A fogyatékkal élők esélyegyenlősége elméletben létező szabály, de sokat kell küzdeniük érte

A vakok és a gyengénlátók számára a napi közlekedés sokkal nehezebb feladat, mint azoknak, akiknek jó a szemük. Vannak ugyan szabályok, amelyek alapján biztosítani kell a látássérülteknek az akadálymentes közlekedést, de a gyakorlatban nem mindenhol működnek ezek az előírások. Gyakran saját maguknak kénytelenek kiharcolni az akadálymentesítést. A fogyatékkal élőkkel szemben még mindig gyakori az elutasítás, a megértés hiánya. A probléma országszerte negyedmillió embert érint.

Ballai Anna Mária a Telexnek beszélt a tapasztalatairól, ő 2015 óta a Vakok és Gyengénlátók Csongrád-Csanádi Megyei Egyesületének (VAGYCSOME) elnöke. Abban az évben kellett először felülvizsgálni a 2013-ban az önkormányzatoknak kötelezően megalkotott helyi esélyegyenlőségi programot. Az egyesület kérte, hogy a fontosabb városi gyalogátkelőknél újfajta hangjelzőket szereljenek fel a jelzőlámpákra. Szegeden néhány helyen már azelőtt is volt hangos jeladó, ami a rosszul látókat tájékoztatta arról, mikor zöld és mikor piros a lámpa a gyalogosoknak, de a környéken lakókat zavarta, hogy a lámpák színváltásakor egész nap szóltak a hangjelzések.

Az egyesület más városok példáján azt javasolta, hogy a látássérültek Szegeden is a zsebükben hordott, távirányítós jeladóval kapcsolhassák be a hangjelzést a lámpán, amikor odaérnek a zebrához. Pár perc múlva, az áthaladásuk után a berendezés önműködően kikapcsolja a hangját, ami így kevésbé zavaró másoknak.

Ehhez az önkormányzattal és a Magyar Közút Zrt.-vel is kellett egyeztetni, mert a városon belüli főutak az állami útkezelőhöz tartoznak, a mellékutak gyalogosátkelőiért pedig az önkormányzat felelős, és a műszaki fejlesztések költségeit is eszerint osztják meg.

A következő évben megkezdték Szegeden az újfajta hangjelzők felszerelését a lámpákra. A látássérültek az egyesületüktől kérhettek saját távirányítókat, ezek minden más városban is használhatók az ilyen rendszerekhez. Szegeden ma már mintegy negyven gyalogosátkelőnél van távirányítós hangjelző.

Van köztük, ami adományból készült, például a Rotary Club Szeged Dóm nevű klub fizette az egyik hangjelző rendszer mintegy 1,2 millió forintos költségét. A fejlesztést Hódmezővásárhelyen is megkezdték, ott két csomópontban van bekapcsolható hangú lámpa. A látássérültek három újabb forgalmas helyen is szeretnének ilyet, erről tárgyalnak az önkormányzattal. Ezek a gyalogosátkelők a vásárhelyi tram-train pálya mentén vannak.

Az egyesület a tram-train akadálymentesítési tanácsadásában is részt vett a tervezés idején. Az idén sikerült elérni, hogy ha a látássérültek a felszállás előtt a látóknak a használható automatából nem tudnak jegyet venni a vasútvillamosra, és a megállóban más jegyvételi lehetőség nincs, akkor ingyen utazhatnak.

„Nem szeretnénk abban a színben föltűnni, hogy a vakok addig ütik a vasat, amíg minden ingyen jár nekik”

– mondta Ballai. Nem ingyenes utazást akartak kapni, hanem a MÁV-Start más járatain érvényes lehetőséget, hogy a vakok a kalauztól vehessenek készpénzért jegyet. A MÁV technikai gondok miatt inkább az ingyenes utazást biztosítja számukra.

