Lebetonozzák a termőföldemet, pénzt alig látok belőle, Botkát meg közben nem érdeklik a szegediek

„Itt most az önkormányzat megveszi ezt húgyért-szarért, aztán drágán eladja iparterületnek”

– foglalja össze a helyzetet nekünk egy szegedi termőföld-tulajdonos, amikor az ipari beruházásokról és a szegedi ipartelepről kérdezzük. Hatalmas termőföldeken járunk a szegedi Béketelep közvetlen szomszédságában, ott, ahol az ipartelepet fogják felhúzni. Nemrég volt aratás, a minket kísérő földbirtokosok pedig körbemutogatják, mit kell innen látni: az egyik oldalon Szeged külvárosi része, egy lakópark, a másikon az M43-as autópálya. Mezőgazdaságra ettől igazán alkalmas, könnyen el lehet érni, a földút pedig, ami bevisz, döngölt, nem csak terepjáróval járható.

„Nemrég arattunk ezen a területen, a terv az volt, hogy újra bevetjük. De a kialakult helyzetre tekintettel nyilván nem merjük, nem tudjuk, le is tudnánk-e még aratni” – meséli az egyik gazda, miközben elérünk a földdarab egy olyan pontjáig, amelyen munkások dolgoznak. Elmegyünk egy frissen épített csatorna mellett, amely az esővíz elvezetése címszó alatt épült a szegedi lézerkutató központnak. Hirtelen épült fel, akkor nem is lehetett tudni, miért: a gazdák ma már úgy sejtik, valójában „ezt is az ipari parknak készítették elő”.

Kisajátítás, iparosodás

A kormány 21 milliárd forintot adott a szegedi ipari park kialakítására, emellett pedig nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá is nyilvánította a projektet, amelyet ezen a kisajátítás alatt álló 300 hektáron fognak elvégezni. Mint a G7 megírta, a beruházókkal a szegedi városvezetés mellett Szijjártó Péter külügyminiszter is tárgyal. Igazán konkrét információ nincs, sajtóértesülések a kínai BYD beruházásáról írtak, az MFor.hu cikke szerint a BYD elektromos autóbuszokat fog gyártani. A G7 megkereste Botka László szegedi polgármestert az ügyben, de ő csak annyit mondott, amennyit később Facebook-posztban is kiírt: nem akkumulátorgyár lesz a területen.

A szegedi közgyűlés a támogatás megszerzése után átminősítette a területet, majd a fideszes képviselők egyetértésével felhatalmazta Botkát, hogy egyedül dönthessen az ügyben. Az összetartást jól mutatja az is, hogy Szegeden az ügy belpolitikai ritkaságszámba megy: akkora a hírzárlat az ipari beruházásról, hogy nincs politikai párt, amely megszólalna az ügyben. Hiába kereste lapunk a Fidesztől a Momentumon át Botka Lászlóig a különböző szegedi képviselőket, nem beszélnek a beruházásról.

Csupán a városfejlesztési alpolgármester, Nagy Sándor válaszolt annyit, hogy „Botka László polgármester irányításával rendszeresek az olyan találkozók, amelyeken Szeged és környéke potenciális fejlesztési lehetőségeiről tárgyal a városvezetés külföldi és hazai befektetőkkel, nem akkumulátorgyárról. Amint a tárgyalások előrehaladottabb szakaszba lépnek, tájékoztatni fogjuk a közvéleményt.”

„Nem értjük, miért utólag tájékoztatnak, miért nem előre ültek le velünk beszélni” – mondja nekünk egy másik földbirtokos. Arccal, névvel senki nem akar nyilatkozni, mindenki tart a városvezetéstől, mert, ahogy ők fogalmaznak, „hasonló ügyeket lehetett már Magyarországon hallani, de azok mind fideszes ügyek voltak”. Azt érzik, nagy a nihil is a szegediek körében, senki nem is tudja igazán, hogy itt egy nagy beruházás folyik, miközben jó minőségű, 35–70 aranykoronás termőföldekről van szó – az átlagos magyar termőföld 19 aranykorona-értékű.

