Minden második idősotthoni helyre vár legalább egy ember

Hiába nőnek egyre a gondoskodási igények a társadalom idősödésével, az állami ellátórendszer le van maradva, nem bővült az igényeknek megfelelően sem az idősotthonokban ellátottak helyeinek száma, sem a szolgálatosok mértéke a házi idősellátásban. Erről Katona Noémi, a Budapeti Corvinus Egyetem adjunktusa beszélt a hétvégén az Inforádióban. Katona és Gábriel Dóra, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet kutatója egy, a témáról az év elején megjelent nemzetközi kötetben elemezte az otthoni idősápolás jelenlegi magyarországi helyzetét.

Katonáék kutatása szerint itthon egyre kevésbé elérhetőek az állami ellátási formák, így egyre többen kénytelenek vagy saját maguk megoldani az idősellátást: vagy családtagok gondozzák az idősöket, vagy piaci szolgáltatáshoz (háziápoló alkalmazásához) folyamodnak. Utóbbit gyakran feketén teszik meg, és leginkább csak a felső középosztály engedheti meg magának, egy bentlakásos ápoló ugyanis napi átlagban 12–15 ezer forintot kér.

Arról nincs statisztikai adat, hogy hányan szorulnak ellátásra, és hányan alkalmaznak házi ápolót. A kifejezetten idősellátást biztosító intézményekben 56 ezer körüli a férőszám, de a várólisták nagyságát 2019 óta nem publikálja a KSH (akkor körülbelül 30 ezren vártak ellátásra). Katona szerint mostanában azt hallani az idősotthonokból, hogy növekszenek a várólisták, minden második helyre vár valaki, vagy akár többen is. „Gyakran évekig várnak, és nagyon sokan előbb elhaláloznak, minthogy bejutnának az otthonba.”

A helyzetet az egyházi fenntartási intézmények csak kis mértékben tudják enyhíteni, tovább ront viszont a helyzeten, hogy a magasabb bérek miatt a gondozók gyakran inkább külföldre mennek dolgozni.