„Megkérdezhetem, hogy ki adta önnek?” – bűncselekménnyel vádolja Szijjártó az őt számonkérő újságírót. De igaza van?

Egészen abszurd jelenetek zajlottak le az elmúlt hetekben Szijjártó Péter, és a magyar külügy elleni orosz hekkertámadás részleteit firtató 444-es újságíró, Kaufmann Balázs között. Szijjártó ugyanis a nekiszegezett kérdések megválaszolása helyett majdnem két hét különbséggel kétszer is bűncselekménnyel vádolta meg az újságírót. Egészen pontosan ez a beszélgetés hangzott el május közepén, amikor Kaufmann először szembesítette Szijjártót a levéllel:

“Kaufmann: Nagy mennyiségben törték föl az orosz titkosszolgálatok, az FSZB és a GRU Szabó Hedvig altábornagy tájékoztatása szerint a külügy rendszereit.
Szijjártó: És ezt ön honnan tudja?
K: Ebből a levélből, ami eljutott hozzánk.
Sz: De ezt nem önnek írták, nem?
K: Ezt az ön államtitkárának írták.
Sz: És ezt az én államtitkárom adta oda önnek?
K: Nem, nem ő adta.
Sz: Megkérdezhetem, hogy ki adta önnek?
K: Nem.
Sz: És azt tudja, hogy az bűncselekmény, ami most történik?
K: Ez a levél nem minősített adat.
Sz: De ezt a levelet nem önnek írták, és nem hatalmazták fel arra, hogy nyilvánosságra hozzák a tartalmát.”

Szijjártó Péter szerint tehát bűncselekmény, amit az újságíró csinált, de nem mondta meg, pontosan mire gondolt. Kaufmann azzal védekezett, hogy a levél nem minősített adat, Szijjártó szerint viszont nem ez számít, hanem az, hogy az újságírót nem hatalmazták fel arra, hogy nyilvánosságra hozza a levelet.

Majdnem két héttel később, május 28-án aztán többek között a Telex, a 24.hu és a 444 újságírói ismét megpróbálták megkérdezni Szijjártót a külügyet ért orosz hekkertámadásról. A külügyminiszter pedig ismét ugyanazzal a szöveggel jött, amikor azt mondta:

“Ez egy bűncselekmény. Ha önök ezt a levelet nem az írójától kapták meg, vagy nem a címzettjétől kapták meg, akkor ezt vagy a külügyminisztériumból kellett megkapniuk, vagy valamilyen informatikai eszközökkel jutottak hozzá. És ez egyáltalán nem mindegy, és ez mindenképpen bűncselekmény.”

Majd Szijjártó percekkel később újra visszatért a témára, amikor a következő beszélgetés zajlott le:

“Szijjártó: Ez egy bűncselekmény.
Kaufmann: De milyen bűncselekmény?
Sz: Ön egy olyan levélre hivatkozik, amit sem az írójától, sem a címzettjétől nem kaphatott meg, igaz?
K: Igen
Sz: Tehát akkor az jogszerűen van az ön birtokában, vagy nem? Nem, nem jogszerűen.”

Szijjártó tehát akkor sem specifikálta, milyen bűncselekményről beszél, amikor ugyanaz az újságíró harmadszor visszakérdezett a témára. De mire gondolhatott? A felmerülő jogi lehetőségeket Bodrogi Beával, a Telex jogászával vettük számba.

Minősített adattal való visszaélés

Az első lehetőség, hogy Szijjártónak a levél tartalmával van problémája, vagyis úgy gondolja, hogy a levélben szereplő információt nem szabadott volna nyilvánosságra hozni. Ennek a jogi háttere az, hogy léteznek úgynevezett minősített adatok, amelyekhez elvileg csak egy zárt kör férhet hozzá. Ezeket nyilván tilos ellopni, és ha valaki meg is szerezte őket, akkor tilos tovább terjeszteni.

A probléma csak az, hogy a hekkerügyben nyilvánosságra hozott levél nem tartalmaz minősített adatokat. Egyrészt a benne lévő információk sem olyanok, amelyeket minősítéssel szoktak védeni, másrészt a dokumentumon semmilyen erre utaló jelzés nincs. A minősített adatot tartalmazó dokumentumokra ugyanis rá kell írni, hogy “Szigorúan titkos”, “titkos”, “bizalmas, vagy “korlátozott terjesztésű”, a befotózott levélrészleteken azonban semmi ilyen nem szerepel.

Szijjártó pedig nem is említette a minősített adatokat, tehát valószínűleg másra gondolt.

Levéltitok

A külügyminiszter az első, május közepi beszélgetésben azt mondta “ezt a levelet nem önnek írták, és nem hatalmazták fel arra, hogy nyilvánosságra hozzák a tartalmát”. Ebből az következik, hogy ő valahogy úgy gondolja: egy levél tartalmát csak a levélíró és a címzett, vagy az általuk felhatalmazott szereplők hozhatják nyilvánosságra.

