A szórólappiacon Mészáros Lőrinccel is kiegyezett – vallomást tett a 271 milliós csalással vádolt Joób Márton

„Az indítványozott kilenc év fegyházbüntetés még a legsúlyosabb erőszakos elkövetők esetében sem megszokott” – mondta a vádlottak padján állva Joób Márton egykori szegedi MSZP-s önkormányzati képviselő és többszörös világbajnoki aranyérmes kenus kedden. Joóbra korábban ennyit kért az ügyészség, mivel őt és társait azzal vádolják, hogy egy négy megyében működő bűnszervezetet hoztak létre, így próbálva piacon tartani Joób szórólapterjesztéssel és műsorújság kiadásával foglalkozó cégét. Ezek mellett a vád úgy tartja, hogy nem adóztak rendesen, fiktív számlákat bocsátottak ki, valamint alkalmazottaik után sem fizettek minden esetben járulékot.

Az előkészítő üléseken több vádlott is bűnösnek vallotta magát az ügyben, amiben a vád szerint a képviselő és köre 2013 és 2017 között 271 millió forint vagyoni hátrányt okozott az államnak. A magukat bűnösnek vallók többségében kiegyeztek az ügyészséggel, próbaidőt és felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Mikor az ítéletek megszülettek, a bíró hangsúlyozta, hogy ez még nem bizonyítja Joób bűnösségét.

Kedden ő mint elsőrendű vádlott állt a Szegedi Törvényszék dísztermének pulpitusán, és olvasta fel vallomását. Elsőként azt hangsúlyozta, hogy semmiféle bűnszervezetnek nem volt a tagja, nem is hallott ilyesmiről. Mesélt a családjáról, hogy a felmenői lelkészek, hogy a mindennapjait a „hit és az Istennel való kapcsolat határozza meg”. Szóba került sportolói múltja és tizenegy gyereke, és hogy minden vagyonukat tisztességes munkával és felesége örökségével szerezték.

Hosszasan ecsetelte a magyar szórólappiac 2013 és 2017 közötti állapotát is. A vád által vizsgált időszakban nem tudott részletekbe menően foglalkozni Műsorkalauz nevű műsorújságos cégével, mert számos más dolga volt: MSZP-s önkormányzati képviselőjeként dolgozott, emellett iskolákat végzett Pesten, és gyerekei is születtek.

„Fizikai képtelenség lett volna egy bűnszervezet irányítása”

– mondta. Állítása szerint többször is kérte a meghallgatását az ügyészség részéről, de mindig elutasították, csak azokat a vallomásokat és bizonyítékokat vették figyelembe, amik beleilleszkedtek a vádba. Úgy látja, bűnösségét már előre eldöntötték azzal is, hogy mikor a felesége befizetett a korábban felvett babaváró hitelükből 10 millió forintot, majd további 5 milliót a NAV-nak, hogy hazamehessen az előzetesből, az ügyészség ezt úgy kommunikálta, hogy Joób lényegében elismerte a bűnösségét.

Képviselőként tett nyilvános vagyonnyilatkozataiból jól látszik gyarapodása, ami szerinte ellentétben áll az ügyészség állításaival. „Az a pénz, amiről a vád szól, nincs és soha nem is volt nálunk” – mondta. Inkább a szórólappiac kárvallottjának tartja magát, mint haszonélvezőjének, akit az alvállalkozói félrevezették, mert azt állították, hogy a cégek tiszták, legálisan működnek. Mesélt arról is, hogy az általa vezetett cég ügynökség volt, terjesztést nem végzett, és nem is azért alapították.

A terjesztés, ahol a csalások történtek, a másodrendű vádlott feladata volt alvállalkozóként, és neki arról sem volt tudomása, hogy az alvállalkozók kiket jelentettek be és kiket nem.

„Szerintem nyakatekert és rosszindulatú belemagyarázás az, amivel az ügyészség a bűnszervezet megalkotását indokolja” – mondta Joób Márton. A kialakult helyzettel és a szórólappiac bedőlésével kapcsolatban a Magyar Postát és az osztrák posta Magyarországon terítő leányvállalatát hibáztatja, akik a piac nagyját uralták: a környezet változott, a cégek folyamatosan egymás alá licitáltak, az egész bedőlt és végül ki is vonultak.

