Ha látták a naplóban, hogy nincs egy tanulónak jegye, akkor szóltak, hogy be kell írni egy egyest

„Én akkor úgy gondoltam, hogy úgy jön létre a jogviszony, hogy aláírják a jelentkezési lapot” – mondta egy szegedi, több mint százmilliós csalási ügy tanúja csütörtökön a Szegedi Törvényszéken. Ebben két egykori szegedi intézmény, a Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakképző Iskola (Szefi), a Rogers Gimnázium, valamint az ezeket fenntartó Esély a Hátrányos Helyzetűeknek Közhasznú Alapítvány érintett, mert a vád szerint 2012 és 2014 között nemlétező vagy jogviszonnyal nem rendelkező diákok után vettek fel több mint 112 millió forint normatív támogatást, megkárosítva ezzel az állami költségvetést.

Az ügyészség úgy tartja, hogy a vezetők arra utasították a pedagógusokat, hogy a hiányzó tanulók részére félévente legalább két érdemjegyet adjanak; egyest, ha nem jelennek meg a számonkérésen. A vádlott tanárok közül többen is azt állítják, hogy a vezetőség mondta nekik, iratkozzanak be ők is valamilyen képzésre.

Az első- és a másodrendű terheltet, az alapítvány és kuratórium elnökét, valamint a Szefi volt igazgatóját már meghallgatta a Törvényszék, mindketten fideszes önkormányzati képviselők voltak korábban Szegeden, egyikőjük a vádban foglalt időszakban is. Ők kitartanak az ártatlanságuk mellett, bár a hét vádlottból már többen beismerték a bűnösségüket.

A korábbi alkalmakon a szakértő véleményét ismertették, aki nem tudta megmondani, hogy ha csalás történt, mire költötték a pénzt. Csütörtökön tanúk meghallgatásával folytatódott az ügy, első körben a Szefi volt titkárságvezetőjét kérdezte a bíró. A középkorú nő elmondása szerint neki anno a tanulók után felvett normatívákkal nem volt dolga, csak a jelentkezési lapokat gyűjtötte be. Vezetői értekezleteken is részt vett, de az ügyész kérdéseire nem tudott válaszolni, így a bíró korábbi vallomásaiból idézett.

Ezekből kiderült, hogy volt olyan értekezleten, amin téma volt a normatívákkal kapcsolatos ügyintézés, és ahol a másodrendű vádlott, a Szefi volt igazgatója jelezte az elsőrendű vádlott, a kuratórium elnöke felé, hogy probléma, hogy nem járnak be a diákok, és szigorodik a normatív elszámolások ellenőrzése. Ezzel kapcsolatban állítólag konfliktus is volt köztük, mivel a volt igazgató azt az álláspontot képviselte, hogy ez így nem tartható fönn. „Törvénytisztelő, tisztességes emberként ismertem” – méltatta a tanú a másodrendű vádlottat.

A kuratórium volt elnöke ezután megjegyezte, többnyire a sokat hiányzó tanulók számára kiküldendő levelek kapcsán volt vita közte és az igazgató között, de ez nem a vád tárgyát jelentő időszakba tartozik. Az igazgató szerint viszont igen, és amikor jelezte a fenntartónak, hogy küldjenek ki leveleket a hiányzások miatt, az elutasította a javaslatát, olyan utasításokat adott a tanároknak, hogy egyeztessenek a diákokkal.

„A tanulói jogviszonyok azért nem lettek megszüntetve, mert az elsőrendű vádlott így rendelkezett”

– mondta.

Azonban a kuratórium volt elnöke szerint a hiányzásokkal a vezetőségnek nem volt dolga, mivel a felvehető normatíva alapja a jogviszony, és bár a tanulói jogviszony megszüntetése összefügg a hiányzásokkal, azok adminisztrációját az iskolák végezték, a fenntartó meg a tőlük kapott adatok alapján igényelte a normatívát.

A meghallgatott második tanú, egy idős nő szerint – aki az iskolákat fenntartó kuratórium tagja volt –, „az évek eredménye visszaigazolta, hogy a dolgozók jól végezték a munkájukat, elhivatottak voltak a tanulók iránt”. A tanügyi dokumentumokat szakértők vizsgálták át, és ők mint kuratórium minden feltételt biztosítottak az intézmények működéséhez. Elmondása szerint a hatóságok irányából pozitív visszaigazolásokat is kaptak,

volt olyan jelentés a Magyar Államkincstár részéről, ami azt írta, adott évben több normatívát is igényelhettek volna.

