Zúg a betontörő légkalapács, már csak romok maradtak a hegyeshalmi határátkelőből

Csütörtökön is dolgozott a munkagép, zakatolt a betontörő légkalapács – az utóbbi napokban látványos szakaszába ért a hegyeshalmi határátkelő főépületének elbontása. Az átkelő főépületét 1982-ben adták át. Az épület látványa valószínűleg több százezer nyugatra utazó magyar emlékezetében maradt meg, akik a nyolcvanas években még izgatottan várakoztak arra, hogy gond nélkül ki- vagy beengedjék őket, ne pakoltassák ki a csomagjaikat a szigorú arcú határőrök. A schengeni csatlakozás után a sorompókat leszerelték a határon, az épületek azóta üresen álltak.

Ujszászi Zsolt alezredes volt az utolsó hegyeshalmi kirendeltség-vezető, határőr-parancsnok a határőrség 2008-as integrációja előtt. Öt és fél évet dolgozott ennél az átkelőnél. „Fotókon láttam csak a bontást, kissé fájdalmas számomra, mert rengeteg szép emlék fűz az átkelőhöz, ahol kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt” – mondta a Telex kérdésére. Az uniós, majd a schengeni csatlakozással kódolva volt, hogy előbb-utóbb ez lesz a létesítmény sorsa. Szerinte mindenkit rosszul érint egy kicsit a bontás, aki korábban ott dolgozott

A határátkelőnél büfé, étterem, pénzváltó és főképp autópálya-matrica értékesítő vállalkozások működnek külön kis épületekben. „Nem tudjuk, mi lesz, milyen hatással lesz az itteni kiszolgáló létesítményekre ez a bontás – mondta az egyik büfében dolgozó asszony. Nincs bennem nosztalgia, és azt gyanítom, a most szétszedett létesítmény helyén nem épül semmi” – tette hozzá.

„Szomorúak vagyunk, már csak az emlékek miatt is” – így reagált egy középkorú hölgy az egyik pénzváltóban, amikor a bontásról kérdeztük. Bőbeszédűbb volt az egyik shop alkalmazottja, aki a másik két megkérdezetthez hasonlóan nem árulta el a nevét. Szerinte semmilyen változást nem jelent az átkelő bontása. November egyébként sem erős hónap az üzleteknek itt az átkelőnél. Úgy látja, az még nagyon sokára jöhet csak el, hogy itt olyan szinten akadálymentesítsenek, hogy akár 130-cal át lehessen robogni a határon.

A falu inkább megpihentetné a határnál a közlekedőket

Szőke László hegyeshalmi polgármester azt szeretné, ha a határállomás nem tűnne el, mert 101 éve hozzátartozik már Hegyeshalomhoz. „A fehér kövek ma is arra emlékeztetnek, amikor 1922-ben meghúzták itt a határt. A település hírneve is ehhez köthető, szinte egész Európa ismerte emiatt a falu nevét. Megállóhelyként, korszerű komplex szolgáltatóhelyként tovább működhetne, amire büszkék lehetnénk és munkalehetőséget is jelentene” – mondta a település vezetője.

Hegyeshalomban két átkelő is működik: az M1-es autópálya a most bontott, nagy határátkelőhelyhez visz, mellette egy kisebb átkelő is üzemel. Mindkettő tulajdonosa a magyar állam, a joggyakorló a nemzeti vagyonkezelő, amely Hegyeshalommal bérleti és üzemeltetési szerződést kötött az átkelőhöz köthető összes helyrajzi számra még 2012-ben (a kishatár esetében még korábban).

A nagyhatár esetében a polgármester szerint az akadálymentesítés terve 2015 óta futott. Az azóta megszűnt Nemzeti Infrastruktúrakezelő Zrt-vel folyamatosan egyeztettek, hogy a határátkelő épületének elbontása után mi épüljön a helyén.

„Most pedig váratlanul már csak az elbontással foglalkoznak – idén szeptemberben jelezték, szétszedik, mégpedig azonnal” – mondta Szőke László. A korábbi egyeztetéseken rengeteg verzió felmerült, többek közt azt, hogy itt 130 kilométeres óránkénti sebességgel lehessen majd áthajtani.

