300 millióba került Borkaiék szuperhídja, csak hát belóg a kertekbe

Négy éve zajlik a vita, két éve a per, mégis csak most lett nyilvános, hogy a szentiváni gyalogos-felüljáró miatt az ott lakók közül többen is beperelték a győri önkormányzatot. A fotókon jól látszik, miért.

A téma múlt héten a győri közgyűlésen is napirendre került, rejtélyesen, „döntést igénylő ügy” címszó alatt. „Az előterjesztésnél az önkormányzattal szemben benyújtott kárigényről, egyezségről van szó, ezért zárt ülésre tettem javaslatot. Ezt visszavonom, mert úgy gondolom, nem árt, hogy ha erről nyíltan beszélünk” – ezzel vezette fel a napirendi pont elfogadását Dézsi Csaba András polgármester. Alig két órával később kiderült, hogy a 2019-ben átadott híd körüli anomáliákról van szó, és hogy miért változtatta meg Dézsi a javaslatát – vélhetően Borkai Zsolt miatt.

A négy éve épült műtárgy miatt – ahogy a közgyűlésen Pollreisz Balázs szocialista önkormányzati képviselő visszatekintett – panasszal éltek a híd szomszédságában élők, mondván, életkörülményeiket jelentősen rontotta a beruházás. Mint mondta, az előterjesztésben egy konkrét ügy van: négy éve több mint 13 milliós kártérítési igénnyel lépett fel az ott élő panaszos. Ezt az önkormányzat – különböző szakértői vizsgálatokat kérve – vitatta. Idén májusra elkészült egy jelentés, értékbecslés, hogy milyen kár érte az ott élő panaszost. Ez már több mint 22 millió forintról szólt.

„Most pedig egy 19 millió forintos peren kívüli egyezség van előttünk, ennyit kellene kifizetnie az önkormányzatnak. A hidat nem úgy kellett volna odaépítenünk, akkor nem lett volna kártérítési ügy sem. Aztán ha négy éve meg tudunk egyezni, 13 milliót fizetünk, most meg már közel 19 millió forintot. Tudom, hogy az ügy kezdetén nem Dézsi Csaba volt a polgármester, de 2021-ben az újabb szakértői egyeztetésekkor már igen. Talán már akkor, peren kívül is meg lehetett volna állapodni” – mondta az ellenzéki képviselő, hozzátéve, a híd ügyében ezenkívül is van még folyamatban lévő jogi eljárás, nem mindenkivel sikerült megállapodni.

Dézsi is szót kért, majd az ügyről megint, mint a Borkai-időszak újabb, szekrényből kihullott csontvázáról beszélt – ahogy ezt gyakran teszi a városvezető, sokszor már-már köztemetőt emlegetve. Nemrégiben aztán Borkai Zsolt is visszacsontvázazott, a Győri Atlétikai Club (GYAC) új elnökeként azt írta közösségi oldalán: „Még a városháza közelében sem vagyok, de máris kiesett az első igazi csontváz a GYAC-ban. Több mint 63 millió forintot kellene visszafizetnie a Győri Atlétikai Clubnak, mert a vezetők nem tudtak elszámolni rendesen a 2021-es állami támogatással.” A klub vezetésében Borkai megválasztásáig két győri alpolgármester ült.

A győrszentiváni hídról szólva Dézsi nem fogta vissza magát: „Emlékműve annak, amikor egy átgondolatlan, 300 millió forintos hidat építünk – majdnem az emberek kertjébe. Kimentem, megnéztem a helyszínt – több szempontból is gyalázat. Ráadásul nem használható, mert kerékpárral felmenni komoly sportteljesítmény, egy világbajnok BMX-esnek is az lenne” – mondta. A pontosítás kedvéért hozzátennénk, hogy a híd lábánál kiírták: kerékpáros kizárólag csak tolt kerékpárral közlekedhet rajta.

A győri városvezető az ügy kapcsán hozzátette: „Nem tudom magamra venni ezt a dolgot, de rendezni kell valahogyan.” Kérte az önkormányzat jogi képviselőjét, magyarázza el, miért javasolta a peren kívüli egyezséget.

Mester László ügyvéd elmondta, a szomszédjogi per 2021-ben indult. A felperes azt sérelmezi, hogy a híd miatt belátnak az otthonába, nagyobb lett a zaj, és több a szemét. A felperes idős hölgy az unokái között szeretné szétosztani a kártérítési pénzt. A másik perben, ezzel az ingatlannal szemben lévő háznál fiatalok laknak, ők nem akarnak egyezkedni sem.

A jogi képviselő szerint a szakértői véleményben az idős néni esetében 22 millió 646 ezer forintban állapították meg az ingatlan értékének csökkenését. „Ennyire felemeli a keresetet a felperes, ha nem tudunk megegyezni, erre rájönne még az illeték is, az ügyvédi díj, a kamat, a szakértői vélemény – már 26 milliót kellene kifizetni” – ezért javasolja a közgyűlésnek a jogi képviselő a 19 milliós egyezséget. „Durván nyolcmillió forintot így megspórolunk” – jelezte. Hozzátette, tény az is, hogy a híd megépülése óta lényegesen kevesebb ott a baleset. A közgyűlés végül egyhangúlag elfogadta a határozatot, vagyis kifizetik a 19 millió forintot.