„Igazából mindegy is, mi épül ide. Őrület, hogy ilyen jó minőségű földeket fogunk, és leöntünk betonnal”

– mondják.

A föld, ami nem ennyit ér

A földbirtokosok arról is mesélnek, hogy első- és másodosztályú földek vannak itt, egyelőre pedig azt sem tudni, hogy az itt kieső gazdálkodást hol lehetne majd folytatni (erről kérdeztük Szeged önkormányzatát, ha válaszolnak, frissítjük cikkünket). Szép most nagyon a föld, mutatják nekünk, és bár vannak olyan földterületek, amelyek nem lesznek az iparterület részei, ők úgy érzik, „ha terjeszkedni akar az ipar, úgy néz ki, innentől egy tollvonással bármit el lehet itt intézni”.

A földtulajdonosok közül többen kaptak már a kisajátítási eljárás részeként vételi ajánlatot az önkormányzat által megbízott – és a kormánytól korábban megbízásokat is kapó – Baker & McKenzie ügyvédi irodától. A beérkezett ajánlatok

a gazdák szerint sem a föld minőségét, sem elhelyezkedését nézve nem reálisak, szerintük jóval a piaci ár alatt vannak ezek az árak.

Több forrás szerint is máshogy mozogtak az árak például 2008-ban, amikor a szomszédban lévő autópálya miatt sajátítottak ki földeket: az akkori tulajdonosok hektáronként 5-8 milliós ajánlatokat kaptak. „Úgy néz ki, fordítva inflálódik itt a pénz” – szögezi le nekünk egyikük.

A területek értékének becslését a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal megbízására készítette el a Conzus Igazságügyi Szakértő nevű cég. Az ő nevükkel lehetett már találkozni, tavaly például egy olyan ügyben, ahol a mostanihoz hasonlóan, csak Szeged helyett a békési gázmezőn ajánlottak 60 ezer forintot egy olyan földterületért, amiért a földtulajdonos által felkért értékbecslő szerint bruttó 3 millió forint járt volna. Ahogy a győrszentiváni történet is hasonló volt. Ott is termőföldeket sajátítottak ki, hogy ipari parkot csináljanak belőle – a földterületekért adott ajánlat ott is piaci ár alatt volt, ráadásul ezt a felmérést is a Conzus készítette. A cikkhez tartozó kérdéseinkkel kerestük őket is, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.

A Conzus egy kis, budapesti székhelyű igazságügyi szakértői társaság. A kis cég hamar nagyra nőtt: több állami beruházással is őket bízták meg. 2019-ben mindössze 1,5 milliós árbevétele volt a Conzusnak, 2022-re ez jelentősen megugrott, 161 millió forint lett.

Az önkormányzat ennek a szakértői irodának a dokumentuma alapján határozta meg a földek árát. A hozzánk eljutott igazságügyi szakértői dokumentumok alapján nagyjából 3-4,5 milliós hektáráron határozták meg a földek mostani értékét, ami ahhoz képest is furcsa, hogy 15 éve ennél többet értek az ottani földek, de ahhoz képest szintén, hogy a környéken piaci alapon ennél jóval drágábban lehet földet szerezni.

„Láttunk olyat is, ahol több ezer forintig felment a négyzetméterár, mi pedig 300-450 forintos négyzetméteráron kapunk ajánlatot?” – mondta csodálkozva az egyik földbirtokos, míg egy másik arról beszélt, hogy az általa kapott ajánlatból maximum negyedakkora földet tudna venni, mint a mostani. Már ha egyáltalán talál eladó földet: a gazdák arról is beszéltek, hogy

„ezeken a területeken egyébként sincs adásvétel, mert nincs az a marha, már bocsánat, aki ezeket a jó földeket eladja. Kint Röszkén például 6,5 milliós hektáráron láttam eladó földet.”

