Kishitűség vagy realitás, hogy nem lesz magyar egyetem a legjobb százban a világon?

„Azzal lehet vitatkozni, hogy reális-e magyar egyetemnek bekerülni a globális rangsorok top százas mezőnyébe, de ha nem fogalmazunk meg akár lehetetlen célokat is, akkor a lehetségest sem fogjuk elérni” – mondta Hegyi Péter, a Semmelweis Egyetem tanára, a Nemzeti Tudósképző Akadémia programigazgatója. Hegyi Péter Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) docensének véleményére reagált. Fábri egy múlt heti előadáson úgy fogalmazott: nem tartja reális célnak, hogy a globális egyetemi rangsorok első száz helyére magyar egyetem kerüljön. Olyan anyagi szakadék van ugyanis a top százban lévő egyetemek és a magyar felsőoktatás között, amit szerinte nem lehet áthidalni.

Magas célokat is kitűzhetnének az egyetemek

Múlt héten tartották a CEU Határtalan tudás oktatási rendezvénysorozatát, amelynek témája a középiskolai és egyetemi rangsorok voltak. Itt mondta el Fábri György a véleményét a globális egyetemi rangsorokról. 2023-ban négy magyar egyetem került be a nemzetközi 3000-es ranglistára. Régi kormányzati cél, hogy legyen magyar egyetem a top százas mezőnyben. A jobb magyar egyetemek jelenleg az 500. és az 1000. hely között vannak. Nagy előrelépést mutatott a Semmelweis Egyetem, ami 2023-ban a Times Higher Education (THE) rangsorában a 201–250. helyezést érte el. Többfajta globális egyetemi rangsor van, ezek eltérő indikátorokat vesznek figyelembe, de mindnél meghatározó a nemzetközi beágyazottság és a publikációs tevékenység.

Fábri György szerint nagy hiba a globális rangsorokhoz mérni egy ország felsőoktatásának teljesítményét. Torzulásokhoz vezethet, ha túlságosan nagy szerepet tulajdonítanak ezeknek a listáknak. „Ezek a rangsorok médiatermékek, amik főleg nemzetközi promócióra jók, és arra, hogy megmutassák: a nemzetközi tudományiparban nagyjából hol tart egy egyetem” – mondta. Szerinte ezek a rangsorok semmit nem mondanak az egyetemi oktatás színvonaláról, vagy arról, hogy a hallgatók hogyan érzik magukat az adott intézményben. „Ha egy ország felsőoktatási politikája a rangsorokra koncentrál, akkor egy korábbi időszak divatját próbálja követni” – mondta Fábri.

Hegyi Péter azzal egyetért, hogy a rangsorok nem tökéletesek, viszont ha ez van, ezt kell használni. Ő az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy

Magyarországon hajlamosak az emberek kishitűek lenni, és nem magas célokat kitűzni maguk elé.

Szerinte a célkitűzésekben nem kell mértéktartónak lenni. Ezért bár megjósolni nem tudja, valóban bejut-e magyar egyetem a top százba, de azzal egyetért, hogy ez legyen a cél.

„A számokkal szemben nem lehet kishitűnek lenni, a számokkal szemben alázatosnak kell lenni, meg kell nézni a realitásokat” – mondta erre Fábri György. Szerinte az elérhetetlen célok csak belső frusztrációt okoznak.

Több pénzre lenne szükség

Az ELTE docense kifejtette, miért gondolja irreálisnak a kormányzati törekvést. „A globális listák első száz helyén döntően olyan országok egyetemei vannak, amik több pénzt fordítanak oktatásfejlesztésre.” Ilyenek például Kína, az angolszász országok, néhány skandináv ország. Szerinte ezekkel versenyezni nem érdemes, mert nem állnak rendelkezésre ugyanazok a források. Illetve ezekben az országokban a nemzetközi tudományos életbe való beágyazottság is sokkal erősebb.

Hegyi Péter azzal egyetért, hogy jobban kellene finanszírozni a tudományos munkát, mert ebben Magyarország le van maradva. De szerinte ha az emberek a környezetüket hibáztatják, nem jutnak előrébb. Ő azt látja, hogy az első száz hely környékén olyan finn, dán és norvég egyetemek is vannak, amikkel igenis fel lehet venni a versenyt.

„Abszolút nem érzem irreális célnak norvég vagy finn egyetemekkel versenyezni” – mondta Hegyi. Ő úgy látja, Magyarország leginkább pont a felsőoktatási kutatásban-innovációban tud nemzetközileg versenyképes lenni.

Fábri György szerint azonban ha az egyetemeknek az lenne az elsődleges céljuk, hogy a globális rangsorokban előrébb kerüljenek, akkor át kellene csoportosítani a forrásaikat.

Vagyis sokkal több pénzt kellene fordítani a nemzetközi kutatásokra, és kevesebbet az oktatás színvonalára. De ez nem reális, ráadásul csak bizonyos szakterületeknek kedvezne: például a globális rangsorokban nagyon fontosak a természettudományos publikációk. Tehát ezen logika mentén haladva a természettudományos kutatásokat kellene támogatni, szemben például a pedagógusképzéssel. Viszont a magyar társadalomnak szüksége van arra, hogy jó pedagógusai legyenek, tehát ez máris egy belső konfliktust eredményez – érvelt Fábri.

Hegyi Péter viszont nem gondolja, hogy feltétlen összefüggés van a globális rangsorokra való fókuszálás és az oktatás színvonalának csökkenése között. „Ha a komoly egyetemeket megnézem, akkor nem gondolom, hogy a top százas egyetemeknek szégyenkezniük kellene az oktatásuk színvonala miatt” – mondta.

Hegyi Péter szerint sok egyetem az innovációban nem lehetőséget, hanem problémát lát. Ennek ahhoz van köze, hogy az egyetemek megszoktak egy működést húsz éve, és nem akarnak azon változtatni, mondván, úgysem lesz jobb. Szerinte nem véletlen, hogy a Semmelweis Egyetem ilyen sokat tudott javítani a teljesítményén, ugyanis Merkely Béla rektor innovatív vezető.

Fábri György szerint a globális rangsorok helyett inkább arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy megemeljék az oktatatói-kutatói fizetéseket, biztosítsák az intézményi autonómiát és fejlesszék a felsőoktatás pedagógiáját.