Hamarosan Budapesten is turistalátványosság lehet a kérészek rajzása

A tiszavirágról (Palingenia longicauda) valószínűleg már hallott mindenki, sőt lehet, hogy a több tízezer turistát vonzó látványosság miatt egy nyáron el is ment már a Tiszához megnézni a rajzásukat, amikor milliószám röpködnek a folyó felett, majd rövidke nászukat követően lerakják a petéiket a vízben, és elpusztulnak.

Tiszavirágélete azonban nemcsak a tiszavirágnak van, hanem a jóval kevésbé ismert dunavirágnak is.

Negyven évre eltűnt, aztán megtörtént a csoda

Ha nem hallott még róluk, ne nagyon csodálkozzon, mivel a kutatók több mint negyven év után először 2012-ben figyelték meg tömegrajzásukat újra a Dunán. Azelőtt utoljára a hatvanas évek végén látták a fehér kérésznek is nevezett dunavirágokat (Ephoron virgo), amik jóval kisebbek, mint a tiszavirágok (mindössze 3 centisek), nem díszesek, hanem fehérek, és az élettartamuk is rövidebb (a tiszavirág lárvája három évig, míg a dunavirágé egy évig fejlődik). A dunavirágok azonban a korszerűtlen szennyvíztisztítás és a kedvezőtlen táplálékviszonyok miatt azután évtizedekre szinte teljesen eltűntek a Dunáról.

2012 augusztusának végén aztán kisebb csodával ért fel, amikor tucatjával érkeztek a lakossági bejelentések arról, hogy az Árpád hídnál százezernyi kérész rajzik. Akkor még azt hitték a kutatók, hogy ez csak egyszeri esemény volt, de egy év múlva megismétlődött a jelenség, és a Magyarországon védett kérészfaj ismét bemutatta halálos násztáncát a dunai hidaknál.

Mivel ez a rovar nagyon érzékeny a víz tisztaságára – csak tiszta, oxigéndús vízben tud kifejlődni –, így a visszatérésük ökológiai jelzés volt arra, hogy a modern szennyvíztisztító berendezések beváltak, és a Duna vize egészséges mértékben megtisztult.

A biológusok öröme azonban nem volt felhőtlen, mivel a hidak közvilágítása megzavarta a nőstény rovarokat, amik így a víz helyett a hidak úttestjére rakták le a petéiket, majd tömegesen elpusztultak – nem kevés balesetveszélyes helyzetet teremtve, mivel a tetemük csúszóssá tette az úttesteket. De ennél is szomorúbb, hogy mivel a dunavirág természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer forint, a kár milliárdos nagyságrendű volt, és ez évről évre megismétlődött.

Az ELTE és az Ökológiai Kutatóközpont kutatói, köztük Kriska György ezután kezdték vizsgálni, hogy mit lehetne tenni a faj megvédéséért. Így került kutatásaik középpontjába a dunavirág látása. Mint terepkísérleteikből kiderült, az esti rajzáskor a kérészek a vízfelszínről tükröződő poláros fényt követik, azonban amikor elérnek egy hídhoz, az árnyékot vet a vízre, a kérészek pedig elveszítik tájékozódó képességüket. Elkezdik keresni a vizet, ezért felemelkednek az őket vonzó, erős fényű hídlámpák felé, és meglátják a következő poláros fényt visszaverő felületet, ami az úttest lesz: leszállnak az aszfaltra és azt hiszik, hogy a vízbe rakják le a petéiket.

Természetesen a problémára kézenfekvő megoldás lenne a három-négy hetes rajzás idejére lekapcsolni a hidak közvilágítását, azonban közlekedésbiztonsági okokból ez nem lehetséges.

A kutatások azonban arra is rávilágítottak, hogy a dunavirágokat jobban vonzza a kék-ultraibolya fény, mint a közúti lámpák fehéres, sárgás fénye, és ez alapozta meg aztán az első, hídra szerelt fénycsapdákat. A kék fényű lámpákkal először 2016-ban kísérleteztek az Ipolyon és a Rábán, majd miután sikerrel tesztelték őket, 2019 tavaszán, a világon elsőként, a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon sikerült kiépíteni egy fénysorompórendszert, amely két részből áll.

Az egyik rész a fénysorompó, amely a híd pilléreire folyásirányban felszerelt és a víz felé irányított két, nagy fényerejű, kék fényű lámpából áll. Ezek a hídhoz érkező rovarokat a lámpa előtt, a víz felszíne közelében tartották, és megakadályozták a felrepülésüket a hídra. A másik rész pedig, hogy a Tildy Zoltán hídon olyan energiatakarékos égőkre cserélték a világítást, amelyeknek a fényerőssége szabályozható annak érdekében, hogy a fénysorompók vonzóbbá váljanak a hidak lámpáinál.

A fénysorompórendszer bevált. A nagy tömegben rajzó nőstény dunavirágok a vízbe tették le a petecsomóikat, elősegítve a következő generáció életben maradását, majd a vízben pusztultak el, hogy tetemeikkel a dunai ökoszisztéma táplálékhálózatát gazdagítsák.

A Tildy Zoltán hídon már négy éve sikerrel működik a rendszer, de egészen eddig sehol máshol nem alkalmazták, pedig Magyarországon a Duna mellett például a Rábán, az Ipolyon és a Sajón is látható a dunavirágrajzás. Idén azonban a tervek szerint kísérleti jelleggel felkerül a budapesti Árpád hídra is a Fővárosi Önkormányzat jóvoltából.

