„Ha nem csinálunk sürgősen valamit, pálmafák fognak nőni a Homokhátságon, csak kár, hogy el is fognak fagyni”
2023. szeptember 20. – 18:57
Kedden érdekes hangulatú sajtótájékoztatót tartott a Zöld Gerilla Mozgalom az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Márvány utcai épülete előtt arról, hogy a közérdekű adatigénylésükre a vízügy által kapott válaszokból úgy érzik, hogy bár történtek előrelépések a tavalyi aszály után a vízgazdálkodási gyakorlat átalakításában, azok meglátásuk szerint nem elengedőek. Az OVF szóvivője, bár nem hívták meg, részt vett az eseményen, és igyekezett megnyugtatni a változást követelő civileket.
A gerillamozgalom a meghirdetett sajtótájékoztatóra az OVF épülete elé hozott három dézsában datolyapálmákat, útjelző táblákon tevéket, fotókon skorpiót és tevepókot, amivel arra akarták felhívni a figyelmet, hogy
„a klímaválság Magyarországra rúgta az ajtót. Ha nem csinálunk sürgősen valamit, pálmafák fognak nőni a Homokhátságon, csak kár, hogy el is fognak fagyni”.
Kulcsár László gazdálkodó, a gerillamozgalom vezetője a díszletet azzal indokolta, hogy ez már nem a jövő víziója, hanem a jelen valósága: a FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete ugyanis már évekkel ezelőtt félsivataggá minősítette a Homokhátságot. Bár szerinte a pálmák ezt az elsivatagosodást szimbolizálják, a valóság a szakértők előrejelzése alapján nem pontosan ez lesz, ugyanis a fagyokat nem bírják a datolyapálmák, márpedig arra is számítani kell, hogy a mediterrán meleg mellett időszakosan szibériai, -20 fokos hidegbetörések is várhatóak Magyarországon. Kulcsár szerint ha azonnal nem avatkozunk közbe, akkor a következő terület, ami el fog sivatagosodni, az a szabolcsi Homokhátság és utána a dunántúli Mezőföld lesz.
A három évvel ezelőtt létrejött Zöld Gerilla Mozgalomnak Kulcsár elmondása szerint több ezres követőtábora van az országban, kapcsolatban állnak számos zöld civilszervezettel, zöld gondolkodású geográfusokkal, vízépítő mérnökökkel, környezetmérnökökkel és ökológusokkal. De a tagjaik között vannak olyan gazdálkodók is, akik a Homokhátság környékén vízvisszatartással foglalkoznak, és nagyon jó eredményeik vannak, „van, ahol 16-szoros zöld tömegnövekedést értek el”.
Ezeket a gazdálkodókat próbálják képviselni ezen az eseményen is, azt szeretnék, ha a jó gyakorlatok a döntéshozók felé utat találnának, szeretnék bevinni a tájgazdálkodás fogalmát a közbeszédbe, és nyomást gyakorolni a kormányzati szervekre, hogy minél hamarabb dolgozzanak ki pontos menetrendet tartalmazó cselekvési tervet a klímaváltozás lelassítására.
A paradigmaváltás megkezdődött, de annak a léptéke nem elégséges
Bár a gerillamozgalom a sajtótájékoztatót az OVF épülete elé hirdette meg, arra nem hívtak meg a vízügytől senkit. Azonban az esemény hírére lejött az épületből a főigazgatóság szóvivője, Siklós Gabriella, akivel végül Kulcsár László együtt tartotta meg az eseményt, és bár voltak odamondogatások, ezúttal elmaradt a látványos civil-kormányzati csörte.
Kulcsár azzal kezdte, hogy a tavalyi, nagyon kártékony aszály után tartottak pár tudományos előadást a VízVálasztó Konferencián az Agrárminisztérium szervezésében, amin részletesen bemutatták a táji vízvisszatartásról megfogalmazott koncepciójukat (például az oldalirányú szabályozott vízkivezetést, a csapadékvíz és a tisztított szennyvíz beszivárogtatását), de azokból az ötletekből egyelőre nem látnak semmit megvalósulni.
Éppen ezért szeptember elején küldtek egy közérdekű adatigénylést az OVF-nek azzal kapcsolatban, hogy a vízügy milyen intézkedéseket tesz a jövőbeli aszályok megelőzésére, illetve a klímaváltozás miatt szükségessé váló vízgazdálkodás átalakításának irányába. A kérdéseik többek között arról szóltak, hogy tavaly milyen intézkedések történtek a vizes élőhelyek ökológiai vízigényének biztosítására, hol és milyen területeken történt meg a többletvizek eltározása és hasznosítása, milyen fejlesztések történtek a még nagyobb betározásra, továbbá, hogy az idei árvizekből és belvizekből mennyi többletvizet sikerült visszatartani, és azt hogyan hasznosították.
Mint mondta, az adatigénylésükre hétfőn kaptak választ, a válaszokból pedig az derült ki, hogy „bár a paradigmaváltás megkezdődött, annak a léptéke nem elégséges”. A válaszokból kiderült többek között, hogy
a magyarországi folyók többletvizéből és a belvízből idén 122,5 millió köbmétert tárolt be az ország. Bár szerinte ez hatalmas számnak tűnik, „viszont hogyha összevetjük mind az Alföld vízhiányával, ami körülbelül 10 milliárd köbméter, mind pedig azzal, hogy a potenciális párolgás egy kánikulai nyári napon a több száz millió köbmétert eléri, így sajnos ez a mennyiség a probléma kezelésére teljesen alkalmatlan.”