Szerintük alapvetően is nagy a földhiány az Alföldön. Olyan van, aki venne földet, de olyan nincs, aki eladná. „Az a baj ezzel az ajánlattal, hogy most sem tudnék belőle ekkora és ilyen földet venni. Ráadásul most nem is találnék, éveket kéne várnom arra, hogy találjak eladó földet, addigra csak még kevesebbet fog érni az, amit most kapok a földemért” – magyarázza egyikük.

Többen ráadásul nem is művelték, hanem bérbe adták a földjüket, azt sem tudják, hogy fogják kártalanítani a földbérlőjüket. A vételi ajánlatban ugyan kaptak a birtokosok kártalanítási ígéretet az elvetett magokért, de azt „nonszensznek tartják”, hogy a bérlőknek egyesével kell majd kalapozniuk a saját pénzükért. Egyikük érdeklődött is erről a földhivatalnál, konkrét válaszokat azonban még nem kaptak.

Hogy kerül egy ajánlat a piaci ár alá?

De hogy lehet, hogy a szakértői dokumentumban a földek értéke ennyivel alacsonyabb a piaci árnál? Egy általunk megkérdezett jogász szerint ez nagyon egyszerű. A mostani földterületek a lakóövezet és az autópálya közelsége miatt drágán eladhatók lennének, de „ha a felbecsléshez egy kilométerekkel arrébb lévő, semmi közepén lévő, más értékekkel rendelkező szántót veszünk mintának, máris más lesz az értéke, mint annak, ami közvetlen a város mellett fekszik”.

A szakértői vélemény több, Szegeden lévő földet vesz mintának, majd azoknak az értékéből állítja össze, hogy a kisajátítási eljárásban részt vevő föld mennyit ér. A jogász szerint a szakértői véleményt elnézve szembeötlő, hogy

a béketelepi földek felbecsléséhez olyan mintákat használnak, amelyek Szeged másik felén, a városhatár közelében vannak, így értéktelenebbek is, mint az érintett földek.

Szerinte nincs sok opciója annak, aki nem fogadja el a kisajátítási vételárat. A kisajátítást ugyanis nem lehet megakadályozni, „bíróságra lehet járni maximum egy másik szakértői véleménnyel, de ez nem olcsó mulatság”. Háttérben beszéltünk egy értékbecslővel is, aki szerint hektáronként akár 10-15 millió forintért is el lehetne adni a szóban forgó földeket.

Hasonlóan látják ezt a gazdák is, egyikőjük úgy fogalmaz: „ez abszolút nem kártalanítás, ha ekkora földet ajánlanának fel cserébe máshol, maximum az lenne az. De hatalmas a földhiány, elképesztő a földéhség, ez is hajtja az árakat. Ha kiraknám ezt 9-10 milliós hektáráron, én azt gondolom, nem kéne sokat várnom arra, hogy elvigyék.” Nem értik, miért csinálja ezt így az önkormányzat, szerintük ugyanis valószínű, hogy a beruházási törvény megszavazása után Lázár János minisztériumához kerül ez a beruházás is.

A kisajátítás alatt álló földeken már lassan ugyan, de elkezdődött a munka, „kisajátítás előtti előmunkálat engedélyezése tárgyában” kaptak levelet többen is. Mivel az ipari terület közel 300 hektáros, ezért talajmintavételi előmunkálatokra van szükség. A kérelem továbbá azt írja, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházáson elkezdik a talajmintavétel mellett a lőszermentesítési előmunkálatokat és a régészeti próbafeltárást is.

„Nem az önkormányzat tulajdona még a terület, de nemrég kaptunk egy levelet, hogy szeretné elkezdeni a munkálatokat”

– mesélik a tulajdonosok. Most mindenki vár, talán valamilyen korán lekerülő növényt tudnának vetni, de nem mernek lépni, mert az időjárás mellett kiszámíthatatlan az is, hogy lesz-e még földjük, mire művelni kell azt, vagy mire beérik a termés.

