Kamutégla-vakolással fedték be a 165 éves téglaalagutat Szegeden
2024. január 10. – 04:16
Meglepő megoldást választott a MÁV egy 165 éves vasúti épület felújításánál Szegeden: kamutégla-vakolattal fedték el az eredeti, 1850-es évekből származó téglaburkolatot a Kőluknak hívott alagút bejáratánál.
A Kőluknak hívott kis alagút és a fölötte álló egykori vízház az Indóház teret (itt van a szegedi fő vasútállomás) kötik össze a Tisza partján fekvő ipari létesítményekkel és a Tisza teherpályaudvarral. Az alagút fölött vágányok vezetnek, ezek mentek át annak idején a Tiszán, majd tovább Temesvár felé.
A vízház és a Kőluk valóban elég ramaty állapotban volt már, indokolt volt a felújítás. Az állványzatok eltűnése után azonban jogosan lehet az az érzése az embernek, hogy bárcsak maradtak volna továbbra is úgy. Több helyen ugyanis kifogásolható megoldásokkal nyúltak a több mint 165 éves épülethez.
Az egyik ilyen, hogy bár egy minden bizonnyal nem fűtendő épületről van szó, lecserélték az eredeti rácsos ablakokat (az ilyen gyárablakok darabja több százezer forintot is érhet) azt mímelő zöld faablakokra, külső rácsozattal.
A másik döbbenetes változás, hogy kamutégla-vakolattal fedték el az eredeti, 1850-es évekből származó téglaburkolatot.
Ez egy „finom téglafelület” nevű dekormegoldás, amelynél a téglamintázat kialakításához egy ragasztóval ellátott papírsablont helyeznek fel a falra, és erre vakolnak rá. A téglamintázat akkor jön létre, ha a sablont eltávolítjuk.
Megkerestük a MÁV-ot a felújítás kapcsán. Válaszukban azt írták, az Örökségvédelmi Hivatallal és az önkormányzattal folyamatosan egyeztetve végezték a munkálatokat. „Az eredeti téglafelület a szigetelés tönkremenetele miatt átázott, nagy kiterjedésű kifagyások keletkeztek, illetve a túlméretes tehergépjárművek nagymértékű károsodást okoztak. A boltozat belső felületének helyreállítása és a további romlási folyamat megállítása érdekében volt szükség a munkálatok elvégzésére” – írta a vasúttársaság.
Mint fogalmaznak, a cél az volt, hogy a téglaboltozat felett lévő vízház, „amelyen egyidőben a külső homlokzat és tető karbantartási munkái folytak, színben, megjelenésben, a legcsekélyebb változásokkal összhangban legyen a két, hídász és ingatlanos karbantartási munkákkal, és a környék, a Szeged személyi pályaudvar műemlék jellegű megjelenésébe illeszkedjen be”.
A vélemények bizonyára megoszlanak. A vízház új lemeztetője egyébként kapott két kis csúcsdíszt is, amelyek a felújítás előtt nem voltak ott.
A MÁV tavaly fűzte szorosabbra a viszonyát az épített örökséggel Szegeden. Először egy közel száz évvel ezelőtt felállított acélszerkezetes víztorony lebontásáról hoztak ítéletet, aminek megfelelőjét Zágrábban műemlékként védik. Ezzel kapcsolatban később kiderült, néha jól jön, hogy alulfinanszírozott a MÁV, hiszen forráshiányra hivatkozva egyelőre mégsem döntik le a víztornyot.
Szintén ősszel derült ki, hogy szigeteléssel csomagolták körbe a röszkei vasútállomás nyerstégla-homlokzatú felvételi épületét. Azt az épületet, amelyet 1870-ben építettek a vasúttársaság standard tervei alapján, és egészen idáig őrizte romantikus küllemét, és volt Csongrád-Csanád vármegye egyik legszebb vasútállomása.
A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
