A lakókkal együtt fizetné az önkormányzat a szegedi Milkó-palota felújítását, csak épp nekik nem telik erre

A többi tulajdonossal közösen újítaná fel a szegedi önkormányzat a város egyik legékesebb épületét, az évtizedek óta romló állapotú francia neoreneszánsz Milkó-palotát, aminek részben a város, részben a házban ingatlannal rendelkezők a tulajdonosai. A palota a Belvárosi híd hídfőjénél egyfajta kapuként is szolgál a Belvárosba, így igencsak szem előtt van.

A házat 1883-ban emelték Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint, és egyike azon kevés szegedi belvárosi háznak, amely egy egész háztömböt elfoglal. Méreteit jól mutatja, hogy Uránia néven színház is volt benne sokáig. Egy Lechner munkásságát bemutató kiadvány azt írja a palotáról, hogy „arányai kifogástalanok, magassága illik a szegedi belváros egységes arculatába”. Ez volt Lechner első alkotása, miután hazatért franciaországi tanulmányútjáról, az ott szerzett tapasztalatok még frissek voltak, ezért az épületről a francia reneszánsz formakincs elevenen árad.

A szintén a hídfőben álló Tóth Péter-házról egyébként nemrég került le az állványzat, miután az egyházmegye felújította, így érthető, hogy a választások előtt az önkormányzat részéről felmerült a Milkó-palota rendbe tétele.

Kérdésből azonban jóval több van most, mint válaszból. Azt, hogy az idei évben 270 millió forintot költene az önkormányzat a palota rendbehozására, a DK-s Binszki József várospolitikai alpolgármester, helyi képviselő jelentette be még február végén. Mint akkor mondta, 20 millió forintot költenek a teljes tervezésre, és további 250-et a kivitelezési munkákra. Ez korántsem lesz elég, Binszki szerint akár kétszer ennyibe is kerülhet a teljes felújítás.

Az önkormányzatnak 78 százalékos tulajdonrésze van a házban, a 28 lakásból 15 a városi ingatlancégé, az IKV Zrt-é, illetve van még 13 nem lakáscélú helyiség is. Binszki februárban azt mondta,

a tulajdonjogi kötelezettségek mentén a magántulajdonosoknak megfelelő arányban kell hozzájárulniuk a felújítás költségeihez.

Mivel 13 magánlakás van, ez lakásonként tízmilliós összeg is lehet.

Mint egy lakóval való beszélgetésünk során kiderült, nem valószínű, hogy az itt élők ekkora összegeket tudnának kifizetni, és az alpolgármester azon állítása sem állja meg a helyét, hogy az átfogó felújítást a tulajdonosok kezdeményezték volna.

„Szerintem nem teljesen elfogadható, hogy az IKV csak annyit fizet, amennyi százalékosan a rá eső része” – mondta a Szegedernek Szabó B. Zoltán, a palota egyik lakástulajdonosa. „Még nem tudjuk, hogy 270 millió mire elég. A mostani összeg is tizenmilliós tétel lakásonként, de lehetséges, hogy az elkövetkező években ennek a többszörösét kell kifizetnünk. Ez egy kényszerpálya, akaratunkon kívül sodródunk olyan eladósodásba, hogy néhány idősebb tulajdonos élete végéig fizetheti a felvett hitelt.” Ha pedig nem tudnak fizetni, Szabó B. szerint esélyes a kilakoltatásuk.

A férfi azt mondja, ha nem lenne műemlék az épület, akkor negyedannyiból meg lehetne oldani a tető felújítását. „De ha már műemlék, és nem csak a lakóknak fontos a palota szépsége, akkor más forrásokból is kellene támogatni a felújítást. Csak a tető felújítása, mivel Zsolnay-cserép van rajta, valószínűleg többe kerül, mint az előirányzott összeg. A teljes felújítás jelenleg felbecsülhetetlen összeg.”

Az is problémás szerinte, hogy „a műemlék-felügyelet is csak előír mindent”, de semmi anyagi keret nincs arra, hogy kifizesse a normál cserép és a Zsolnay közötti különbözetet. „Így az egész házat biztos nem lehet felújítani” – vélekedett.

Szabó B. szerint „általában az IKV akarata érvényesül, mivel többségi tulajdonos”, ezért szerinte a tárgyalások egyoldalúak, inkább jelképes szereppel bírnak, sokszor nincs is más jelen az IKV-n kívül. Ezúttal „kicsit zsebbenyúlósabb dolgokról van szó”, ezért a ház lakói a szokásosnál jobban összefogtak, átbeszélték, mire számíthatnak, mesélte a férfi. „Itt arról nem esik szó, hogyha mondjuk azt mondják, ennek a felújítási összege 12 millió forint. Az egy családnak vagy egy magánembernek nagy pénz, mi van, ha ezt nem tudja kifizetni?”

Persze javasolhatják, hogy vegyen fel hitelt, Szabó B. ezt egy 1–2 milliós tétel esetén még járható útnak tartja, de tízmilliós nagyságrendű összegekkel a lakók már inkább nem szeretnének eladósodni. Szerinte a helyzet „kilátástalan”, és családokat tehet tönkre.

„Kicsit olyan mint a devizahitelek voltak, csak ott senki nem kényszerítette az embereket, hogy vegyenek fel hitelt.”

Szabó B. Zoltán azt is sérelmezte, hogy Binszki februári sajtótájékoztatóját megelőzően a pontos összegeket nem közölték velük. Az a kijelentés sem teljesen igaz szerinte, hogy a tulajdonosoktól jött a kezdeményezés. Szabó B. elmondása szerint a lakók átfogó felújítást nem kértek, mindössze annyi történt, hogy jelezték, a tető beázik annak ellenére, hogy néhány éve javították meg több millió forintból.

A tetőtér valóban elhanyagoltnak tűnik, már a fölfelé vezető lépcsősor teteje tele van galambürülékkel, felérve megszámolni is nehéz, hány madár tanyázik a sötét zugban, ahol levegőt is alig kapunk a szálló por miatt.

A lépcsőház és a belső homlokzat sem néz ki túl jól, itt-ott annyira lekopott a rózsaszín vakolat, hogy kilátszik a zöldes festékréteg, amely feltehetően az épület eredeti színe volt.

Február végén levélben kértük Binszki Józsefet, hogy válaszolja meg kérdéseinket, de nem reagált. Ezért márciusban telefonon is kerestük az alpolgármestert, aki ekkor jelezte, hogy látta a levelet. „Nem válaszoltam, nem kívánok nyilatkozni, köszönöm szépen a megkeresést” – mondta.

Mikor egy egyetemi kar felújított épületének átadásán személyesen kérdeztük, már a Milkó-palota többségi tulajdonosához, az IKV-hoz irányított minket, azt mondta, ő csak mint önkormányzati képviselő vesz részt a projektben. Arra a kérdésre, hogy akkor miért tartott erről sajtótájékoztatót, nem tudott érdemben válaszolni.

Ezután az IKV-t levélben kerestük, de tőlük sem kaptunk választ. Az önkormányzat sajtóosztálya március végén reagált a megkeresésünkre, a következőt írták:

„A tervezés folyamatban van. Mindenki a tulajdoni hányada szerint viseli a felújítás költségeit.”

A kérdés csak az, futja-e majd a lakóknak, és hogy számokban kifejezve mit is jelent a „tulajdoni hányad” szerinti teherviselés.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.