Ahol Rózsa Sándor és Napóleon serege is megszállt. De vajon unokáink is látni fogják?
2023. július 2. – 18:24
A gönyűi, 18. századi postakocsi fogadó Mária Terézia adománya volt, amit néhai Ráday Mihály hajdan saját „szerelemgyerekének” hívott. A gyönyörű, de leromlott állapotú fogadót már sokszor akarták megmenteni, de soha nem sikerült. Túl drága, és kérdés, hogy miként hozhatná be az árát a Duna-parti barokk épületegyüttes Győrtől 16 kilométerre. Ám úgy tudjuk, most komolyan felmerült a lehetősége annak, hogy tulajdonosa a győri Széchenyi István Egyetemnek (SZE) és a Semmelweis Egyetemnek (SE) adná adományként.
A gönyűiek szíve két dologtól dobban meg Lakatos Attila helyi önkormányzati képviselő szerint: ha azt mondják: „macskaköves út”, vagy ha azt: „postakocsi fogadó”. Az út a százéves burkolatával kanyarog át a központon, a fogadó pedig a Dunára néz egyben maradt kapujával.
A fogadó Fellner Jakab tervei alapján készült el az 1760-as években, és egyedülálló Európában. Ráday Mihály operatőr – aki filmet is forgatott róla az Unokáink sem fogják látni című műsorában – azt mondta ezelőtt 15 évvel:
„A gönyűi volt postakocsi fogadó számomra afféle »szerelemgyerek«. Ennek a Mária Terézia korabeli postakocsi-vonalnak több, többnyire a felismerhetetlenségig átépített állomásán jártam, de ilyen adottságú egy sincs köztük.” (Kisalföld, 2008. július 5.)
Rózsa Sándor gönyűi éjszakája
A vasút kiépítése előtt a menetrend szerinti postavonal állomása hatalmas forgalmat bonyolított. A Delizsánsz nevű hálózat Óbudától Szőnyön, Komáromon, Gönyűn, Győrön át elágazott Pozsony, Székesfehérvár és Bécsújhely felé, majd tovább kígyózva a német földet is érintette. A kocsisok Gönyűn megpihentek, leváltották a lovat, esőben egy boltíves épületbe hajtottak, és ha a lerakodással végeztek, a lovak az istállóban, ők maguk pedig az akkori „luxusfogadóban” kaptak helyet. Itt szálltak meg Napóleon katonái is 1809-ben.
A márványoszlopos pincerendszer helyet adott a bornak és a jégnek, lejárata fölött pedig az ablakon rácsok tanúsítják, hogy a börtönbe szállított raboknak is akadt hely, ha nem is luxus kategóriájú. Ott töltött egy éjszakát Rózsa Sándor is, amikor a kufsteini várbörtönbe vitték, írásunk végén pedig azt is eláruljuk, hogy visszafelé miért nem Gönyűn állt meg a betyárvezér.
Volt itt minden: szerelőakna, sertésürülék, tanterem
Felsorolni is nehéz, mi mindennek adott helyet később a lefokozott épületegyüttes: a szocializmusban állami, majd téesz-tulajdonban állt, működött benne raktár, magtár, disznótelep, gombaüzem, tejbegyűjtő, kocsma és maszek fodrász, még technikaórát is tartottak. A boltozatos, oszlopos belsejű istállóban szerelőaknát vágtak, satupadok, esztergák, szétszedett motorok sorakoztak odabent és roncsautók odakint. A falakat toldozgatták, ajtókat falaztak be és nyitottak meg, a volt fogadórészben pedig a parkettát ismeretlenek szedték fel valamikor. (Népszabadság, 2003. február. 1.)
Az új tulajdonos, a Gönyű Postakocsi Fogadó Kft. által 2002-ben elvégeztetett falkutatás során a több rétegnyi vakolat alatt szinte minden helyiségben találtak színes, kellemes hangulatú freskókat virágokkal, íbiszekkel – mesél a bent látottakról Lakatos Attila önkormányzati képviselő.
A postakocsi fogadóba elsőre mindenki beleszeretett, de időközben mindig kevésnek bizonyult a pénz, és elpárolgott az örökségvédelmi hatóság igényeihez szükséges lelkesedés is.
A fogadó megmentéséhez három dolog kell…
A hajdani tanácstitkár már 1981-ben 100-120 ágyas motelről beszélt, egy cég pedig 50-100 hajós idegenforgalmi csomópontot tervezett. Csakhogy több tízmillió forintra lett volna szükség, és a jogviszonyok sem tették lehetővé a 80-as években, hogy a győrszentiváni téesz – amelybe a gönyűi téeszt olvasztották – eladja az ingatlant. (Kisalföld, 1981. június 16.).
A rendszerváltás után mindenki az 1996-ra tervezett világkiállításra alapozott, ami elmaradt, a Ciklámen Tourist 5 csillagos szállodát és jachtkikötőt tervezett. Aztán tíz éven át érkeztek a kisebb-nagyobb elszántságú érdeklődők az ötleteikkel, amelyek között szerepelt lovasklub, golfpálya, lakópark, családi kúria is.
