Kevés szakorvos, sok beteg, eszközhiány, alulfinanszírozottság – bajban a hazai urológiai ellátás

Június 1-től akinek urológiai probléma miatt kórházba kell mennie, az a veszprémi kórház fekvőbeteg-ellátását már nem tudja igénybe venni, ugyanis szakemberhiány miatt szombattól átmenetileg szünetel a Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház urológiai osztályán. Közben a 200 ezer ember ellátásáért felelős szekszárdi Balassa János Kórházban már csak decemberre adnak urológiai vizsgálatra időpontot. Tavaly novemberben arról írtunk, hogy orvoshiány miatt bezár a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet urológiai fekvőbetegosztálya.

Nem csak az urológiai osztályokon van probléma, de az elmúlt időszakban kitüntetett figyelmet kaptak ennek a szakterületnek a hiányosságai. A Magyar Orvosi Kamara végignézte a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) 2023-ban kiadott határozatait arról, hogy mikor, miért kellett más feladatellátó helyet kijelölni egy intézménynek. Ezekből az derül ki, hogy az intézménykijelölések 81 százalékára azért volt szükség, mert hiányt szenvedett az ellátás vagy valamilyen meghibásodás miatt leállt az adott osztály működése. A MOK szerint a probléma túlmutat az urológia szakterületén. Úgy tűnik, leginkább két dolog nincs az egészségügyben: ember és láthatóan követett koncepció.

„A 17 budapesti urológiai osztályból csak a Semmelweis Egyetem (SE) Urológiai Klinika és 9 osztály, míg vidéken a 3 klinika mellett a 33 osztályból csak 20 maradt, amelyből 3 ráadásul mátrixként működik és mostanára további 3 megyei urológiai osztály szűnt meg” – írta Gécs Sándor, a Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház Urológiai Osztályának főorvosa tavalyi elemzésében.

Böszörményi-Nagy Géza, a MOK egyik alelnöke, urológus orvos szerint ez a helyzet mostanra csak romlott. További urológiai fekvőbeteg-ellátások álltak le, de az sem ritka, hogy ketten-hárman látnak el egy urológiai osztályt, ami már a minimumfeltételeknek sem felel meg. Ez pedig veszélyezteti a betegek biztonságos ellátását. „A betegellátás ellehetetlenítése, az osztályok kivéreztetése történik, rengeteg áldozattal” – írta a MOK alelnöke májusi elemzésében.

Lapunknak nyilatkozott egy megyeszékhely kórházában dolgozó urológus, aki a saját bőrén tapasztalja a szakma problémáit. Azt mondta: amikor minden orvos tud dolgozni, akkor nagyjából még megvannak, de amint szabadság vagy betegség miatt egy-két ember kiesik, már érezhetően nagyobb a terhelés. Ilyenkor az is előfordul, hogy csak munkaidő végén tudnak először inni.

Ő kéthavonta 9 ügyeletet vállal, a betegterhelés érezhetően megnőtt. Szakrendelésen reggel 8-tól fél-3ig dolgozik, ez alatt átlagosan 25 beteget lát el. „Szakrendelésre 9 órára szoktunk leesni az osztályról, mivel vizit után még a nálunk fekvő betegekkel vagyunk, utána meg rohanunk vissza délutáni kisvizitre, megnézzük, milyen állapotban vannak a kórtermünkben lévő betegek” – mondta. A feszített munkatempó mentálisan is megterhelő. „Ezeken a napokon sokkal kevésbé tudok fejben jelen lenni a családi életben” – tette hozzá.

A másik probléma szerinte, hogy az orvosokon kívül a nővérek is hiányoznak. Műtősnőből, aneszteziológusból, asszisztensből, műtőssegédből is több kellene. Sok helyen a hiányukban nem tud a műtő teljes kapacitással működni. A szakemberhiányon kívül nincs elegendő, illetve megfelelő eszköz, vizsgálóhely sem. Előfordult, hogy tervezett befekvés után halasztani kellett műtétet, mert elromlott az eszköz és nem volt másik. Volt olyan is, hogy nem tudtak vért biztosítani a betegnek.

De vajon miért az urológia van az egyik legnagyobb bajban, és mi lehet a probléma gyökere?

Böszörményi-Nagy Géza, a MOK alelnöke szerint ennek megértéséhez vissza kell menni a kezdetekhez. Az urológia több mint száz évvel ezelőtt vált ki a sebészetből. A fővároshoz képest vidéken 20-30 évvel később nyíltak meg az urológiai osztályok, fokozatosan újabb és újabb osztályokat hoztak létre. Jelenleg a vidéki urológiai ellátás nagyobb bajban van, mint a fővárosi. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy 2007-ben volt egy egészségügyi reform, ami miatt például Veszprém vármegyében 20-ra csökkent az ágyszám az urológiai osztályon, és ezzel arányosan csökkentették a személyi állományt is. Emiatt kevesebb beavatkozást tudtak elvégezni egy évben, így nőttek a várólisták.