2018-ban a szegedi önkormányzattal közösen megkezdték egy akadálymentesítési segédlet kidolgozását, majd a tömegközlekedési megállókban a vakok számára „tapintható”, taktilisnek nevezett útburkolatot építtetett ki a város. A bordákkal ellátott kő a járdán a haladás irányát jelzi a számukra, a nagy kerek lencsékkel borított rész pedig azt, hogy azután a jármű első ajtaja vagy a zebra következik. Ezeket a bordázatokat a fehér bottal vagy akár a cipőjük talpán át is érzékelhetik a látássérültek.

Már mintegy kétszáz szegedi megállóban van ilyen jelzéssel ellátott burkolat, ezek főként a megállók felújításakor készültek el. Vannak olyan, több száz méteres járdaszakaszok is, amelyeket szintén taktilisra alakítottak.

A látássérültek szeretnék, hogy a hivatalokhoz, fontos középületekhez is taktilis járdák vezessenek, amiket sem vendéglátóhelyek asztalai, sem reklámtáblák vagy kerékpártárolók nem foglalhatnak el, mert ezek akadályokat jelentenek a vakok gyalogos közlekedésében. Azt már sikerült elérni, hogy a bérelt elektromos rollereket ne legyen szabad az utcákon bárhol otthagyni, de e téren még van mit tenni, mert a látók közül nem mindenki tartja be a szabályokat.

Az elnöknő szerint mintaértékű, ahogyan a szegedi önkormányzat együttműködik az egyesületükkel. A városi beruházások előtt a tervezők megkeresik őket, hogy véleményt kérjenek arról, a fejlesztést hogyan lehet megoldani a vakokat is segítő módon. Szeged önkormányzata 2018-ban felkérte az egyesületet, hogy a tagjaival tesztelje a tömegközlekedési járművek hangos utastájékoztatását, és az átfogó elemzés után most is tartanak szúrópróbaszerű ellenőrzéseket.

„Az, hogy felkérnek minket az esélyegyenlőséget biztosító rendszerek ellenőrzésére, és ha szólunk a jobb működés érdekében, azt nem ellenséges megnyilvánulásnak, hanem segítségnek veszik, nagyon sokat számít nekünk” – mondta Ballai, aki részt vesz a somogyi társegyesület munkájában is, az akadálymentesítés szervezése a feladata.

Azt tapasztalta, hogy Somogyban eddig nem igazán működött az esélyegyenlőség biztosítása a vakok számára, például a taktilis járdák nagyon ritkák,

a távirányítós hangjelző lámpákat pedig nagyon lehalkították.

Máshol, így Debrecenben és Nyíregyházán is vannak hangos lámpák, de azok állandóan szólnak, ezért este 6-kor elnémítják őket, hogy ne zavarják éjjel a lakókat.

Ballai az alig látók egészségügyi kategóriájába tartozik, ami azt jelenti, hogy csak az egyik szemével lát, és az egészséges szemhez képest az ő látásának csak a tíz százaléka működik, ezért fehér bottal jár. Okleveles szociális munkás a végzettsége.

„Nem akartam szociális munkás lenni, de így már a saját helyzetemet is jobban tudom érteni” – mondta Ballai. Gyerekkorában énekes szeretett volna lenni, az adottságai meg is voltak hozzá, és tanult is énekelni. Képzett, szoprán énekhangja van. Eddig hat különböző helyen próbálkozott, hogy énekesként alkalmazzák. Azt mindenhol elismerték, hogy szép és kiművelt a hangja, de azt mondta, hogy azért nem vették fel, mert nem lát.

Azért az éneklést nem hagyta abba, az egyesületi, és ha teheti, más rendezvényeken is fellép. A Szeged melletti Algyőn él, ahonnan autóbusszal jár be. „Én látássérültként képviselem a látássérült embereket, az ő életüket élem, a gondjaik az én gondjaim is. Ha a nap végén kimegyek az egyesület irodájából, és utána amit például a közlekedésben tapasztalok, az engem is úgy érint, mint a sorstársaimat” – mondta.

