Lázár János és Varga Judit is megtalálta a párhuzamot az aradi vértanúk és Magyarország uniós „elnyomása” között

Az aradi vértanúk október 6-i emléknapján ismét elővették politikusaink a közhelyszótárat, de a szövegírók egy-egy tekervényes gondolatmenetben megtalálták a párhuzamot 1849 és 2023 között is. Az MTI beszámolóira támaszkodva megnéztük, mit üzen az aradi vértanúk öröksége a mának a kormányzati szereplők szerint.

Lázár János egyenesen úgy fogalmazott beszédében, hogy az aradi vértanúkat ugyanolyan koncepciós eljárással ítélték el, mint amivel a mai birodalmak, „birodalommá válni akaró erőközpontok” is gyakran élnek, amikor „egy-egy nép jogos jussát világnézeti okból tagadják meg”. A döntés már megvolt, az eszközöket pedig ahhoz igazították – mondta az aradi Szabadság-szobornál az építési és közlekedési miniszter, aki Haynau akasztásos módszere és az Európai Bizottság jogállamisági eljárása között vont ezzel párhuzamot.

Arról is beszélt a miniszter, hogy Közép-Európában a jövőt legtöbbször a mártírok formálják nagyobb erővel. A magyarok számára 1848/49 azért él olyan elevenen ma is Lázár szerint, mert emlékeztet a saját értékeinkre, a saját céljainkra, az ellenfeleink kitartó ellenállására, de legfőképp arra, hogy a szabadságot és függetlenséget nem elég egyszer kiharcolni, azt nap mint nap meg kell védeni. „Most azért a szabadságunkért kell megküzdenünk, hogy ne mások, hanem mi dönthessük el, mit is gondolunk valójában a világról, hogyan és milyen hazában akarunk élni, mivel és kivel akarjuk megosztani településeinket, miként akarjuk felnevelni gyerekeinket.”

Az aradi tizenhármak példája és öröksége az, hogy az igazság mellett, az igaz ügy és a józan ész mellett a végsőkig ki kell tartani, és soha nem szabad meghátrálni – jelentette ki Varga Judit fideszes országgyűlési képviselő, volt igazságügyi miniszter, a Fidelitas székesfehérvári fáklyás felvonulásán. Varga szerint

most ismét birodalmak és külső erők próbálják ránk kényszeríteni az akaratukat.

Akár Brüsszelből, akár Washingtonból meg akarják mondani, kivel és hogyan éljünk együtt, mit gondoljunk a családról, hogyan neveljük a gyermekeinket és hogy kinek a háborúját vívjuk – fogalmazott a fideszes politikus. Az aradi vértanúk példáját követve szerinte ma is az a feladatunk, hogy rendíthetetlenül képviseljük saját, magyar érdekeinket.

A nemzeti szuverenitásról beszélt Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára a Batthyány-mauzóleumnál. „A tizenhárom mártír vértanú emléke arra is kötelez bennünket, hogy soha ne adjuk fel álmainkat és ne futamodjunk meg” – mondta az államtitkára, majd azzal folytatta, hogy ma is szükség van tisztánlátásra, bátorságra és bölcsességre, annak érdekében, hogy „jó irányba tudjuk tartani a nemzet hajóját a sorsunk tengerén”.

„Sokan nem értik vagy nem akarják érteni Magyarország békepárti álláspontját” – mondta Zsigmond Barna Pál, és az aradi vértanúk bátorságát méltatva úgy fogalmazott:

„olyan világban élünk, amikor ahhoz is bátorság kell, hogy kimondjuk azt a szót, hogy béke.”

Az ellenzéket is beleszőve beszédébe úgy folytatta az államtitkár, hogy ma is „élnek köztünk árulók”, akik a haza sorsát kiszolgáltatnák külföldi érdekeknek. „Innen is üzenjük: nem fog sikerülni!”

Szilágyi Péternek a múlt hétvégi szlovákiai parlamenti választás jutott eszébe az aradi vértanúkról. „A bizakodás és a keserűség idejét éljük egyszerre, hasonló a helyzet, mint 1848-49-el kapcsolatban” – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára Dunaszerdahelyen. A szlovákiai választás után szerinte örülni lehet annak, hogy a felvidéki magyarság olyan erőt mutatott fel, amelyet 2010 óta nem sikerült, de szomorkodni lehet azon, hogy sajnos ez a lendület sem bizonyult elégnek a parlamentbe való bejutáshoz.

Fontos azonban emlékezni szerinte arra is, hogy a 1849-es bukásból később mégis sikerek születtek, és most is születhetnek ilyenek. „1849. október 6-nak az üzenete az, hogy a veszteség nem örök, az elbukás nem végleges, azt is üzeni, hogy a győzelemhez áldozatokat kell hozni, sőt még inkább ki kell várni, hogy ezek beérjenek” – fogalmazott Szilágyi, és a történelmi párhuzamot folytatva arról beszélt, hogy a felvidéki magyarság is csak a következő választásig vesztette el a parlamentbe jutás esélyét.