„Fiktív számlák nélkül nem is működött volna a szórólapbiznisz” – csütörtökön is tárgyalták a Joób-ügyet

Hat ember már bűnösnek vallotta magát, közülük többeket jogerősen el is ítéltek abban a több százmilliós csalási ügyben, melyben egy szegedi MSZP-s önkormányzati képviselő, a háromszoros világbajnok kenus Joób Márton és társai érintettek. Joóbra korábban az ügyészség kilenc év fegyházbüntetést kért annak esetén, ha vall, mivel a vád szerint ő és köre egy négy megyében működő bűnszervezetet hoztak létre, így próbálva piacon tartani a képviselő szórólapterjesztéssel és műsorújság kiadásával foglalkozó cégét.

Nem adóztak rendesen, fiktív számlákat bocsátottak ki és fogadtak be, alkalmazottaik után sem fizettek több esetben járulékot: az érintettek a vádirat alapján mintegy 271 millió forint értékben okoztak vagyoni hátrányt az államnak 2013 és 2017 között.

Kedden Joób Mártont hallgatta meg a Szegedi Törvényszék, aki hosszasan beszélt a szórólappiac akkori helyzetéről, hogy hogyan került az üzletág Mészáros Lőrinc érdekeltségébe, és hogy szerinte alvállalkozói megvezették.

Csütörtökön azt is elmondta, hogy a vádirat szerinti formában nem érzi magát bűnösnek, a fiktív számlák befogadásáról, azok körülményeiről majd a későbbi tárgyalások során készül részletesebben beszélni.

A másodrendű vádlott, egy férfi, aki a szórólapok terjesztését végezte és Joób után lépett a bíróság elé, viszont részletes vallomást tett. Bűnösnek érzi magát, de beismerő nyilatkozatot nem tett. Már a kérdéses időszak előtt is szórólapterjesztéssel foglalkozott, Joób 2007-ben kereste meg azzal, hogy dolgozzanak együtt, többek között a hálózatfejlesztésen. Szállított, terjesztett, szervezett, később a terjesztésre saját céget is alapított a képviselő ösztönzésére. Ez nem volt hosszú életű, fiktív számlákat fogadtak be, megbuktak a NAV-nál, büntetés, majd felszámolás lett a vége.

„Hozta a Marci a nyomdai számlákat, én megkérdeztem, hogy hogyan tegyük bele a könyvelésbe. Azt mondta, hogy tegyük bele, jó lesz”

– mondta a terjesztő.

Csak egy stróman volt

Számláztak Joób Műsorkalauz Kft. nevű cégének, de ebben a férfi adójogi szempontból nem látott különösebb kivetnivalót. „Alvállalkozói cégek alatt történtek a machinációk” – fogalmazott. Elmondása szerint többször adott piszkos, a számlázások után az alvállalkozók által visszaosztott pénzt Joóbnak, aki ezt sokszor elfelejtette, így később vezetni kellett a tranzakciókat. Az ezeket tartalmazó sanyi.xls nevű fájl a bizonyítékok között is megtalálható.

Beszélt arról is, hogy mikor a harmadrendű vádlott Joób tanácsára céget alapított, azzal a képviselőnek az volt a célja, hogy később folyószámla hitelt vegyen fel rá. „Csak egy stróman volt, a bűncselekményekről nem tudott” – jelentette ki a férfi a harmadrendű vádlott vonatkozásában, majd megjegyezte, hogy bűncselekményben szerinte „Szegeden és Békés megyében csak Joób Márton és én vettünk részt”. Fizetését részben átutalással, részben borítékban kapta.

Amikor a 90-es években bekerült a szórólapbizniszbe, az már akkor is egy olyan piac volt, ahol nagyban ment a feketézés, nem voltak bejelentve az emberek. Ez a 2000-es években sem változott, 2008-ban már akkorák voltak az árak ebben a szegmensben, hogy nem lehetett egy terjesztő vállalkozást fenntartani. Ezért is jöttek képbe azok a „szolgáltatások”, amik fiktív számlák kibocsátásával ígértek magasabb hasznot, és amik nélkül a vádlott szerint nem is működött volna az üzlet.

Ez az egész országban így ment, és elmondása alapján Joób is tudott arról, hogy fiktív számlákkal működtetik a rendszert. Korábbi beszámolókból kiderült, hogy nagyjából 300 embert foglalkoztatott a Joóbékhoz köthető alvállalkozók csoportja, amiről a terjesztő azt mondta, hogy a teljes állománynak legalább a fele, de inkább a nagyobb része dolgozott feketén. Aki nem volt bejelentve, az borítékban kapott fizetést, Szolnok és Észak-Bács megyében számlát nem is adtak, csak feketén ment a munka.

Annyi volt beleírva, hogy Marci

Ügyészi kérdésre a férfi azt is elmondta, hogy Joób Márton gazdasági cselekményben annyira vett részt, hogy bejárt tárgyalni cégekhez az árral kapcsolatban. A fiktív számlákról tudott, és alá-fölérendeltségi viszony is volt közöttük, ami a bűnszervezetben való működés megállapításának egyik fontos feltétele. A férfi alvállalkozói cégekhez volt bejelentve, de elmondása szerint Joób volt a munkaadója, a fizetését is tőle kapta, és többször is adott át a képviselőnek visszaosztott pénzeket, amiknek „jogcíme” nem volt.