A Vakok és Gyengénlátók Csongrád-Csanád Megyei Egyesületének mintegy 300 tagja van. Az egyesület évi kiadása 8 millió forint. Az áremelések őket sem kímélték: az előző évben havi 13 ezer forint volt az irodájuk gázszámlája, most kb. ugyanakkora fogyasztás mellett havi 69 ezer, miközben közhasznú egyesületnek minősülnek.

A költségeiket szűkös állami támogatásból, a személyi jövedelemadók felajánlott 1 százalékából és adományokból fedezik. Emellett tavaly és idén is kaptak egy-egy szegedi cégtől 1 millió forintot, továbbá a város önkormányzata is ad támogatást. A tagdíj fejenként évi 4 ezer forint, ez is hoz némi bevételt. A számukra elérhető pályázatok ritkán vannak, és az is nehezen kiszámítható, hogy mekkora összeget lehet elnyerni.

A Csongrád-Csanád vármegyében 1500-2000 fő között van a súlyosan látássérült emberek száma. Ebben nincsenek benne azok az idős emberek, akiknek öregkorukra romlik el a látása, ők további ezer főt jelenthetnek. A velük élő családtagokkal együtt majdnem tízezer embert érintenek a nagyon rosszul látók gondjai. A budapesti Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának kutatócsoportja által 2016-ban készített, átfogó felmérés alapján a korábban véltnél sokkal több, országszerte mintegy 33 ezer ember a vakok száma, a gyengén látók pedig majdnem 220 ezren vannak.

A hagyományosan „vakos szakmák” a gyógymasszőr, a telefonközpontos, és a zongoratanár. Nyilvánvaló, hogy nem mindenki alkalmas vagy képes mindegyik munkakör betöltésére. Az automata telefonrendszerek és a call centerek elterjedése miatt már kevesebb a telefonközpontos munkalehetőség. A gyógymasszőrök köréből pedig azért szorulnak ki lassanként a vakok, mert ebben a munkakörben a többi feladathoz, a fizikoterápiás kezelésekhez szükséges a látás.

Informatikusként jó esetben el lehet helyezkedni, ahhoz persze előbb képzettséget kell szerezni, ami szintén nem könnyű. Vannak, akik állami bérkiegészítéssel dolgoznak a másfajta fogyatékkal élőket is alkalmazó állami munkaadóknál. A magáncégek viszont nem szívesen veszik fel a vakokat, még pályázati támogatással sem, inkább nem is pályáznak. A látássérültek utazási nehézségei akadályozzák az álláskeresést is, mert a falun élők nehezen járnak be a városba, ahol a munkalehetőségek vannak.

Ballai három olyan kutatásban is részt vett, amely a megváltozott munkaképességű emberek lehetőségeit vizsgálta. Ennek alapján úgy tudja, a látássérülteknek mintegy a tizede tud a munkaerőpiacon álláshoz jutni. Ennél sokkal többen dolgoznak az állami bértámogatású foglalkoztatásban, ami kedvező a számukra. Ám a látássérültek közül sokan csak részmunkaidőt vállalhatnak az egészségi állapotuk miatt, ezért a keresetük általában csak az elérhető járadékokkal együtt közelíti meg a havi 200 ezer forintot. Aki pedig nem jut munkához, vagy nem képes dolgozni, az alacsony összegű járadékból kénytelen megélni: ez a kiegészítő támogatásokkal együtt 2023-ban mintegy havi 100 ezer forintot jelentett.

Jelenleg inkább a nemzetközi cégekre jellemző, hogy alkalmaznak fogyatékkal élő embereket, míg a hazai vállalkozásoknál, főként a kisebbeknél ez sokkal ritkább. A British Petrol irodaközpontja, amely Szegeden 2017 óta több száz dolgozóval működik, meghirdetett ilyen jelentkezési lehetőségeket, de csak nyelvtudással rendelkezőknek.

