokat a tanároknak egészen addig, amíg be nem fejeződik az utolsó óra. A korlátozott tárgyak mellett a dokumentumban arról is írnak, hogy akkor mi történjen, ha kifejezetten tiltott tárgyat, például a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt találnak a tanulónál. Ha a diáknál például fegyvert vagy kábítószert talál a pedagógus, akkor erről értesítenie kell a szülőt, illetve a rendőrséget is.

A részletes szabályozás még nem jelent meg ugyan, a tervezetet már bírálta a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is. A PDSZ tiltakozott a szerintük átgondolatlan és kidolgozatlan tervezet ellen, különösen azért, mert az kivenné az intézmények kezéből annak a lehetőségét, hogy saját házirendben határozhassák meg, hogyan is használhatják a diákok az okoseszközöket. A szakszervezet infrastrukturális problémákra is felhívta a figyelmet, így arra is, hogy sok intézményben nagyon nehezen tudnák megoldani több száz eszköz tárolását.

Rétvári Bence július 19-én arról posztolt, hogy a jogszabálytervezetet társadalmi egyeztetésre bocsátja a kormány. A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára azt írta, a rendelkezés a tanárok és a diákok biztonságát szolgálja majd. „Szeptembertől továbbra is minden tárgy bevihető lesz az iskolába, ami a tanulást segíti, de az nem, ami a tanulást akadályozza, vagy a diákok testi épségét veszélyezteti” – írta Rétvári.

Vannak egyébként már olyan iskolák, ahol a házirend szerint le kell adni a telefonokat. Ilyen iskolákban tanító pedagógusok pozitív tapasztalatokról számoltak be, a diákok körében viszont nem arattak osztatlan sikert az efféle intézkedések. A tanulók különböző taktikákkal, több telefonnal, vécében telózással próbálták kijátszani a rendszert ezekben az intézményekben.

Telefon = drog?

Abban egyetértenek a szakértők, hogy a mobileszközök rendkívül nagy függőséget alakíthatnak ki. Pont ezért lenne fontos, hogy a diákokat felkészítsék az iskolában a helyes mobilhasználatra.

„Rettentően addiktívak ezek a mobileszközök, erre pedig nincsenek felkészítve a gyerekek”

– fogalmazta meg az egyik fő problémát Nádori Gergely, a Tanárblog szerkesztője. Szerinte a rendelettervezet igazából nem foglalkozik a telefonfüggőség kérdésével, inkább a tiltásra fókuszál. Ahogy arról a Tanárblogon is írt, a tiltás helyett inkább arra kellene hangsúlyt helyezni, hogy milyen alternatívái lehetnek a telefonozásnak, mi lehet a gyerekeknek „érdekes és tartalmasabb, mint az algoritmus generálta hírfolyam vagy a nyolcvanadik hasonló lövöldözős játék”.

Gyarmathy Éva pszichológus szerint a rendelettervezet gyakorlatilag egy kategóriába helyezi a drogokat és a telefonokat az iskola falain belül.

„Az a probléma, hogy összemossa a fegyverekkel és drogokkal a mobiltelefonokat. Olyan, mintha kriminalizálnák a mobilhasználatot, pedig a mobil munkaeszköz is lehet”

– mondta Gyarmathy. Szerinte se kellene a telefonokat úgy, ahogy vannak, kitiltani az iskolából. A pszichológus inkább annak a fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy akkor, amikor tényleg lehet az eszközöket használni az órán, ez tudatosan történjen. Gyarmathy szerint is foglalkozni kell a telefonfüggőség problémájával, de az iskolában kellene megtanulni a korrekt mobilhasználatot, azt, hogy mikor is vegyük elő a telefont. Fontos lenne tudatosítani az oktatásban azt, hogy

„mi használjuk az eszközt, ne az eszköz használjon minket”.

Horváth Ádám, a nemzetközileg elismert, magyar oktatástechnológiai cégeket összefogó szövetség, az Education:Next elnöke is úgy látja, a jogszabálytervezet összemossa a mobileszközöket a fegyverekkel és a drogokkal. Szerinte ez különösen azért problémás, mert predesztinálja, hogy hogyan is használják a diákok a mobilokat.

„Van helye a szabályozásnak, érdemes annak alapot teremteni, hogy a tanárnak lehetősége legyen bizonyos időszakokban elvenni a telefont, de ezt a digitáliseszköz-használatra való felkészítés jegyében kéne tennie. Szabályozni kéne a telefonok használatát, nem egyszerűen kitiltani”

– mondta a szakértő.