Kérdésre neki is beugrott, hogy volt vita az első- és a másodrendű vádlott között a már említett ügyben. „Fölmerült az, és ez talán meg is történt, hogy állásfoglalást kértünk ebben a kérdésben” – mondta, és hozzátette, hogy az Államkincstárt és a szakminisztériumot is keresték a témában, de többre nem emlékezett.

Egy 2014 januári email alapján az előző félévben 677 tanuló hiányzása haladta meg a jogszabályban meghatározott mértéket. A másodrendű vádlott szerint erről a kuratórium is tudott, de a hiányzások ellenére is jogosan vették fel a normatívát, mert az arra való jogosultság csak a félévkor megszüntetett jogviszonyok után múlik el.

A törvényi szabályozás szerint, ha egy tanuló hiányzása elérte a húsz órát, akkor meg kellett szüntetni a jogviszonyát. Ehhez képest az iskolák házirendje és Szervezeti és Működési Szabályzata – a tanulók szociális helyzetére való tekintettel – sokkal megengedőbb volt, és az is szerepelt bennük, hogy

ha egy tanuló nem jelenik meg a számonkéréseken, annak nem igazoltatlan, hanem elégtelen jár.

Erről az utolsóként idézett tanú, a Szefi egykori helyi szervezője is beszélt. Ő az iskola szentesi telephelyén végzett munkát korábban, igényfelméréssel, a beiratkozások intézésével és a tanárok megkeresésével foglalkozott.

„Én akkor úgy gondoltam, hogy úgy jön létre a jogviszony, hogy aláírják a jelentkezési lapot” – mondta a nő, majd bírói kérdésre azt is hozzátette, hogy az ő feladatuk volt a jelenléti ívek írása, űrlapokon kezelték a hiányzásokat, törzskönyveket írtak, de a Köznevelési Információs Rendszerhez, ahol a köznevelés feladataiban közreműködők által szolgáltatott adatok vannak, nem volt hozzáférésük. A jelenlétet a tanárok ellenőrizték, és bár korábbi vallomásában azt mondta, a központi iskola részéről sokáig nem volt elvárás, hogy a hiányzásokat összesítsék, most úgy fogalmazott, hogy az íveket időről időre bekérte a központ. A nő úgy látta, annyira szigorúan azért nem nézték a hiányzásokat, „inkább emberileg követték” azokat.

„Mi lett a sorsa annak, aki húsz, harminc, negyven órát hiányzott huzamosabban?” – kérdezte a bíró, mire a nő azt felelte, hogy „arra nem mernék megesküdni, hogy félévkor kiírták őket, de a következő évben már nem voltak beírva”. Megerősítette azt is, hogy akik nem jelentek meg a számonkéréseken, azoknak nem igazolatlant, hanem elégtelent adtak a tanárok, így a tanuló év végén megbukott. „Megkaptuk azt a tájékoztatást, hogy aki nem jár, annak elégtelen osztályzatot kell adni” – mondta, majd hozzátette, hogy az utasítás az iskola felől jött.

„Ha látták az elektronikus naplóban, hogy nincs egy tanulónak jegye, akkor emailben vagy telefonon szóltak, hogy be kell írni egy egyest.”

A tanú arra már nem emlékezett, hogy utasították volna a dolgozókat, hogy ők is iratkozzanak be képzésekre. Azt azért elmondta, hogy egy időben ő is az iskola tanulója volt, de a képzést, amit választott, magánéleti problémák miatt nem fejezte be.

A kuratórium elnöke úgy látja, a nő munkáltatói jogait ő gyakorolta, de az utasításokat az iskola igazgatójától kapta, míg az igazgató szerint a volt telephelyszervező megbízásos szerződéssel dolgozott, és ebben az esetben a munkáltatói jog nem értelmezhető. A másodrendű vádlott az elégtelen osztályzatokkal kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy szerinte ez a téma semmilyen összefüggésben sincs a normatíva kérdésével.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.