A vakok körében előfordul, mint Ballai családjában is, hogy a szülők is ezzel a fogyatékkal éltek, és azt a gyermekük is örökölte.

A hátrányos szociális helyzet öröklődik, mert a fogyatékos család utódja sem munkával, sem az állami ellátások révén nem tud kikerülni a szegénységből.

A látássérültek számára a korai életévekben megkezdhető állami támogatású fejlesztőprogramok Ballai szerint nem elérhetők. Nagyon kevés olyan gyógypedagógus szakember, tiflopedagógus van, aki a látássérültekkel foglalkozik, az ő képzésüket állami eszközökkel kellene bővíteni és ösztönözni.

A fogyatékkal élőkkel szemben még mindig érzékelhető a távolságtartás, olykor az elutasítás is. A fiatalokra ez már egyre kevésbé jellemző, ezt Ballai abból vette észre, hogy órákat tart a SZTE Gazdaságtudományi Karán, ahol szerinte nyitottak a hallgatók. A látássérültek közül sokan szeretnének lehetőleg minél teljesebb életet élni. Az egyesület részvételi kutatást indított a tagjai körében, hogy kiderüljön, mit jelent a természetjárás a látássérültek számára, erről turisztikai szakembereket is tájékoztatnak majd.

A Vakok és Gyengénlátók Csongrád-Csanád Megyei Egyesülete évek óta viszi repülőgépes, illetve sárkányrepülős programokra az ilyenekre jelentkező tagjait, most pedig azt tervezik, hogy néhányan a síelést is kipróbálnák. Ezekhez nyitott, segítőkész embereket kell találni a látók között, akiknek nincsenek előítéleteik, és nem félnek attól, hogy ebből valami baj lesz. Utóbbiról néha meg kell győzni a látókat, mesélte Ballai Anna Mária.

„Nem fogtok megijedni, amikor először felszáll a gép? De, lehet, hogy meg fogunk ijedni, mint mások is, de az biztos, hogy nem rúgjuk ki a pilótát a repülőből, se más gondot nem okozunk.”

A VAGYCSOME a látássérültek körében az utóbbi években országos szinten is ismertté vált arról, hogy nagyon jól értenek a tömegközlekedéssel kapcsolatos gondok megoldásához. Emögött nagyon sok küzdelem van. Az egyik fontos eredmény, amit a városon belül elértek, a hangos utastájékoztatás rendszere, ami Szegeden már évek óta működik. De azt is szeretnék, hogy a megállóba érkező járat számát is hallhatóvá tegye a szolgáltató, erről még tárgyalnak, hogyan lehet megoldani.

A vakok kérhetnek személyi segítést a távolsági közlekedésben, azaz kísérőt, aki felsegíti őket a járatra. Ezt 2013-tól írta elő az Európai Unió, és az akkori Tisza Volán a Szegedről induló távolsági járatokon bevezette, de 2019-ig az ország más részein nem volt ilyen lehetőség a buszállomásokon. A vonatokon sem, és Ballai szerint sokat kellett küzdeniük, amíg 2017-ben a VAGYCSOME kitartó követeléseinek hatására bevezette a személyi segítést a vasút. Közlekedéssel kapcsolatos panaszos ügyeikben gyakran kérnek segítséget az elnöknőtől a sorstársai, például olyan esetben, amikor a vakvezető kutyának jegyet kellett venni egy járatra, ami jogellenes volt.

Azért vannak kedvező tapasztalataik is, Ballai azt vette észre, hogy Szegeden sok a segítőkész ember. Ez abból is kiderült, hogy amikor a beszélgetés után kimentünk az Anna kúti csomóponthoz fényképet készíteni, negyedóra alatt négyen is megkérdezték a zebránál fehér bottal várakozó Ballait, hogy segíthetnek-e.