Az ezredforduló után lendületet kapott az ügy: egy magyar cég – a West Hungaria Bau (WHB) Kft.-t is igazgató-alapító Paár Attila által alapított Gönyű Postakocsi Fogadó Kft. – megvette, osztrák vállalkozók pedig másfél milliárd forintból 45 ágyas, négycsillagos szállót, konferenciaközpontot, jachtkikötőt és helikopterleszállót kívántak létrehozni 2005-re. Ide csábították volna a világhírű Christie's aukciós házat is. A Paárék cége által készíttetett felújítási tervekre az örökségvédelmi hivatal is igent mondott.
Az álom azonban 2004-re elszállt, az osztrák fél visszalépett az ekkor már 2 milliárd forintos felújítással és a rentábilis működtetéssel járó kihívásoktól. A múltban pedig már csak egyszer kapott az ügy újabb lökést, 2008-ban, amikor az Új Magyarország Fejlesztési terv regionális programjából 238 millió forintos támogatást ítéltek meg a kft.-nek, hogy felépüljön az új szárny, ami a patinás épületegyüttessel együtt 97 lakóegységből állt volna. Többek között lett volna itt 4 csillagos wellness-szálloda, nagyszabású dunai vízi központ is.
És jött a gazdasági válság. A cég végül nem vette fel a támogatást.
A postakocsi fogadó épületén időközben végeztek némi állagmegóvási munkát, például azért, hogy be ne szakadjon a tető, amelynek a Duna felőli részéből kinőtt az ecetfa – tudjuk meg Major Gábor polgármestertől. A bejáratot alá kellett dúcolni, látszik a repedés a boltív közepén.
A balesetveszélyek elhárítására a kormányhivatal is kötelezte a tulajdonost három évvel ezelőtt, miután a helyi civileknek elfogyott a türelmük, és a Gönyűi Honismereti Egylet 2251 aláírást gyűjtött össze, hogy az örökségvédelmi hatóságot megkérhessék: állítsa meg a védett műemlék további romlását.
Most viszont a gönyűi képviselő-testület júniusi ülésén az egyik képviselő kész tényként beszélt arról, hogy a fogadó a Semmelweis Egyetem és a győri Széchenyi István egyetem „birtokába kerül”.
Lakatos Attila önkormányzati képviselő a Telexnek azt mondta: eddig az hangzott el, hogy a tulajdonos – amely továbbra is Paár Attila cége, a Gönyű Postakocsi Fogadó Kft. – adományba kívánja adni a postakocsi fogadót a két egyetemnek.
A Széchenyi-egyetem kérdésünkre végül nem kívánt nyilatkozni. Mi úgy tudjuk, valóban felmerült az épület átadásának lehetősége, ám az egyetem erre nem mondott igent. Arra pedig most még végképp nincs válasz, hogy adott esetben milyen funkciót lehetne adni a több mint 250 éves épületegyüttesnek, hogy fenntartható legyen. A felújítás költsége is sokmilliárdos.
De már folyik és a napokban lezárul a 3,3 hektáros terület háromfelé osztása, ebből 1 hektárt tesz ki maga a fogadó. A mögötte fekvő 2 hektár az üres kert, ahonnan Esterházy Miklós hajdani kastélyát 1953-ban hordták szét miniszteri rendeletre.
Előtte pihenőtér, mögötte otthon vagy lakás épülne
A harmadik rész a 3000 négyzetméternyi terecske, ami a fogadó előtt a Duna-parton fekszik és amit Gönyű alakítana pihenőtérré. A jelképesnek mondható, 4 és fél millió forintos vételárat a falu kifizette, és majd padokat, lámpákat tervez oda – mondta el Major Gábor polgármester.
A volt kastélykert pedig a jelen forgatókönyv szerint a Gönyű Postakocsi Fogadó Kft. tulajdonában maradna, és úgy fest, hogy vegyes besorolást kap a mostani terv szerint.
A lehetséges koncepciókat még vizsgálják, szóba jöhet egy modern, magas minőségű idősotthon, villa és lakás is, csak társasház nem.
A gönyűi képviselők arra mondtak a legutóbbi ülésen elvi igent, hogy legfeljebb 7 és fél méteres házak építhetők, amelyek nem magasabbak a fogadónál, a lakások száma pedig maximum 48 lehet.
Megint van hát miben reménykednie a gönyűieknek, de hogy kap-e a projekt akkora lökést, ami megmenti a postakocsi fogadót, nem tudjuk, csak a polgármestert idézhetjük:
„Bármi is lesz, a mostani állapotnál minden jobb.”
Vagy pedig valóban unokáink sem fogják látni a legkedvesebb épületét a gönyűieknek, ennek az ízig-vérig dunai népnek, amelynek soraiban ma is akad fiatal kormányos, akinek apja és nagyapja is hajós volt. Akik között úgy a postáskisasszony mint a tanítónő mindig tudta, ha férje hazaérkezett, mert megszólalt a folyó felől az ismert kürtjel, és akiknél az embert a szomszédja a vízen „kapitány úrnak”, a szárazföldön „Józsi bácsinak” szólította. (Kisalföld, 2004. szeptember 11.). És ahol – a győriekkel ellentétben – ma sem azt mondják, hogy „felmegyek”, hanem azt, hogy „lemegyek Pestre”, hiszen arra folyik a Duna.
A megfejtés egyszerűbb, mint hinnénk
És végezetül térjünk vissza az ígért megfejtésre: Rózsa Sándor az 1868-as szabadulása után Ausztriából visszafelé azért nem szállt meg a postakocsi fogadóban, mert akkor már vasúton jött. Elképzelhető, hogy ekkor fogant meg fejében a vonatrablás ötlete.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