Erre vonatkozó része valóban van a büntető törvénykönyvnek, a levéltitok megsértéséről szóló paragrafusok szerint, ha valaki “másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét megsemmisíti, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, elektronikus hírközlő hálózat – ideértve az információs rendszert is – útján másnak továbbított közleményt kifürkész”, az büntetendő.

A levéltitok tehát klasszikus értelemben arra vonatkozik, ha valaki egy másnak címzett levelet felbont és elolvas. Interneten pedig nagyjából azt, ha valaki feltöri más email-fiókját, és ellopja az onnan küldött vagy oda érkező emaileket.

Ez akkor állná meg a helyét, ha kiderülne, hogy az újságírók úgy szerzik az információikat, hogy hekkereket alkalmaznak, akik állami szervereket törnek fel. Ha ez így lenne, csattanhatna a bilincs az érintett informatikusok csuklóján. Csakhogy se Szijjártó, se más nem állítja, hogy a magyar újságok állami szerverek feltörésével jutnak információkhoz, és ez nem is egy túl reális forgatókönyv.

Forrásvédelem

A legvalószínűbb az, hogy a 444 egy forrásától jutott az ominózus levélhez, aki úgy döntött, hogy kiszivárogtatja azt a sajtónak. Ebben az esetben a szivárogtatót – ha elkapják – valóban számon lehetne kérni, hogy miért adta ki a levelet, csakhogy ehhez az újságnak és az újságírónak már semmi köze.

Az újságíróknak ugyanis ilyen esetekben kutyakötelessége megvédeni a forrásaikat, ezt a szakmai etika már csak azért is előírja, mert ha egy újságíró feldobja a forrását, akkor más források sem fognak bízni az újságírókban, és romlik a médiába vetett bizalom, amitől pedig romlanak az újságírók lehetőségei.

A TASZ kisokosa szerint a sajtótörvény alapján az újságok és újságíróik jogosultak az információforrásaik kilétét a bírósági és hatósági eljárásokban is titokban tartani. Ez alapján még az olyan adathordozók, például pendrive-ok bíróságnak történő átadását is megtagadhatják, amelyekből az informátorok személye kiderülhetne. A hatósági- vagy büntetőeljárásokban tanúként kihallgatott újságírók akár azt is megtehetik, hogy megtagadják a vallomástételt – mindenfajta retorzió nélkül.

Egy újságírót a forrása felfedésére akkor lehet kötelezni, ha az ügyben a következő három kitételből mindegyik teljesül:

• a forrás nevére egy legalább három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény kinyomozásához van elengedhetetlenül szükség;
• az ettől várható bizonyítékok mással nem pótolhatóak;
• és a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek annyira kiemelkedő, hogy meghaladja az információforrás titokban tartásának érdekét.

A bíróságnak ezt a három szempontot kell mérlegelnie, és ha mindhárom teljesül, akkor vallomástételre kötelezhetik az újságírót. Ez ellen természetesen lehet fellebbezni, és a jogorvoslat elbírálásáig szintén nem kell vallomást tennie az újságírónak.

Nem nehéz belátni, hogy a fenti három szempont nem teljesül a külügyet ért hekkertámadás ügyében, így nem valószínű, hogy bárki is a forrása felfedésére fogja kényszeríteni a levelet nyilvánosságra hozó 444-et. A hekkertámadásról szóló levél tartalma közügy, az újságoknak pedig az a dolguk, hogy közügyekről írjanak, az tehát fel sem merül, hogy egy újságíró írhat-e egy ilyen témáról, ha kezébe kerül egy erről szóló dokumentum.

Összességében tehát az látszik, hogy jogilag semmilyen formában nem állja meg a helyét, amikor Szijjártó Péter bűncselekményről beszél a levél nyilvánosságra hozatala kapcsán.

A botrány 2022-ben, a Direkt36 Telexen megjelenő cikkével robbant ki, ebből derült ki, hogy az orosz hekkerek lényegében évek óta ki-bejárnak a magyar külügy számítógépes rendszereiben. Akkoriban ezt a Szijjártó vezette külügy és más fideszes politikusok egyszerűen „kampányhazugságnak” minősítették, a 444 azonban idén májusban egy belső levéllel igazolta, a támadás valóban megtörtént, a külügy rendszerei súlyosan kompromittálódtak. Azóta sokan próbáltak érdemi kérdéseket feltenni erről Szijjártónak, a Telex tudósítóit a Külügyminisztériumnál kordon, Kalocsán rendőri igazoltatás várta.

Videónkat, amiben Szijjártó Pétert faggatjuk, itt lehet megnézni:

Cikkünk megírása előtt megkérdeztük a Külügyminisztériumot, hogy Szijjártó milyen bűncselekményre gondolt, de nem kaptunk választ.