Fact check: „Az USA-ban orvosi szakvélemény ellenére is kötelező elvégezni a nemi átalakító műtéteket, akár gyereken is”

„Magyarországon hány óvodásokat érintő nemátalakító műtétet végeztek el az elmúlt 5 évben?” – ezt az írásbeli kérdést tette fel Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője Pintér Sándor belügyminiszternek, amire Rétvári Bence, a minisztérium államtitkára válaszolt egy hosszú irományban, amiben dán, svéd és amerikai példákat sorol fel. Ezeket nézzük most át tételesen.

Rétvári Bence első állítása az volt, hogy „Dániában 2016-hoz képest több mint a duplájára nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik szeretnék megváltoztatni a nemüket”.

Egy dán kutatás szerint 1980 és 2020 között a törvényes nemváltoztatások éves száma a nőnek született személyeknél 5-ről körülbelül 170-re, a születéskor férfiként született személyeknél pedig 10-ről körülbelül 150-re nőtt. A törvényes nemváltások összesített száma 2019-ben 1275 (biológiai nőből férfi) és 1422 (biológiai férfiből nő) volt. A törvényes nemváltoztatások 66 százalékát 30 év alattiaknál végezték. A nemi identitással összefüggésben az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatba lépők összlétszáma az 1990-1999 közötti 30-ról 2017-re körülbelül 500-ra nőtt (mindkét nemet együttvéve), ezen belül 2010-ről 2017-re pedig a tízszeresére. Ez a kutatás azonban csak a 18 év felettieket vizsgálta, gyerekeket nem. Fontos az is, hogy mindez nem nemváltoztató műtétekre értendő, hanem jogi változtatásra, illetve azok is belekerültek a kutatásba, akik csak felvették a kapcsolatot egészségügyi intézményekkel, de végül nem változtattak nemet.

A konkrét statisztikát azonban, amit Rétvári Bence idéz, nem sikerült megtalálnunk.

„Svédországban 1500 százalékkal megnőtt azoknak a kislányoknak a száma, akik kisfiúnak tartják magukat. Tizennyolcszor több kiskorú kért nemi átalakítást 5 év alatt” – írja Rétvári Bence. Ez majdnem teljesen így van, Svédországban az Atlantic cikke szerint például vannak klinikusok, akik valóban úgy gondolják: aggodalomra adhat okot az, hogy ennyire megnőtt a nemi átalakítást igénylő tizenévesek száma. Mikael Landén, a Göteborgi Egyetem pszichiátria professzora elmondta, hogy a szám 17-szeresére nőtt 2010 óta.

Egyébként Svédországban már egy évvel ezelőtt korlátozni kezdték a kiskorúak nemi megerősítő kezelését a hosszú távú mellékhatások miatti aggodalmakra hivatkozva. Ez a korlátozott kezelés egyébként nem műtétet, hanem hormonok szedését takarja. Svédországban az elmúlt években meredeken emelkedett a nemi diszfória (a születési nem és a nemi identitás közötti eltérésből adódó szorongás) diagnózisa, a svéd egészségügyi hatóság szerint ez a tendencia különösen azon 13 és 17 év közöttiek körében érhető tetten, akik biológiai neme születéskor nő volt: a diagnosztizáltak száma ebben a csoportban 2008 és 2018 között 1500 százalékkal nőtt.

A nemi diszfória egyébként magában foglalhatja az elsődleges és/vagy másodlagos nemi jellemzők megváltoztatásának vágyát is, ugyanakkor nem minden transznemű vagy nemileg eltérő ember tapasztal diszfóriát.

Rétvári Bence legerősebb állítása kétségkívül az volt, hogy „az USA-ban orvosi szakvélemény ellenére is kötelező elvégezni a nemi átalakító műtéteket, akár gyereken is”.

Ez ebben a formában így nem igaz: a Human Rights Campaign nevű LGBTQ+ jogokért küzdő szervezet szerint „azok a transzneműek és nem bináris emberek, akik gyermekkorukban vagy serdülőkorban kezdik meg az átmenetet”, vagyis a születési nem elhagyását és a másik nem, esetleg nem bináris állapot felvételét, „szorosan együttműködnek a szülőkkel és az egészségügyi szolgáltatókkal – beleértve a mentális egészségügyi szolgáltatókat is – annak érdekében, hogy meghatározzák, milyen változtatásokat kell végrehajtani mely időpontban, amelyek életkoruknak megfelelőek és a gyermek legjobb érdekeit szolgálják. A szülők, a fiatalok és az egészségügyi szakemberek minden szakaszban közösen hozzák meg a döntéseket, és nem történik tartós orvosi beavatkozás, amíg a transznemű nem elég idős ahhoz, hogy valóban tájékozott beleegyezését adja”.

A pubertásblokkolókat orvos írhatja fel a gyerekkel, szüleivel és szükség szerint pszichológussal egyeztetve, ez arra jó, hogy átmenetileg megakadályozza a szervezetet abban, hogy átmenjen a pubertás nem kívánt fizikai és fejlődési változásain. Az átmenet következő lehetséges lépése, a nemmegerősítő hormonok általában csak 18 éves korban elérhetők. Bár a serdülők késői tinédzserkoruktól kezdődően kaphatnak nemi megerősítő hormonokat, ez csak orvos jóváhagyásával, szülői beleegyezéssel és a kérdéses serdülő tájékozott beleegyezésével történik, és jellemzően azoknak a serdülőknek van fenntartva, akik már pubertásblokkolókat szedtek.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy nincs egyetlen nemváltó műtét, ez az eljárások széles skáláját foglalja magában: például a plasztikai műtétet az arc jellemzőinek megváltoztatására, mellkasi vagy törzsi műtétet a nőiesebb vagy férfiasabb alkat eléréséhez vagy beavatkozást a nemi szervek megváltoztatására. A transzneműek és a nem bináris emberek felnőttkorukig nem végeztethetnek nemi szervi műtétet.

A nemátalakító műtéteket minden esetben csak a mentálhigiénés szakemberekkel és az orvosokkal (beleértve az endokrinológusokat és/vagy sebészeket) folytatott többszöri megbeszélés után hajtják végre.

Világos, jól megalapozott, bizonyítékokon alapuló standardok vannak az USA-ban arra vonatkozóan, hogy ki és mikor kaphat nemet megerősítő ellátást. Az Amerikai Orvosi Iskolák Szövetsége szerint is csak kivételes esetekben érhető el műtét 18 éven aluliaknak. A Transznemű Egészségügyi Világszövetség fent linkelt friss ajánlásában egyes műtétek 15 és 17 éves korban is elvégezhetők, ez azonban még nem jelenti azt, hogy orvosi javaslat ellenére el is végzik őket. Ezenfelül a hormonterápiák alkalmazására is megszabott kritériumok léteznek az orvosoknak, többek között az, hogy az adott gyerek legalább hat egymást követő hónapig nemi diszfória jeleit mutassa.

Az általunk meg nem talált statisztikák ügyében kérdéseket küldtünk Rétvári Bence államtitkárnak, hogy árulja el, azok honnan származnak. Ha válaszol, frissítjük cikkünket.