Pressman: A gyűlöletkeltés, az emberek hergelése szavazatokért cserébe nem újdonság ebben az országban

Magyarországra érkezésének egyéves évfordulójához közeledve David Pressman amerikai nagykövet elmondta az első olyan beszédét, amelyet a melegek jogairól tartott a Budapest Pride nyitórendezvényén, a Margitszigeten. A beszéd teljes magyar leirata az amerikai nagykövetség honlapján olvasható.

Pressman a beszéde elején megemlítette, hogy nemrég ünnepelték 22. házassági évfordulójukat partnerével, amire a hvg.hu szerint a közönség tapssal reagált. A nagykövet azonban azt mondta, a taps azokat a bátor civileket illeti, akik a nehézségek ellenére is kiállnak alapvető jogaik mellett, és megtiszteltetésnek nevezte, hogy előttük beszélhet.

„Szabadság, szerelem. Erőteljes magyar szavak. Olyan szavak, amelyek jelentésükkel messze túlmutatnak minden szótári meghatározáson. Szavak, amelyek alapvető, egyetemes értékeket fejeznek ki” – mondta. Kiemelte, hogy az „és” nagyon fontos, senkit sem szabadna ugyanis arra kényszeríteni, hogy választania kelljen a kettő között.

Azt mondta, hogy ugyan erről a két szóról szeretne beszélni, de nem teheti ezt meg anélkül, hogy ne szólna a gyűlöletről is. Azt mondta, hogy az LMBTQI+-embereket szerte a világon, így Magyarországon is támadások érik.

„A kiszolgáltatott emberek kihasználása, a gyűlöletkeltés, az emberek hergelése szavazatokért cserébe nem újdonság ebben az országban, ahogy az én hazámban sem, az egyének, családok, közösségek és nemzetek pszichéjére és egészségére gyakorolt hatás azonban igencsak valós és pusztító”.

Pressman szerint Magyarország egy gyönyörűen sokszínű ország, „tele olyan emberekkel, akik mindig is a történelmükkel, a saját szívükkel, saját lelkükkel és a saját istenükkel beszélgetve határozták meg és fogják meghatározni önmagukat.” Ez az ország otthona azoknak a magyar embereknek, akik melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok, csakúgy, mint a világ minden országában, mondta.

„Ez nem a kulturális imperializmus terméke, és nem is a dekadens Nyugat exportja. Ez egyszerűen tény, itt is, ugyanúgy, mint bárhol máshol. Ez a magyar valóság” – mondta.

Pressman szerint vannak olyan magyar gyerekek, akik azzal küzdenek, hogy meghatározzák, kik is ők valójában és kit szeretnek. Vágynak arra, hogy büszkék lehessenek saját magukra, a hazájukra, és arra, hogy itt építhetik a jövőjüket, de sokszor szembesülnek azzal „törvények, politikai vezetőik nyilatkozatai és a média megafonjai által”, hogy ezt nem tehetik meg. „Azzal kell szembesülniük, hogy ők valahogyan nem is magyarok; holott azok. Hogy nem léteznek; pedig léteznek. Hogy ők csak kitaláltak; holott Isten képmására lettek teremtve. Hogy az identitásuk a propaganda terméke, holott az a saját dobogó magyar szívükből fakad.”

Pressman szerint nem számít, hány, a magyar kormány által gyártott, „brüsszeli” bombákról szóló plakát díszeleg a városban egy adott pillanatban, a valóság az, hogy Magyarországot nem „támadják” külső erők, nem fenyegeti a „nyugati dekadencia” vírusa, nem csúszik hason Soros György előtt, és nincs kiszolgáltatva teljhatalmú összeesküvő hatalmaknak. „Magyarország történetét, beleértve az egyenlőségi mozgalom sorsát is, nem külföldiek, hanem magyar emberek írják” – mondta.

A nagykövet azt mondta, már látja is maga előtt a Rogán Antal csapata által másnap diktált szalagcímeket, amiben provokációval, nyugati bölcsesség importálásával, obszcén értékek erőltetésével és Magyarország belügyeibe avatkozással vádolják majd. „Azt fogják kihagyni – amit minden alkalommal kihagynak –, hogy a magyar emberek hisznek az egyetemes emberi jogokban, és élen járnak az ezekért folytatott küzdelemben. Amit ki fognak vágni a tudósításokból, azok Önök lesznek” – mondta.

Szerinte tagadhatatlan tény, hogy Magyarország a Nyugatot választotta.

Az EBESZ-hez, az Európa Tanácshoz és az Európai Unióhoz, a NATO-hoz csatlakozással, és felidézte 2003-ból az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadását is, amely tiltja a diszkriminációt, beleértve a szexuális irányultság vagy a nemi identitás alapján történő megkülönböztetést.

„Szabadság és szerelem. A magyar emberek ezt választották, mert megtapasztalták az ellenkezőjét” – mondta. Szerinte a történelemből látszik, hogy amikor a kormányok bizonyos társadalmi csoportokat diszkriminálni kezdenek azért, akit szeretnek, akár azért, amiben hisznek, akár a politikájuk, akár a fajuk, akár a bőrük színe miatt, a többi embert sem választja el sok ettől.

„Egyértelműen megtanultuk, hogy mi történik akkor, ha nem állunk ki ezekkel a törvényekkel és politikákkal szemben. Ártatlannak tűnő, a gyermekek védelmét szolgáló törvényekkel kezdődik. Azután arra kérnek bennünket, hogy jelentsünk szomszédainkról, barátainkról, családjainkról” – mondta.

Arról is beszélt, hogy egyik nap egy vidéki középiskolában megkérdezte tőle egy diák, hogy milyen érzés Magyarországon meleg nagykövetnek lenni. Azt mondta, hogy a válasza közepén meg kellett állnia: „Itt voltam én, az Amerikai Egyesült Államok elnökének képviselője, és elbizonytalanodtam, hogy mit mondhatok”, vajon a magyar törvények szerint bűncselekmény-e erre a kérdésre válaszolni.

Szerinte ez mutatja, hogy milyen ereje van az ehhez hasonló törvényeknek: a demokráciában az embernek joga van kimondani, amit gondol, „az autoriter rendszer jellegzetessége az, amikor önmagad korlátozod abban, hogy kimondd, amit gondolsz, mert attól félsz, hogy ha nem korlátozod magad, akkor valaki más fogja”, és ez a szabadságodba kerülhet.

„Hiszem, hogy a világban – és Magyarországon is – több a szabadság és szerelem, mint a félelem és gyűlölet” – mondta.