Nem Budapesten fogjuk megvédeni a kérészeket, de itt lehet a legtöbbet tenni értük

Mint Takács Noémitől megtudtuk, a főváros tájépítészeti osztályának általa vezetett Természetvédelmi Csoportja Kriska György és Egri Ádám kutatókkal, valamint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal, a Pest Megyei Önkormányzattal, a Budapest Főváros Kormányhivatala Hajózási Hatósági Főosztályával, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitánysággal, valamint a WWF-fel együtt hónapok óta azon fáradozik, hogy a már bevált műszaki eszközökkel Budapesten is segítse a dunavirágok szaporodását.

Engedélyezési akadálya már nincs a fénysorompó felszerelésének az Árpád hídon, így várhatóan az idei rajzás előtt felkerülnek a hídra a kék fényű reflektorok. Reményeik szerint, ahogy más évben ez már megtörtént, úgy idén is sikerül majd elérni, hogy például a Duna Aréna kivilágítását lekapcsolják erre az időszakra, nehogy megzavarja a fehér kérészeket.

A természetvédelmi csoport ökológus végzettségű vezetője szerint a probléma megértéséhez nem árt tudni, hogy a kérész nőstények, miután a víz felett párzanak, a folyás irányával szemben, felfelé repülnek pár kilométert, és így érik el, hogy a vízbe kerülő petecsomók nagyjából ugyanazon a helyen érjék el a mederaljzatot, ahol korábban sikeresen kifejlődtek. Ha nem tennék meg ezt a kompenzációs repülést, akkor a Duna előbb-utóbb kimosná a dunavirágot a vízrendszeréből. A nőstények folyón felfelé irányuló repülését a hidak vízre kerülő árnyéka állítja meg. A hidakra szerelt fénycsapdában a nőstény dunavirágok ugyanúgy elpusztulnak ugyan, mint az aszfalton, de a tetemeikkel együtt a peték is a vízbe hullanak, így a szaporodásuk sikeres lesz.

Ugyanakkor mint mondja: „Tisztában vagyunk azzal, hogy természetesen nem Budapesten fogjuk megvédeni a fajt, nem ez a legfontosabb dunavirág-élőhely. Például az Ipoly tisztább vize és természetesebb medre sokkal inkább kedvez a lárvák fejlődésének. De Budapesten nagyon sok ember él, itt lehet a védelmükért a legjobban küzdeni, szemléletformáló akciókat indítani, amik aztán elterjedhetnek az egész országban.

A kérészek megvédésével pedig nemcsak ennek az egy fajnak segítünk, hanem az egész Dunát mint ökológiai rendszert védjük.”

A szakemberek szeretnének a Dunán egy előrejelző monitoringrendszert is
kifejleszteni, mivel jelenleg csak megfigyelésen és riadóláncon alapul a rajzás idejének megjóslása. A dunavirágok ugyanis nem mindig ugyanakkor
rajzanak, a folyamat július második felétől egészen augusztus végéig bármikor beindulhat. A rajzás általában 10-14 napon keresztül minden este megtörténik, ha nem esik az eső. A monitoringrendszer nemcsak abban segíthetne, hogy a kutatók jobban fel tudjanak készülni a jelenség tanulmányozására, hanem abban is, hogy mikor kell a fénysorompókat fel- és lekapcsolni.

A monitoringrendszerhez, további hidak bevonásához és a szabályozható fényerősségű közvilágításhoz a természetvédők egy szlovák–magyar Interreg-pályázaton próbálnak forrást szerezni, ebben a WWF Magyarországon, a Pest Megyei Önkormányzaton, a Fővárosi Önkormányzaton és az ELTE-n kívül két szlovák civil szervezet is részt vesz.

Szigorúan büntetik, ha valaki megzavarja a rajzást

Mint a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) kommunikációs osztályától megtudtuk, a tiszavirágzáshoz hasonlóan a dunavirágzás megzavarását is ellenőrizni és szigorúan büntetni fogják.

Kérdéseinkre azt közölték, hogy a BRFK támogatja az Árpád hídra tervezett fénysorompók felszerelését, ami a rovarok védelmét szolgálja, és a folyamatosan járőröző Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság értesíteni fogja a területén észlelt kérészrajzásokról a természetvédelmi szolgálatokat.

Mint írták, a kérészek védett állatok, természetvédelmi értékük 10 ezer forint egyedenként. A természet védelméről szóló törvény alapján

• tilos a védett állatfajok egyedének elpusztítása, illetve az élő és az elhullott egyedek gyűjtése: szabálysértést követ el, és 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az, aki a védett élő szervezet egyedét jogellenesen elpusztítja;
• amennyiben az elkövető a rovarok telepét károsítja meg, akár a természetkárosítás bűncselekményét is elkövetheti, ugyanúgy akkor is, ha jelentős mennyiségű egyedet gyűjt;
• a védett állatfaj egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához a felügyelőség engedélye szükséges.

A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság illetékességi területén a természetvédelmi őrökkel, a polgárőrséggel és a halászati őrökkel ennek betartatása érdekében közös ellenőrzéseket tart.

Ha szeretne még többet megtudni a dunavirágokról, akkor nézze meg a Filmdzsungel Stúdió gyönyörű természetfilmjét, A dunavirág mentőakciót: