Ha ez nem a vég, hanem a kezdet, akkor van remény

Pottyondy szerint „a szörnyállam” kasztrendszert hozott létre. „Más jog, más szabályok vonatkoznak azokra, akiknek kutyabőrük van. A püspökre, az ispánra, a földesúrra” – mondta a közönség pfujolása közepette. Milyen védelmet élvezhetnek a valóban hatalmasok, ha „a bicskei pedofil” megúszhatta. A mentőkre órákat váró Gálvölgyi Jánost állította kontrasztba a szirénázó konvojban közlekedő politikusokkal. A botrány szerinte arról is szól, hogy „ha holnap agyonver egy szétkokainozott oligarcha, ne számíts arra, hogy igazságot fogsz kapni. Éppúgy át fognak taposni a sérelmeden, mint a bicskei gyerekeken” – mondta.

„A politika törvénye, hogy az a hatalom, aminek nem kell félnie a számonkéréstől, így fog működni. Amivel nem áll szemben társadalom, ilyenné válik. Az a hatalom, amitől nem követeljük meg, hogy polgárként, emberként viselkedjen velünk, az az árvákból prédát, a többiekből szolgát csinál” – mondta.

Beszédét három változatban zárta. A realista szerint „a mi eszközeink eddig tartottak, nem akarunk politikai hatalmat, csak segíteni szeretnénk”. A pesszimista szerint kár volt ezért az egész „kárálásért”. Az optimista szerint egy tüntetés ugyan „nem változtatja meg a világot, de megváltoztathat minket. A gondolkodásunkat, a mentalitásunkat, a tanult tehetetlenségünket” – mondta.

Szerinte ötvenezer ember jó kezdet. „Nem az út vége, de jó kezdet”, mert mutatja, hogy „a normalitásnak is van bázisa”. Ha nem utoljára, hanem először állnak ki, akkor „van remény”. „Állítsuk magunk mellé a magyar társadalmat” – mondta zárásként.