„A cash flow táblázatba annyi volt beleírva, hogy Marci.”

Ezeket abban az irodai széfben tárolták, amiről már az előző tárgyaláson is szó volt. Eredetileg két kulcs tartozott hozzá, de Joób a sajátját elvesztette, így csak titkárnője tudta kinyitni. A képviselő korábban úgy nyilatkozott, hogy nem a cégének a pénzeit tartották itt, hanem több más cég és több magánszemély vagyonát, ezt most a vádlott kétségbe vonta.

„Működésünk során többször is ordibáltam Joób Mártonnal, amikor olyan dolgokat akart megcsinálni a cégekkel, ami nonszensz” – nyilatkozta a terjesztő, elmondása alapján leginkább akkor történt ilyen, amikor a pénzeket a képviselő a saját cégébe akarta belepumpálni ahelyett, hogy az embereket fizetné ki belőle. A cash flow-táblázat szerint mindig duplaannyit vett ki, mint amennyit betett, de hogy a kivett pénznek mi lett a sorsa, azt nem lehet tudni.

Ügyvédi kérdésre a férfi némileg árnyalta a közte és a képviselő között fennálló alá-fölé rendeltségi viszonyt. Úgy fogalmazott, hogy amíg ő függött Joóbtól, addig Joób is függött tőle, mondván, ő tudta, hogy „ezt mégis hogyan kell csinálni”, viszont azt is megjegyezte, hogy hiába nem a képviselő volt hivatalosan a munkaadója, szerinte Joób közbenjárásával elveszthette volna a munkáját. Már a képviselő vallomásában is felmerült, hogy gyakran kért tájékoztatást a másodrendű vádlottól azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet a cégeknél. Ahogy Joób után csütörtökön a terjesztő is elmondta, általában az volt a válasz, hogy minden rendben van. „A minden rendben van úgy értelmezhető, hogy nincs lebukásveszély” – magyarázta a férfi a bírónak.

Megettem az egészet

A pulpitusra állva a harmadrendű vádlott következett, aki nem kívánt vallomást tenni, ezért a bíró olvasta fel a korábban tett nyilatkozatait. Ő egy gyülekezetbe járt a képviselővel, onnan ismerte, és Joób később meg is kereste, hogy bővítené a cégét, számít rá. Tolna és Baranya megyét kapta volna meg, de ez nem sikerült, végül Bács-Kiskun megye déli része lett az övé. Terjesztéssel foglalkozott, heti két nap szállította az újságokat, három napot pedig Joóbéknál volt mindenes, többnyire kertészkedett és a gyerekeket vitte iskolába.

Később mondta neki a képviselő, hogy csináljon egy céget. „Megettem az egészet” – fogalmazott a férfi korábban. Mikor a cégalapítással kapcsolatban felkereste az ügyvédet, már minden elő volt készítve, csak alá kellett írnia a papírokat. Ügyfélkaput és számlaszámot is csináltattak vele, ezek kódjait a képviselőre bízta, állítása szerint ő el is felejtette. Pénzt is osztott borítékban, porciózott, de olyan is volt, hogy Joób maga borítékolta ki a pénzt. Vallomásában a harmadrendű vádlott elmondta, hogy őt becsapta és kihasználta Joób Márton, pedig szerette.

A férfihez hasonlóan a képviselő volt titkárnője sem tett vallomást. Ő negyedrendű vádlottként szerepel az ügyben, 2008 óta dolgozott a cégnél, többször is részt vett a pénzek befogadásában, kiosztásában. Korábbi nyilatkozatából kiderült, hogy a széfben tárolt pénz tudomása szerint nem a Műsorkalauz pénze volt, hanem más cégek és magánszemélyek pénzei. A titkárnő azt állította, hogy nem tudta, hogy bűncselekmény zajlik körülötte, ha tudja, azonnal megszünteti a munkaviszonyát.

Végül a hetedrendű vádlott is sorra került, aki korábban a poligráfos vizsgálatot is vállalta volna azzal kapcsolatban, hogy nem kapott a képviselőtől ellenszolgáltatást a rá kedvező vallomása miatt. Joóbot évekkel korábbról magánszemélyként ismerte, hogy az üzletbe hogyan került bele, hogy ki keresett meg kit, arra már nem emlékezett. A másodrendű vádlottal tartotta a kapcsolatot, aki a teljesítési igazolásokat is megcsinálta, majd az átutalások után visszavitte a pénzt a Műsorkalauz irodájába.

Korábbi vallomásaiból az is kiderült, egy alkalommal a telephelye felújításához kért tőle számlát a képviselő, a pénzt átutalták, majd visszaadta, de hogy fel lett-e újítva az épület, azt már nem tudni. A férfi az előkészítő ülések alkalmával már elismerte a bűnösségét, egyezséget is kötött az ügyészséggel, amitől végül elállt, mert a vádak rá vonatkozó részében szerepelt, hogy egy cég is működött az ügyvezetése alatt, amiről állítása szerint nem tud semmit. Az ügy júniusban még folytatódik.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.