Kényszergyógykezelésre küldték az újbudai rendőrgyilkost

Pénteken felmentette a bíróság Sz. Szilárdot, az újbudai rendőrgyilkost és elrendelte a kényszergyógykezelését. Perbeszédekkel, a vádlott utolsó szó jogán elmondott észrevételeivel, valamint ítélettel és az ítélet indoklásával végződött az újbudai rendőrgyilkos pere pénteken a Fővárosi Törvényszéken. Az ítéletet Sz. Szilárd elfogadta, így jogerőre is emelkedett, úgyhogy meg is kezdődik a kényszergyógykezelése.

Egy korábbi tárgyaláson azt mondta a tárgyalóteremben jelenlevő rendőröknek, hogy „fogtok még szopni”. Mindezt aközben, hogy próbálta bizonyítani, önvédelemből cselekedett. Ehhez a narratívához a pénteki tárgyaláson is ragaszkodott, mind a perbeszédeket megelőző észrevételezéseinél, mind az utolsó szó jogán hangoztatta, hogy önvédelemből szúrta meg az ellene intézkedő rendőröket 2023 januárjában, egyikük, Baumann Péter hadnagy meg is halt. A másik két rendőr, Kállai László és Dobos László nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek a támadásban, utóbbi kedden is jelen volt a tárgyalóteremben.

Nem nyomozás, karaktergyilkosság

Sz. Szilárd a pénteki tárgyalás elején megoszthatta a bírósággal az üggyel kapcsolatos észrevételeit. Úgy érezte, jó alkalom lesz ez arra, hogy elmondja, pár évvel ezelőtt egy tüntetésen ő szólt rá személyesen Gulyás Márton aktivistára, hogy hagyja abba amit csinál, miközben Gulyás a rendőrsorfalnak támaszkodva szavalta a Himnuszt. Ezzel próbálta azt bizonyítani, hogy ő korábban kiállt a rendőrökért.

Szintén észrevételezte Sz. Szilárd pénteken, hogy a nyomozás, ami ellene folyt, az tulajdonképpen nem is nyomozás volt, hanem karaktergyilkosság. Alapjában kérdőjelezte meg, hogy a nyomozás valóban tényfeltáró volt-e. Ekkor mondta azt is a vádlott, hogy reméli, a bírónőbe is szorult annyi igazságérzet mint belé, és figyelembe veszi, hogy karaktergyilkosság folyik ellene.

A bírónő az észrevételekkel kapcsolatban azt kérdezte Sz. Szilárdtól, elutasítja-e, hogy gyógyszert kéne szednie. Erre a vádlott nem adott egyértelmű választ, inkább azt mondta, hogy az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) dolgozói nem tudnak érdemben foglalkozni az elmeállapotával, mert nem voltak jelen a tárgyalásokon. Azt állította a vádlott, hogy az intézetben őt kezelő szakemberek csupán a médiából értesültek az ügy fejleményeiről, ezért nincsenek tisztában a mentális állapotával és nem is tudják őt megfelelő módon kezelni.

Megint azt adta elő Sz. Szilárd, hogy önvédelemből cselekedett 2023 januárjában, védelmére olyan dolgokat hozott fel, amik már korábbi tárgyalásokon is felmerültek. A bírónő ezért azt mondta, fejezze be az észrevételeit.

Adekvát volt a védekezés?

A pénteki tárgyalási napon megint központi témává vált Sz. Szilárd elmeállapota. A sértettek jogi képviselői a perbeszédeikben azt hangsúlyozták, hogy Sz. Szilárd teljesen adekvát módon védekezett a pénteki és az azt megelőző tárgyalásokon is, ami bizonyítja ép elmeállapotát. Így szerintük a kényszergyógykezelés helyett letöltendő börtönbüntetést kéne kapnia. Mind az elhunyt Baumann Péter, mind Kállai László jogi képviselői indítványozták, hogy a bíróság kérje ki újra igazságügyi szakértő véleményét, ugyanis az utolsó tárgyaláson az Sz. Szilárdot az IMEI-ben kezelő orvos véleménye eltért a korábbi igazságügyi szakértőétől. A sértettek jogi képviselőinek indítványát azonban a bírónő elutasította, ezt pedig a tárgyalás végén részletesen is megindokolta.

Az elhunyt Baumann Péter hadnagy jogi képviselője perbeszédében felhozta példának azt a hipotetikus helyzetet, hogy mi lenne ha negyven évvel ezelőtt történt volna az eset. Azt mondta, negyven évvel ezelőtt nem az lett volna a kérdés, gyógykezelést vagy letöltendő börtönbüntetést kapjon a vádlott, hanem az, hogy gyógykezelést vagy halálbüntetést. Hangsúlyozta azt is, hogy a vádlott a korábbi tárgyalásokon adekvát módon védekezett, ezért nem a kényszergyógykezelés, hanem a letöltendő börtönbüntetés lenne az igazságos ítélet az esetében.