Mivel az ügyről eddig egy szó sem esett – most is csak Dézsi módosítója miatt –, ezért a helyszínen is megnéztük a hidat, elmentünk a győrszentiváni Kálmán Imre utcába, amelynek két oldalát összeköti a híd az M19-es autóút felett. A leginkább érintett két-két lakóingatlan közül a déli részen Nagy Lászlóékat otthon találtuk. Házuk értéke csökkent, laikusként első ránézésre talán ők lehetnek a legnagyobb károsultjai az ügynek.

A műtárgy szinte benéz az ablakon, a kerítésük fölé lóg, csupán a magasra nőtt bokrok takarnak valamit. A hídon egyetlen lélek sincs, és látszik, itt valóban csak tolni lehet a bringát, mert nemcsak túl meredek, de kanyarok is bevehetetlenek lennének kerékpáron ülve.

Laci bácsiból és élettársából, Tóth Sándornéból – akivel negyven éve vannak együtt – dől a panasz. „Mi nem mentünk perre, 150 ezres nyugdíjból miként tudnánk kifizetni a 300 ezres ügyvédi költséget? A híd túloldalán lévő két család vitte bíróságig az ügyet. Úgy kezdődött az egész, hogy itt egy illegális átjáró volt az M19-esen keresztül, mely kettévágta a Kálmán Imre utcát. A túloldalon néhányan elkezdték szorgalmazni, hogy épüljön itt egy híd – pedig pár száz méterre innen van egy felüljáró, de azt mondták, az a bicikliseknek túl szűk az autós forgalom mellett. Amikor aztán két – állítólag ittas – személy körülnézés nélkül biciklivel áthajtott az úton, és baleset történt, komolyan vették a döntéshozók is az ügyet. A férfi hiába mondta az utcabelieknek, hogy »gyerekek, itt akkora hidat fognak építeni, hogy a kamionok is átférnek majd alatta«, már késő volt: elkezdődött az építkezés.” Élettársa szerint először arról volt szó, egy egyenes híd lesz, azzal talán nem is lett volna nagy baj: csakhogy változtak a tervek, s kanyarokat tettek az átjáróba. „Az egyik ilyen a kerítésünk fölé lóg, onnan könnyen belátni a szobáinkba. Előfordul, hogy fiatalok ezen szórakoznak, közben szemetelnek, máskor a kamionosoknak integetnek, akik válaszul megnyomják a kürtöt. Tizedszer már nagyon nem vicces.”

A 71 tonnás acélhíd tehát 2019 szeptemberében megépült, hordót is gurítottak rajta, miközben Prédl Antal, a városi útkezelő szervezet akkori vezetője (ma a Győr-Szol önkormányzati vagyongazdálkodó vezére) elmondta, hogy többféle megoldásban gondolkodtak, míg „a költségvetésében is kedvezőbb tervek mellett döntöttek”. Egy év alatt épült meg a felüljáró, amely nagy kihívás volt a kivitelezők számára, és biztos volt benne, hogy a magyar hidász szakma felfigyel majd a szentiváni építményre.

„Az ünnepség végén behívtuk Borkai Zsoltot az otthonunkba: be is jött, megmutattuk neki, mennyire közel épült hozzánk ez a híd. Hümmögött, próbálta elbagatellizálni a dolgot, a kertünkben lévő tujákat emlegette, mint védő- és takarónövényt – folytatta Laci bácsi. – Emellett a műtárgy vége a kapubejárónkig ér. Buszsofőr voltam a vagongyárban, mondtam is Borkainak, hogy még fiatal versenyzőként hordtam szerte az országban. Soroltam a neveket, akik vele utaztak, közben nagyokat nézett. Hiába vagyok gyakorlott sofőr, nekem sem egyszerű a kis Suzukinkkal ki- vagy bejárni az otthonunkból. Ha meg fát hozatok, óriási bravúr kell még kisebb teherkocsival is valahogy betolatni. A műtárgy elkészülte után az utcáról minden víz az udvarunkba folyt, sok könyörgés és várakozás után építettek be egy elvezetőt.”

Élettársa szerint már a híd megépítése előtt is szerették volna eladni a házat – „túl nagy a kert már kettőnknek” –, de az érdeklődők miután látták, hogy híd épül, elálltak a vásárlástól. Abban bíztak, megveszi az önkormányzat, de az meg szerintük olyan keveset ajánlott, hogy abból nem tudtak volna a belvároshoz közelebb új otthont venni. „Amikor kiderült, hogy a másik oldalon ketten is pereltek, kijött Dézsi Csaba is, de csak a túloldalon járt, ide nem jött. Abban reménykedünk, hogy ha ott a város peren kívüli egyezséget ajánlott, akkor látszik, hogy mi legalább annyira károsultjai vagyunk az építkezésnek. Most olyan ügyvédet keresünk, aki sikerdíjért dolgozik, mert kis nyugdíjunkból megtakarításunk nincs. A legszebb az egészben, hogy a hídon – sokat mondok – naponta összesen tízen mennek át.”