Az emberek alapvetően gyanakodva néznek már, ha egy Mikulásnak öltözött idegen kínál nekik valamit

„Egyre fontosabb ünnep ez Magyarországon is. A karácsony még hangsúlyosabb a manókkal, azt nem lehet lenyomni, de mi próbáljuk felhozni a Mikulást”

– mondják nekünk a IV. kerületi Gyrosomban, ahová épp mikulásos gyrosozásra érkeztünk meg. December 6-a Szent Miklós napja, Budapesten pedig mindenféle eseményt szerveztek, hogy csokikkal, gyrosszal, forralt borral megünnepeljék a Mikulást.

Az ünnephez kötődő szentalakot a kommunizmus anno szovjet importált télapóvá transzformálta, amerikai hatásra keveredett össze később alakja a karácsonnyal is, mígnem megmaradt mai, pirosruhás öregember verziójában. Mikulásprogramokat jártunk Budapesten, hogy kiderüljön, milyen 2023 Mikulása egy ilyen nehéz év után: kicsit szeretetet hirdető, kicsit szomorú, de azért a miénk.

Ki is az a Mikulás? – kérdezzük az egyik budapesti mikulást, ő pedig történelmi távlatból indítja a definiálást. „Kétféle Mikulás létezik. A keresztény, szegényeken segítő Szent Miklós, ami meghitt, meg az amerikai Coca Cola-bulimikulás” – ismerjük meg a mikuláshelyzetet. Mint mikulásunk elmondja, ezt a két dolgot a szocializmus télapója összemosta, „ezzel el is veszítette az egész a lényegét”. Ezt erősíti szerinte az is, hogy bár reggel óta kínál meleg italt az érkezőknek, azt mondja, ebben is csalódott, mert sokan bizalmatlannak tűnnek vele szemben. Az elmúlt órákban csak egy bácsi állt meg vele beszélgetni, „de az emberek alapvetően gyanakodva néznek már, ha egy Mikulásnak öltözött idegen kínál nekik valamit” – foglalja össze a helyzetet.

„Mikulás-invázió volt a hétvégén, a forgalmas utakon és a plazákban ölelgették a kisgyerekeket, adtak nekik szaloncukrot. Aztán házhoz is mentek, meg anyuka-apuka munkahelyére. Joggal kérdezik: minek köszönhető, hogy telített a Mikulás-piac?” –írja a Népszabadság 1999-ben a Mikulás-helyzetről. A helyzet azóta sokat változott: a legtöbb plázában nem találtunk Mikulást, ahogy az egyik információs pultnál mondják nekünk, „a plázamikulások korának vége”. Hasonlóan tűnt el a mikulások szerint a Mikulás-piac telítettsége is. Az egyik mikulás azt mondja, ő csak „megélhetési mikulás”, a pénzen kívül más nem motiválja abban, hogy beöltözzön. Ezt mondja egy másik mikulás is – szerinte két jó dolog van ebben, hogy jön a pénz és hogy boldogok a gyerekek.

A plázából lehet, hogy kikoptak a mikulások, de az utcán bőven találkozni velük. Van, aki csak saját szórakoztatására öltözött be, de van olyan is, mint az a Fedél Nélkült áruló Mikulás, akivel Budán találkozunk. Az autósok között sétál, amíg ott vagyunk, rengetegen állnak meg, hogy pénzt adjanak neki. Cserébe kapnak egy csokimikulást vagy egy újságot.

Ez a mikulásunk már pozitívabb, úgy fogalmaz, neki a Mikulás azt jelenti: öröm. Szembemegy a belvárosi mikulások véleményével, szerinte a mikulásság nem kopik ki, pont ugyanúgy örülnek neki az emberek, mint három éve, amikor elkezdett Mikulásnak öltözni. „Ilyenkor mások, kedvesebbek az emberek, a gyerekek pedig szívesen maradnak itt. Már csak azért is, mert addig sem kell az iskolába menniük” – mondja mosolyogva.