Akku, nem akku?

Egyelőre azt sem tudni, mi települne a leendő ipari parkba. Szegedi pletykák akkumulátorgyárról szólnak – ezt azonban Botka László a G7-nek nyilatkozva határozottan visszautasította. A szegediek egy része aggasztónak találja, hogy a kormány és az összellenzéki jelöltként megválasztott polgármester együttműködik a hírzárlatban, nem kommunikálva, de egyikük hozzáteszi, valószínűleg „van az a pénz”, amiért ez így alakul.

Szegeden sétálva beszéltünk sokakkal a készülő ipartelepről, egy részüket főleg az zavarta, hogy a készülő ipari park egy lakópark mögött van. „A kínai befektetőknek valószínűleg mindegy, milyen minőségű magyar földről van szó, ott van az autópálya mellett, könnyű elérni” – mondja egyikük. A kijelölt területről tényleg sétatávolságban át lehet menni a szegedi lakóövezetbe, ahol családi házak, kinti gyerekjátékok, csendes utcák között élnek. Van az ottaniak között, aki aggódik, hogy gyár lesz a szomszédban. Egy másik helyi amiatt háborog, hogy „a lakóövezet jelentős részét mennyire nem izgatja, hogy egy ipari park kerül a szájukba. Itt a szegediek tudnának csinálni valamit egyedül, de ők a fülük botját sem mozgatják.”

Úgy néz ki, hogy a szegedi földtulajdonosokon kívül viszonylag kevesen tudják, mi történik a városban. A legtöbb ember, akivel beszéltünk, vagy nem tudott az építési tervekről, vagy egyszerűen nem érdekelték ezek. Utóbbiak azzal érveltek: mindenkit az izgatott, hogy ne akkumulátorgyár legyen, minden más elfogadhatóbbnak tűnik.

„Buszgyár épül ide? De hát Szeged nem fideszes”

– kérdezett például vissza egy szegedi nő, amikor az ügyről érdeklődtünk. Ő is azt mondja, hogy a buszgyár igazából jól hangzana, még akkor is, ha szerinte „úgysem szegediek fognak abban a gyárban dolgozni”. Ő, ahogy sokan mások is, inkább azt nem érti, Kína hogyan kerül ide.

A szegedi közhangulatot viszont nehéz azért teljesen nyugodtnak nevezni: többen még mindig nehezen hiszik el, hogy ne jönne akkumulátorgyár a környékre. Ugyanígy szkeptikus néhány kisteleki is azzal kapcsolatban, hogy ne épülne meg a korábban Kistelekre ígért akkumulátorgyár – holott ennek ötletét már vízhiány miatt korábban elvetették.

A múlt héten ezekre a félelmekre mégiscsak reagált a város. Egy Facebook-posztban ezt írták: „A napokban ismét több »hír« jelent meg egy esetleges akkumulátorgyárral kapcsolatban. Tájékoztatom Önöket, hogy a városunk képviselő-testülete hónapokkal ezelőtt döntött már ebben a témában, mely szerint elzárkózik a település az ilyen típusú megkereséstől. Kisteleken nem volt, jelenleg sincs folyamatban és nem is lesz ilyen jellegű beruházás.”

A bizalmatlanság egyik része Botka László legutóbbi posztjából fakad, amiben úgy fogalmazott, „[a földek] felét már megvettük, a többit is szeretnénk, ha nem megy, kisajátítja az önkormányzatunk”. Az pedig többeket zavar, hogy nincs olyan politikus a városban, aki szót emelne a kisajátítás ellen: „a legtöbb, amit elértünk egy politikussal beszélgetve, hogy annyit mondott: Magyarország ilyen” – mesélte az egyik földtulajdonos. Egy másik pedig elköszönéskor szomorúan summázza a helyzetet, mondván:

„Lebetonozzák a termőföldemet, pénzt alig látok belőle, Botkát meg közben nem érdeklik a szegediek.”