„Ezt nem támogattuk, de addig alkudoztunk, míg sikerült 110-re levinni” – folytatta a polgármester. A tervezés szempontjából ez fontos kérdés. Ha sikerült volna elérni, hogy óránként 60 kilométer legyen, akkor a Paprika Csárda felé meg lehetett volna nyitni egy lehajtót, és kinyílt volna az egész Határ Kft. területe, sok üzlet megnyithatta volna kapuit (ezen a területen előbb voltak üzletek, mint a parndorfi üzletközpontnál). Végül nem tudták elérni, hogy a potenciális gazdasági és kereskedelmi szolgáltató terület Hegyeshalomnak bevételt hozzon.

A polgármester elmondása szerint az építkezésre vonatkozó tervre máig sincs engedélyeztetési eljárás alatt. „Közben oda jutottunk, hogy szedik szét az átkelő épületét, ugyanakkor ennek kapcsán több gondra is felhívtam a figyelmet – például, hogy nem lehet az egészet eldózerolni. Az átkelőből egy darab fal megmarad, ugyanis ki kellene váltani onnan az egész villamos hálózatot, mert innen látják el árammal az átkelőnél lévő vállalkozásokat. Márpedig itt nyolc olyan cég működik, amelynek alkalmazottai vannak.”

A teljes elbontáshoz nem asszisztálnak

Szőke László szerint „úgy néz ki, hogy előbb-utóbb az összes építményt a hegyeshalmi határon el akarják bontani, amit én roppantul nehezményezek”. A polgármester úgy látja, ez az utolsó pont, ahol Magyarországon még meg tudnak egy kis időre állni az utazók.

„Ehhez az elbontáshoz az önkormányzat nem kíván asszisztálni: az MNV Zrt. szóban kezdeményezte, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a szerződést. Melyik az a településvezető, aki belemegy abba, hogy adófizető vállalkozásai szűnjenek meg?!”

– tette fel a kérdést polgármester. „Amikor ezt kérdezem, kicsit visszajön belőlem az egykori finánc. A Covid idején lezárták a határt: mi történik, ha itt nem lesz olyan hely, ahol adott esetben az ellenőrzést el tudják végezni?”

Egyébként Szőke László szerint csak Hegyeshalomnál van az autópálya mellett olyan szállodai kapacitás, ahol több mint 200 embert el lehet szállásolni éjszakára. Ha itt nem lesz megállóhely, akkor ez a lehetőség is elveszik, és köszöni majd az ausztriai Göttlesbrunn, ott töltik majd az éjszakát a sztrádán közlekedők.

A sajtóban megjelent állításokkal ellentétben nem tervezi autós pihenőhely és felüljáró építését a hegyeshalmi határátkelő térségében az Építési és Közlekedési Minisztérium. „Jelenleg csupán az átkelőhely épületeinek elbontása és egy autópálya-szakasz kialakítása van tervben a minél zavartalanabb átkelés érdekében” – mondta nemrégiben Krakkó Ákos, az Építési és Közlekedési Minisztérium sajtófőnöke a Telexnek.

Domborművet mentettek a bontás előtt

Az elbontás közben értékmentés is zajlott. „Tudtam, hogy a kilépő oldalra épült két dombormű, csak azt nem, kihez köthető. Nyomozásba kezdtem a bontás kezdetekor, és kiderült, hogy a Kossuth-díjas Schlammer Imre műve. Alkotásait, életművét a Savaria Múzeum kezeli” – folytatta a hegyeshalmi településvezető.

Schrammel Imre alkotásainak üzenete a nyitás volt a nyugati világ felé, nem véletlen, hogy a magyar oldalon kaptak helyet. A polgármester nem tétlenkedett:

„telefonáltam Szombathelyre, a múzeum igazgató-helyettese másnap reggel itt volt, hozott restaurátort, majd felhívta a 90 éves Schrammelt. Így sikerült megmenteni a hatalmas domborművet.”

A belépő oldalon is állt két alkotás. 1984-ben került a falakra Kecskeméti Sándoré és Kovács Gyuláé – az egyik a zárt világot, a másik a szabadságot jeleníti meg). Kecskeméti domborművét úgy tűnik, megkapja a település: keresik a helyét, hol tudják felállítani a 8,7 méter hosszú és 3,1 méter magas alkotást.