Egy másik sértett, Kállai László jogi képviselője azzal kezdte a perbeszédét, hogy személyesen találkozott az elhunyt Baumann Péter családjával, ami nagyon megrázó élmény volt. Elmondta, az általa képviselt Kállai László fél tőle, hogy Sz. Szilárd megússza kényszergyógykezeléssel, ugyanis szerinte se most, se a bűncselekmény elkövetésekor nem volt kóros elmeállapotú Sz. Szilárd.

Veszélyben érezte magát, ezért szúrt

A vádlott védője perbeszédében a vádlotthoz hasonlóan azt taglalta, hogy Sz. Szilárd önvédelemből szúrta meg az ellene intézkedő rendőröket. Azzal igyekezett ezt alátámasztani, hogy védencénél a tragikus napon azért volt kés, mert ezzel az eszközzel akarta megvédeni a szomszédját. A vádlott védője szerint a vallomások és a bizonyítékok mind azt mutatják, hogy Sz. Szilárd veszélyben érezte az életét a rendőri intézkedés közben.

„Hadonászott és szúrt, ahova tudott a sötétben, nem szándékosan szívtájékra szúrt”

– mondta védencéről.

Egyebek mellett a vádlott védője visszautalt a sértettek jogi képviselőinek perbeszédeire is, elmondta, hogy „szakértői kérdésekben állást foglalni helytelen”. Perbeszédében a védő nem kérdőjelezte meg a igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményt, miszerint paranoid és pszichotikus volt Sz. Szilárd, tettét pedig téveszméi és szorongása motiválta.

Utolsó szó joga, ítélet

Még mielőtt elvonult volna a bíróság meghozni az ítéletet, Sz. Szilárd megkapta a lehetőséget, hogy az utolsó szó jogán bármit mondjon az üggyel kapcsolatban. Megbánást tanúsított, azt mondta, hogy őszintén sajnálja azt, amit tett. Balesetként írta le a 2023-ban, a Lecke utcában történt eseményeket és elmondta, hogy őszintén sajnálja az elhunyt Baumann Pétert és családját.

„Nem hazudtam semmiben, igazat mondtam mindenre kiterjedően”

– mondta Sz. Szilárd az utolsó szó jogán.

Délben végül kihirdette Szabó Judit bírónő az ítéletet: Sz. Szilárdot, az újbudai rendőrgyilkost kóros elmeállapotára hivatkozva felmentette a bíróság és elrendelte a kényszergyógykezelését. Indoklásában a bírónő hivatkozott a sértettek jogi képviselőinek, illetve a vádlott védőjének állításaira.

Az elhunyt Baumann Péter hadnagy jogi képviselőjének gondolatkísérletét arról, hogy mi lenne ha negyven évvel ezelőtt öl rendőrt, irrelevánsnak ítélte meg. Ezt azzal indokolta, hogy az angolszász gyakorlattal szemben itthon nincs precedensjog, így értelmetlen ezt az üggyel kapcsolatba hozni. Kitért a bírónő arra is, hogy az ügy rendkívül heves érzelmeket váltott ki mindenkiből, nem csak a sértettekből és a vádlottból. Emiatt érti, hogy bejön az érzelmi szál a történetbe, de azt mondta, muszáj volt ezt a bíróságnak az ítélethozatalkor kizárnia.

A vádlott védőjének arra vonatkozó mondataira is reagált, miszerint védence önvédelemből cselekedett. A bíróság indoklása szerint ez azért nem helytálló védekezés, mert bár Sz. Szilárd veszélyben érezhette az életét, de ebből nem következik az, hogy valóban életveszélyben is volt.

Különösen azért, mert a bíróság álláspontja szerint Sz. Szilárdnak nemcsak a bűncselekmények elkövetésekor, hanem még most is aktívan zajló pszichózisa van, így ítélőképessége semmiképpen sem tekinthető érvényesnek az ügy szempontjából. Ahogy a bírónő fogalmazott, „a józan belátásnak semmi hatása nincs a betegre”. Azt tehát, hogy önvédelemből cselekedett Sz. Szilárd, teljesen elvetette a bíróság:

„A felmentés jogcíme nem a jogos önvédelem, hanem a kóros elmeállapot.”

– mondta Szabó Judit bírónő.

Az ítéletet Sz. Szilárd elfogadta, így jogerőre emelkedett, vagyis megkezdődhet az elítélt kényszergyógykezelése. A hallgatóság körében többen is annak adtak hangot a tárgyalótermen kívül, hogy hiányérzetük van az ítélettel kapcsolatban.