„Volt, aki már nyáron azt kérdezte, hogy ugye jön majd idén is a Mikulás hozzánk?” – mesélik a XVI. kerületben, a Fajt hentes mikulásozásán. Ahogy odaérünk, épp Hull a pelyhest énekelnek a bolt előtt a gyerekek. Fajt István családja évtizedek óta viszi az üzletet, mikulásozni viszont csak tavaly kezdtek el: „Mindenkinek megvan a saját személyes traumája, nekem is. Ebben jöttem rá, hogy jól esik ilyenkor kapni, de adni még jobb” – meséli nekünk Fajt, miközben újabb gyerekek érkeznek a mikulással fotózkodni.

A gyerekek csokikkal kezükben elsétálnak, Fajt pedig elmeséli, hogy a kerületben nagy igény van a mikulásozásra. Napközben még a rendőrautó is tett egy kört az utcában, aztán visszafordult, hogy csinálhasson egy képet a mikulással. „A Mikulás nekem főleg azt jelenti, hogy gyereknek lenni” – mondja a boltos, aki szerint megéri költeni a csomagokra, mert „rengeteg mosoly visszajön belőle”.

Fajték elmennek a mikulásesemény után a környékre is ajándékot vinni, válaszolni azokra a kérésekre, amelyeket a gyerekek a Mikulásnak címeztek. Fajt arról beszél, hogy „vannak itt olyan gyerekek is, akik csak akkor esznek csokit, hogyha kapnak tőlünk”. Szerinte fontos visszaadni a közösségüknek. Hasonló motiválja azokat a csepeli motorosokat is, akik egy baráti társaságként osztanak 11 éve fényekkel feldíszített motorszánkóikról ajándékot a csepeli gyerekeknek.

„Nekem a Mikulás azt jelenti, hogy találkozom olyan gyerekekkel, akik máshol nem kapnak ajándékot” – mondja egyikük, miközben mellettünk épp egy kisgyerek húz ki egy plüssállatot a piros zsákból. A plüssnél mondjuk még nagyobb dolognak számít szerintük az, hogy a Mikulás motoron érkezik: mint a késő délután Csepelen összegyűlő gyerekektől megtudjuk, ennél ugyanis kevés menőbb dolog létezik.

„Járta a várost a mesebusz, amelynek pirosködmönös Mikulás-apói szorgalmasan mondták a meséket a csillogó szemű kis utasoknak, és alkonyat felé elindultak kézbesítő útjukra a motorizált Mikulások is. A Boy-szolgálat jó ötlete volt, hogy hófehér vattaszakállal, s a pirossüveggel, ködmönnel megöregített Mikulás-télapókat az apró ajándékok minél gyorsabb kézbesítése érdekében motorkerékpárra ültetett” – írja 1964-ben a Magyar Nemzet. Míg a plázamikulások kikopnak, addig úgy látszik, sem a motoros mikulás, sem a Mikulásbusz nem megy ki a divatból: utóbbit hagyományhoz híven indított idén a BKK is. Nemcsak december 6-ra, hanem december teljes első felére. „December elején ezen a járaton a legmagasabb a jótékonykodók és a Mikulást váró gyerekek forgalma” – tudtuk meg a vállalattól.

„A Mikulás szelleme azt sugallja, hogy figyeljünk egymásra, támogassuk egymást, és szerezzünk örömet embertársainknak” – teszi hozzá a BKK arra a nem hétköznapi sajtókérdésre, hogy nekik mégis mit jelent a Mikulás. A fényekkel feldíszített Mikulástrolin az Örs vezér tértől zötykölődünk végig. A járaton a gyerekek énekelnek, a felnőttek egymást váltják a székek közti szűk folyosón, hogy levideózzák a Mikulást. A délelőtthöz képest estére már úgy tűnik, hogy ha plázás mikulásra nem is, azért motorosra és buszosra elég nagy igény van.

Végül elmegyünk a IV. kerületi Gyrosomba is, ahol egy gyrosozóban fogad minket egy napszemüveges Mikulás. Előtte társasjáték, felnőttek és gyerekek dobálják a kockát, hogy aztán a gasztromikulástól pitát vagy forró csokit nyerhessenek. Nagy a forgalom itt is, sok a visszatérő vendég, de főleg a gyerekek élvezik, hogy jár a vacsorához Mikulás. Kilépve az ajtón el is kapjuk az egyik legfontosabb mondatot, amit egy kisgyerek a szülei felé intézhet: „De ő bent most tényleg az igazi Mikulás volt?”.