Joóbot is veszteségek érték, de mégsem hagyott föl az üzlettel, majd egy átrendeződés következtében az egész terjesztési terület Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, aki a piacon egyedüliként már szabadon nyomta fel az árakat Joób szerint, aki ekkor is a szakmában maradt. Mészárosékkal kiegyezve üzletének egy részét megtarthatta azzal a feltétellel, hogy a szórólapjait Mészárosék terítik. Végül kiszállt.

Bírói kérdésre mondta el a képviselő, hogy nem tartotta jónak, hogy az alvállalkozó cégekben az ott dolgozók végeznek ellenőrzéseket. Az is a fülébe jutott, hogy van, ahol a munkavállalók után nem fizetnek járulékot, ezért arra kérte a másodrendű vádlottat, hogy ezeket tegyék rendbe. Idővel bizalmasára, a Békés megyében terjesztést végző cég képviselőjére akart bízni az üzletet, de állítása szerint a másodrendű vádlott megfenyegette, mert ezzel változott volna a hierarchia és sérültek volna az érdekei.

A vallomás során egy széf is szóba került, amiben jelentős mennyiségű készpénzt őriztek. Ez az egyik közös irodában volt. Joób elmondása alapján mindenki a saját és a cége pénzét tartotta benne, az ő titkárnőjénél volt a kulcs, aki vezette, hogy ki mennyit rakott be vagy vett ki. Hangsúlyozta, hogy ez nem a Műsorkalauz pénze volt.

„Nem szabályos, egyetértek”

– válaszolta a bíró azon kérdésére, hogy ez mennyire felel meg az előírásoknak. Azt is elmondta, hogy a vádirattal ellenkező módon ő nem osztott fel területeket.

Meggyőződése, hogy az alvállalkozók nem voltak fiktív cégek, hiszen elvégezték a munkát, könyvelője is átvilágította őket. A másodrendű vádlott, aki a terítéssel foglalkozott, folyamatosan biztosította őt, hogy minden rendben van, az emberek be vannak jelentve. Tudomása szerint túlszámlázás sem volt, azokat a számlákat állították ki, amit a cége megrendelt, az alvállalkozó meg elvégzett.

Hangsúlyozta, hogy nem kapott vissza pénzeket, nem vásárolt számlákat sem, minden számla mögött valós teljesítés volt.

„Ha bármiben hibáztam, az nem szándékos volt, hanem hanyag gondatlanság” – mondta.

Vallomása végeztével a bíró emlékeztette, hogy a korábban tett nyilatkozataiban volt szó arról, hogy tudatában volt fiktív számlák befogadásának. Joób erre azt válaszolta, hogy a kisebb volumenű dolgokra, azok körülményeire majd a későbbi tárgyalások során felel, nem akarja, hogy ezek most elvigyék a hangsúlyt az általa fontosabbnak vélt pontokról. Megjegyezte azonban, hogy a korábban tett vallomásait fenntartja, de mivel azok jó részét előzetes letartóztatása alatt tette, elképzelhető, hogy pár helyen pontatlanok az állításai, illetve bár aláírta, a vallomások pár helyen nem az ő szavait idézik.

„Kaptam olyan felajánlást, hogy segítenek abba az irányba menni, hogy minél hamarabb kikerülhessek onnan”

– jegyezte meg a fogvatartása alatt tett nyilatkozataival kapcsolatban.

Joób szerint ilyen szavak a „stróman”, mellyel vallomásában az egyik alvállalkozót illetik, vagy a „tarifa” és a „visszaosztás”, amik bevallása alapján nem tükrözik a szavajárását. Mivel az elhangzottakban sok kritika érte az ügyészséget, a vád képviselője megjegyezte: ők a törvényeknek és jogszabályoknak megfelelően jártak el mindvégig. Az ügyész kérdéseket is tett fel, de azokra a képviselő nem válaszolt. „Koncepciós eljárás zajlik ellenem az ügyészség részéről” – fejtette ki az okát. A tárgyalás csütörtökön a másodrendű vádlott meghallgatásával folytatódik.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.