Gécs Sándor főorvos elemzésében azt írja: a helyzet romlásához hozzájárult a Covid-pandémia, az új egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetése, a nem differenciált béremelés után kialakult motivációhiány, a magánszektor beindulása, szakmai kontroll hiánya, szemléleti változások, elanyagiasult világnézet, egészségügyi dolgozók kiégése és a kommunikáció megváltozása. A problémák széles körű felmérésére egy 45 kérdésből álló kérdőívet küldött ki 25 vidéki osztályvezető főorvosnak. 20 helyről kapott válaszokat. A következő ábrán az urológiai osztályok orvoslétszáma látható tavaly június elsején, vagyis egy évvel ezelőtt. Az adatok alapján akkor hat osztályon nem voltak meg a minimumfeltételek.

A felmérés alapján a vidéki urológusok 14 százaléka nyugdíjasként dolgozik és 10 százaléka 60 év feletti, tehát majdnem negyede nyugdíjas lesz rövid időn belül. A vidéki urológusok negyede 35 év alatti, ők még további képzésre szorulnak. 2013-tól 2021-ig az urológiai osztályokon dolgozó szakdolgozók száma több mint 100-zal csökkent.

Ahogy azt fentebb írtuk, az urológiai ellátáshoz a szakdolgozókon, nővéreken kívül szükség van aneszteziológusokra is. A 20 osztály közül 11-ben kevés az aneszteziológiai asszisztens, 10-ben nincs elegendő aneszteziológus orvos.

A másik probléma, amit talán a kórházba kerülő betegek kevésbé látnak, de oka lehet a kialakult helyzetnek, az az urológia alulfinanszírozottsága. Gécs Sándor azt írja elemzésében: az urológiai beavatkozásoknak alacsony az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) -finanszírozása, ugyanakkor drága eszközök kellenek hozzá, vagyis összességében ráfizetéses a kórházaknak. Böszörményi-Nagy Géza szerint az urológia más szakterületekhez képest is alulfinanszírozott, ez látható az alábbi ábrán. 2023-ban már csak négy szakterület működött nyereségesen.

Azok az osztályok vannak a legnagyobb bajban, amik kisebbek. Egy nagyobb méretű urológiai egység nagyjából 20 százalékos, egy kisebb méretű 70 százalékos veszteséget termel. Az intézményvezetőknek, főleg a kórházigazgatóknak mindez azt jelenti, hogy gazdasági szempontból nem éri meg fenntartani az urológiát. Más szakmák kell fenntartaniuk, például a jól finanszírozott invazív kardiológia, az onkológia, a szemészet. Ahol nincsenek olyan szakmák, amelyek kompenzálják a veszteséget, ott az urológia még nehezebb helyzetbe kerül. A kisebb méretű, azaz a vidéki urológiákon egyre nehezebbé válik a működés fenntartása.

A lapunknak nyilatkozó megyeszékhelyen dolgozó orvos szerint azért látszanak az urológia szakterületén jobban a problémák, mert viszonylag kisebb szakma az övék. A rezidensképzés keretein belül évente az orvosi egyetemek négy továbbképzést rendeznek, ahol a rezidensek az ország minden részéről szorosabb kapcsolatot tudnak kialakítani, ezáltal a későbbiekben könnyebb az információáramlás, összetartás, mint a többi szakmában. De szerinte máshol is nagy baj van.

Böszörményi-Nagy Géza elemzésében azt írja: a változáshoz az egészségügyi rendszer jelentős strukturális átalakítására lenne szükség az ellátási területek újrarendezésével. „Kellene egy koncepció arról, hogy egy adott terület adott egészségügyi állapotú lakosságának ellátásához hány kórház, hány szakrendelő, nappali ellátást nyújtó kisebb egység, hány háziorvosi és gyermekorvosi praxis szükséges”. Szerinte az így feleslegessé vált rendeléseket véglegesen meg kellene szüntetni, a felszabaduló erőforrásokat, személyzetet átstrukturálni.

Viszont a „karcsúsításnak” szerinte nem az a módja, hogy szüneteltetik vagy megszüntetik azokat az ellátásokat, ahova már nem jut orvos vagy szakdolgozó, mert így jó eséllyel ott csökken a kapacitás, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. A lapunknak nyilatkozó urológus orvos szerint „a jelenlegi rendszer átszervezése nélkül a bezárások nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb a még megfelelően működő osztályokra is veszélyt jelentenek.”