Hiába érzi az ember morálisan jogosnak az erőszakot, nem lesz erősebb, mint a rendőrség

„Az ellenállás nekem leginkább azt jelenti, hogy ebben a rendszerben megpróbáljuk a józan eszünket megőrizni, és a gerincünket egyenesen tartani. Az engedetlenség most kötelező, minden opciót meg kell ragadni, hogy kifejezd a véleményedet” – mondta Hajnal Edina, az Egységes Szülői Front képviseletében szerda este a szegedi Grand Caféban.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt rendezvényének témája a polgári engedetlenség volt, ennek jogi hátteréről beszélt Kunos Zsuzsanna, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa, és osztotta meg tapasztalatait Hajnal mellett Bató Ágnes, a Szegedi Tanárok Együttműködési Platformjának (STEP) tagja, illetve Süli Ákos, az Egységes Diákfront képviselője.

A Karmelitánál történt események miatt egyre gyakrabban kerül szóba a polgári engedetlenség, mint a tiltakozás egyik formálisan jogellenes módja. Ez egy olyan erőszakmentes és erkölcsi indíttatású cselekedet, amely egy rendszer igazságtalanságai ellen lép fel, amikor a polgár már úgy érzi, hogy minden más jogi eszközt kihúzott a talpa alól a hatalom. Fontos, hogy mások jogait nem sértheti, és erőszakmentessége mellett része az is, hogy az engedetlenkedő vállalja a tettéért később kiszabott büntetést. Ezekre a szerda esti esemény résztvevői is többször felhívták a figyelmet.

Közösség nélkül nem megy

A tiltakozásnak több módja van – kezdte Kunos Zsuzsanna – az egyszerű szakmai állásfoglalásoktól egészen a tüntetésekig és a polgári engedetlenségig is terjedhet. Az egésznek az alapja, hogy egy probléma köré közösség szerveződjön, majd az fejlődjön, hiszen az ad biztonságot, kapaszkodót a későbbiekre, és így könnyebben indul be a kreatív gondolkodás is. Sok esetben viszont, ha megvan a közösség, akkor kezdődnek a bonyodalmak, mutattak rá a résztvevők.

A STEP – ami mostanra 46 iskolát és több mint 1000 pedagógust foglal magába – is ezzel kapcsolatban ütközött akadályokba. „Erősek voltak azok a hangok, hogy a sztrájknál erősebb kiállásra van szükség, azt viszont megszervezni, hogy mindenki részt tudjon venni egy polgári engedetlenségben, nem sikerült” – mondta Bató Ágnes tanárnő. Ennek okát abban látja, hogy mindenki máshogy kezeli a traumákat, és mindenkiben ott munkál az egzisztenciális félelem. A diákok vis zont nem a megélhetésük miatt aggódnak, hanem az iskolalátogatás jogát féltik, de Süli Ákos szerint „egy-két igazolatlan mindenkinek belefér”.

Ha spontán száz diák lecsődül az aulába

Hogy milyen szankciót von maga után az engedetlenkedés, az attól is függ, hogy a tiltakozás mely módját választja, aki él vele. A TASZ jogásza a pedagógusok helyzete mellett – akiknek a sztrájkjoguk kiüresítése után más lehetőségük nem maradt, így tiltakozásként nem vették fel a munkát, valamint iskolán kívüli vagy belüli megmozdulásokat szerveztek – a polgári engedetlenségi akciók egy másik fajtájára is rávilágított, amely a gyülekezési jog gyakorlásával van összefüggésben. Ilyenek például a nem bejelentett tüntetések, amiknek a megszervezése szabálysértést von maga után.

„Az, hogy valami polgári engedetlenségi akció, nem mentesít a jogi következmények alól. Ez azt jelenti, hogy vállalod azt a következményt, ami jár ezzel.”

Ennek kapcsán az Egységes Szülő Front szegedi aktivistának egyik decemberi demonstrációja is szóba került. Az esemény során három szülő és három diák egy Pintér Sándorral feldíszített karácsonyfát helyezett a Szegedi Tankerületi Központ újszegedi épülete elé, majd szalagokkal és üzenetekkel díszítették a környező fákat és a korlátokat. Ez az esemény sem volt bejelentve, így a gyülekezési törvény értelmében szabálysértést követtek el a résztvevők, de végül csak figyelmeztetést kaptak.

A tanárok iskolán belüli demonstrációja már más tészta, ott sokszor az érintettek sem tudják, hogy mivel jár a tiltakozásuk. Az ország különböző intézményeiben különböző szankciók érték a pedagógusokat, volt, ahol a demonstrációk miatt ki is rúgták őket. A résztvevők tapasztalatai alapján Szegeden inkább az igazolatlan távollét és a fizetés levonása a jellemző.

A diákoknak egy fokkal könnyebb a helyzetük, de itt is a közösségi működésen van a hangsúly. „Ha iskolán belül diák megmozdulást szeretne szervezni, ne írjon az iskola vezetésének, és főleg ne egy ember, aláírva” – jegyezte meg Süli Ákos, aki szerint a diákok felé inkább a fegyelmi eljárással való fenyegetőzést helyezik előtérbe az intézményvezetők. Ha viszont nem szólnak senkinek, és véletlenül, spontán 100–150 diák lecsődül az aulába, akkor később nem tudnak senkit sem felelősségre vonni, így maximum mindenki igazolatlant kap.

A cél a demokratikusabb működés

„A társadalom talán elkezdte tanulni a demokráciát, hogy hogyan lehet ezekkel az eszközökkel élni. Nagyon jó lenne, ha egyre több ember fejezné ki a bármilyen véleményét, sok terület van még, amit rendbe kell rakni” – mondta Bató Ágnes. A vendégek szerint már az is sikerként könyvelhető el, ha több ember egyszerre mozdul, ha megvalósul egy esemény, de hogy a a hatalomra van-e bármilyen hatása egy akciónak, azt nem lehet befolyásolni. Céljuk az ország demokratikusabb működésének az elérése, és ehhez az oktatás a kulcs, és hogy az emberek lássák, hogy ki lehet állni a jogaikért. Bató szerint az iskolába be kell vinni a demokráciát mint témát, persze nem a pártpolitika szintjén.

A beszélgetés során előjött a Karmelitánál könnygázzal lefűjt tüntetők esete is. A könnygáz olyan kényszerítő intézkedés Kunos szerint, amit csak meghatározott esetben lehet alkalmazni, és ha nem szól az intézkedő rendőr, hogy be fogja vetni, akkor szabályellenes a használata. Figyelmeztetni kell a demonstrálókat, hogy akit az eszköz különösen veszélyeztetne, vagy csak simán nem akarja, hogy rajta alkalmazzák, el tudja hagyni a területet.

A TASZ jogásza szerint ez az első tüntetésen elmaradt, a másodikon meg aránytalan volt a könnygáz használata, mert közvetlen közelről fújták a kordonbontókat.

Ettől függetlenül szerinte az erőszakra erőszakkal válaszolni nem lehet, mert mint megjegyezte, „nem leszek erősebb, mint a rendőrség”,

és hiába érzi az ember morálisan jogosnak, előre kevésbé visz az erőszak.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.