Máshol is tiltják, de nem így

Ahogy arról Horváth is beszélt, más országokban is szabályozzák, vagy tervezik szabályozni az iskolai mobilhasználatot, de nem teljesen úgy, ahogy ezt Magyarországon tennék a rendelettervezetből következően. A tiltást előrevetítő rendelettervezethez Horváth szerint a francia hozzáállás áll a legközelebb, de van hasonló szabályozás Svédországban és Angliában is. Az viszont jelentős különbséget jelent ezekben az országokban a magyar dokumentumhoz képest, hogy világosan különválasztják a tiltott eszközöket, például a fegyvereket és a kábítószereket más eszközöktől.

„Észtországban azt mondják, hogy a mobil használata a tanuló felelőssége. Ha hívja valaki, akkor kimehet az óráról, felveheti, de csak ha úgy érzi, hogy érti a tananyagot, amit éppen átad a tanár”

– mondta az Education:Next elnöke.

Franciaországban már 2018-ban betiltották az okostelefonokat az általános iskolákban. 15 éves korig minden általános iskolás diákra vonatkozik a szabályozás, a gimnáziumok esetében viszont – ellentétben a magyar jogszabálytervezettel – az intézményekre bízták azt, hogy engedik-e a mobilhasználatot.

2023 szeptemberében Svédországban is kilátásba helyezték a digitális eszközök használatának visszaszorítását a tantermekben. A digitális eszközök helyett több hangsúlyt helyeznének a papíralapú könyvekre, illetve a kézírásra is. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy Svédország a terv szerint csak a hat év alatti óvodások és előkészítő iskolások körében vezetné ki teljes egészében a telefonhasználatot.

2024 februárjában, pár hónappal a magyar rendelettervezet előterjesztése előtt Angliában is tett lépést a kormány az iskolai okostelefon-használat szabályozására. Központi ajánlásokat írtak arra vonatkozóan, hogy az oktatási intézményekben milyen módon korlátozhatnák a pedagógusok a diákok hozzáférését a mobilokhoz tanítási időben. Az ajánlások kitűzött célja, hogy különböző példák szerint támogassa az iskolákat a telefonhasználat tiltásában. Az angol kormány által tett ajánlások bizonyos pontokon hasonlítanak a magyar jogszabálytervezethez. Felvetik annak a lehetőségét ezekben az ajánlásokban is, hogy a tanítási nap kezdetén a diákok leadják az okostelefonjukat, hogy aztán a tanárok azokat külön szekrényben elzárva tartsák tanítási időben.

Az UNESCO 2023-as jelentése is kilátásba helyezte, hogy foglalkozni kell az iskolai telefonhasználat kérdésével. Az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete szerint a diákoknak tanulniuk kell arról, hogy milyen kockázatokat és lehetőségeket hordoz magában a technológia, de nem szabad őket teljesen elzárni az okoseszközöktől. A jelentésben a szervezet arról is írt, hogy kizárólag olyan módon kellene használni az eszközöket az iskolákban, hogy azok támogassák a tanulási folyamatot.

Nem csak a gyerekek függők

A telefonfüggőség kérdése nem csak a diákokat érinti. A szakértők szerint is általános társadalmi problémáról van szó, helytelen kizárólag az iskola kontextusában vizsgálni a kérdést. Nádori Gergely szerint nemcsak a gyerekek, de a felnőttek sem tudják egészséges mértékben használni ezeket az eszközöket.

„Ha az a baj, hogy eltereli a figyelmet és a tiltás a megoldás, akkor a tanári értekezleteken, de talán a parlamenti ülésteremben is be kéne tiltani a mobilozást”

– mondta Nádori. Összességében elmondta, hogy a telefonfüggőség „teljesen általános probléma, nem lehet ezt úgy kezelni, mintha csak az iskolákban lenne jelen”.

Gyarmathy Éva egy 2017-es tanulmányra hivatkozott, amely a telefonok puszta fizikai közelségének agyelszívó hatásával foglalkozik. A tanulmány íróinak kísérletei arra mutattak rá, hogy a telefonok már csak a jelenlétükkel is képesek csökkenteni a kognitív képességeinket. Mindez még akkor is megfigyelhető volt a tanulmány írói szerint, amikor a kísérletek alanyainak sikerült ellenállniuk a késztetésnek, hogy megnézzék a telefonjukat.

Gyarmathy szerint is általános problémáról van szó. „Nincsen egyszerűen kialakult kultúrája a használatnak” – emelte ki a pszichológus, szerinte ott kellene kezdeni a kérdést, hogy a szülők és a pedagógusok is kapjanak a helyes mobilhasználatról szóló képzést.

Horváth Ádám szerint sem csak a gyerekeket érinti a telefonhasználat ügye:

„Kritikus gondolkodás nélkül a diákok nem tudják megtanulni a telefonhasználatot, mert a szülők sem tudják rendesen használni az eszközöket. Viszont ha ki vannak tiltva ezek az eszközök, az oda fog vezetni, hogy senki nem fogja felkészíteni a diákokat a telefonhasználatra.”