Kulcsár szerint ugyan már megvalósultak olyan beruházások, mint az Ős-Dráva-program, ami az Ormánság területén biztosítja a keletkező belvizek tározását, és előkészítő fázisban van több tucat víztározó építése, ezek azonban elkésettek, tehát továbbra is várják a paradigmaváltás gyakorlati megnyilvánulását. Azt a gazdálkodó elismerte, hogy az OVF teljes mértékig a jogszabályoknak megfelelően jár el, és mindent megtesz, ami a jogszabályi keretek között lehetséges, viszont ezek az intézkedések a fölmerülő problémákra – mind a sok víz, mind a kevés víz problémájára – meglátásuk szerint alkalmatlanok.
„Két nagyságrendi különbség van a tavalyihoz hasonló aszály által indukált vízigény, és a jelenlegi infrastruktúra potenciális tározókapacitása között”.
A gerillamozgalom úgy véli, hogy bár elindult a jó úton a vízgazdálkodás, nem elegendőek az erőfeszítések és a ráfordított források, nem működik kellően együtt a vízgazdálkodásért felelős több kormányzati terület, a Belügyminisztérium, amihez a felszíni vizek tartoznak, és az Agrárminisztérium, amihez a felszín alatti vizek tartoznak. Továbbá úgy érzik, hogy a kormányzat nem gondolkodik közösen a jövőért aggódó zöld civilekkel, kutatókkal és a gazdálkodókkal, akik „a saját bőrükön tapasztalják meg a klimatikus szélsőségek a hatását”.
OVF: Már nem mindig igaz, hogy Magyarországról évente több millió köbméter vízzel több távozik, mint amennyi beérkezik az országba
Az OVF szóvivője, Siklós Gabriella a felmerült kérdésekre azt felelte, hogy már elavult demagógia az, hogy Magyarországról évente több millió köbméter vízzel több távozik, mint amennyi beérkezik az országba, ugyanis „ez már nem mindig, nem minden helyzetben igaz.
Tavaly nyáron például a Tiszán több vizet tároztunk be, mint amennyit kiengedtünk az országból. A tiszalöki és a kiskörei víztározóban (ismertebb nevén a Tisza-tóban) tavaly nyáron olyan mennyiségű víztározás folyt a Körösök vidékéig bezárólag, hogy szinte még a rendkívüli öntözési igényeket sem kellett visszautasítanunk. Nagyon kevés eset volt olyan, amikor nem tudtuk kielégíteni a gazdák rendkívüli igényeit.”
Arra a felvetésre, hogy ez a víz azonban csak a tározókban volt, miközben a Tisza-völgyben komoly aszály pusztított, tehát a víz nem tudott eljutni a tájba, azt felelte, hogy ez egy valós kérdés, aminek a megoldásán már dolgoznak. „Idén tavasszal a tavalyi tapasztalatok miatt a Debreceni Vízügyi Igazgatóságnál, a Nemzeti Agrárkamara közreműködésével elindult egy egyeztetés a gazdákkal, hogy hol tudnánk a földeken, a talajban tározni és tartani a vizet. Ezen a hosszú ideig tartó egyeztetésen meg is tudtak egyezni velük, bár nem mindenhol. Mert azért előfordul olyan is, hogy nem sikerül kint tartanunk a vizet a tájban, mert ugyanakkor az is jogszabályi kötelezettségünk, hogy elvezessük a belvizet – hogyha azt a gazda kéri, akkor erőszakkal nem tarthatjuk ott a vizet. Ez egy több résztvevős kompromisszum, amin folyamatosan dolgozunk, hiszen tudjuk, hogy a talajvíz gyakorlatilag még többet ér is, mint amennyit betárazunk.”
Ugyanakkor Siklós Gabriella szerint meg kell különböztetni a vízgazdálkodásban azokat a helyzeteket, amikor egy másodfokú vagy egy harmadfokú árvíz érkezik, ahogy most idén nyáron érkezett a Dráván és a Murán. „A jogszabályok értelmében ilyenkor az élet védelme mindent felülír.” Viszont utána, amikor már levonulóban volt az árhullám, a Dráván kiépült vízpótló rendszert megtelítették. „Ez egy nagyon-nagyon összetett kérdés, és lehet itt millió köbméter számokkal dobálózni, de a törvények egyelőre ezekre a lépésekre adnak nekünk lehetőséget.”
Az OVF szóvivője maximálisan egyetért a gerillamozgalommal abban, hogy közelednek egymáshoz a nézőpontok a civil szervezetekkel és a gazdálkodókkal, „de egy ilyen jellegű szemléletváltás nem megy egyik napról a másikra.” Abban ugyanakkor nagyon bíznak, hogy azokra a beruházásokra, amikre szükség van, lesz elegendő forrás, hogy meg is valósuljanak.
Annak ellenére, hogy mindkét fél szerint közelednek az álláspontok, a Zöld Gerilla Mozgalom nem szeretné, hogy feledésbe merüljön a homokhátsági régió kiszáradásának problémája, ezért legközelebb október 5-én, az Agrárminisztérium előtt tartanak majd sajtótájékoztatót arról, hogy vajon „a fejlődés kecskéje megeszi-e a fenntarthatóság káposztáját”.
Addig is terjesztik Zoltai András fotóművész Blue Memoir című, a tavalyi aszályról készült kiállításának képeit tartalmazó, azonos nevet viselő újságot. Ezt a művész ötezer példányban nyomtatta ki annak érdekében, hogy a rossz vízgazdálkodásra felhívja a figyelmet, és azt minél több emberhez eljuttassa. Kulcsár ezt egy nagyon fontos kezdeményezésnek tartja, mert „a városi emberek testközelébe hozza a vidéki, száraz valóságot”. (Zoltai András fotósorozatáról itt írtunk bővebben.)
A sajtótájékoztatót a Mérce élőben közvetítette, a teljes felvételt itt lehet megnézni:
