Novák Katalin: Én nem a kormány döntéseit magyarázom

• Az államfő független a kormánytól. Én nem a kormány döntéseit magyarázom,
• Nekem nem feladatom a kormány döntéseit magyarázni.
• Nem a kormány döntéseit magyarázom.
• A kormány döntéseit sem minősíteni nem szoktam, sem megmagyarázni.

A 24.hu-nak adott nagyinterjú első két válaszában, mint látható, négyszer határolódik el Novák Katalin államfő attól, hogy a kormány döntéseihez kapcsolják gyakori külföldi utazásait. Később is visszatér ez a téma a „Külföldi útjai során kellett magyarázkodnia a kormány döntései miatt?” formában, akkor azt mondja: „Magyarázkodnom nem kellett”, de az ilyen találkozókon „természetesen teszünk fel egymásnak kérdéseket olyan ügyekben, amelyeket adott esetben nem értünk teljesen”.

Az interjúban többek között beszél arról, hogy

• volt már olyan eset, amikor nem értett egyet a kormánnyal (a svéd NATO-csatlakozás halogatása);
• hogy az ő döntése, „de a kormányfő szándékaival sem ellentétes” az, hogy aktív diplomáciai tevékenységet folytat;
• „a miniszterelnökkel időről időre megosztom elképzeléseimet”, rendszeresen beszélnek Orbán Viktorral, majdnem mindig négyszemközt;
• de függetlennek tartja magát Orbán Viktortól, „pont annyira, amennyire a köztársasági elnöknek függetlennek kell lenni a kormányfőtől”;
• mondott már nemet Orbán Viktornak, de nem árulta el, miben, „ezek inkább személyes jellegű dolgok”;
• volt már eset arra is, hogy meg tudta győzni valamiről Orbánt, de azt sem árulta el, hogy miről;
• szórakoztatónak tartja azt olvasni, hogy ő lenne az Orbán-rendszer jó zsaruja;
• „egy fikciónak tartom az egészet” – feleli arra, hogy ő lenne a Nyugat-barát, atlantista arca a magyar politikai elitnek, míg a konfrontatívabb Szijjártó Péter a keleti nyitás szellemében működik külügyminiszterként;
• „ezen a beszélgetésen kemény témáink is voltak” – mondja arra a felvetésre, hogy mint korábban a Direkt36 megírta, első államfői útja azért vezetett Lengyelországba, hogy a pocsék állapotba került lengyel–magyar kapcsolatokon javítson (a lap értesülését nem cáfolja egyik válaszában sem);
• a magyar–lengyel kapcsolatok „nincsenek rosszabb állapotban”, mint egy éve, és nem is hidegek;
• nem tartja elnöki feladatnak a kormány kritizálását, de az ellenzékét sem;
• egy „Rengeteg fülbevalóm van” válasszal kerüli meg, hogy az Orbán Viktor-fülbevalója megvan-e még (aztán abból a válaszból, hogy „szinte kizártnak tartja”, hogy még hordja nyilvános eseményen, kiderül, hogy megvan);
• a háborúról „jó néhány kérdésben szoktunk vitázni a miniszterelnökkel”, és „van különbség abban, hogy mennyire árnyalt az álláspontunk”, elképzelhetőnek tartja, hogy az Orbáné árnyaltabb.

És végül egy kérdés-felelekből az is kiderül, szerinte kinek vagy minek köszönhető, hogy köztársasági elnök lett:

– Az, hogy önből köztársasági elnök lett, hány százalékban az ön érdeme, és mennyiben Orbán Viktor döntése, esetleg a szerencse kérdése?

– Legnagyobb mértékben én ezt az Úristen kegyelmének tartom.