Életfogytiglant kapott az alvó, hét hónapos terhes feleségét két késsel és 32 késszúrással megölő férfi

„Szörnyű dolog, ami történt, nagyon sajnálom, amit tettem, elismerem a bűnösségemet” – mondta a tárgyalásán a 2020 novemberében brutális gyilkosságot elkövető férfi. A vád szerint a válni készülő vádlott 32 késszúrással ölte meg alvó feleségét kiskundorozsmai otthonuk hálószobájában. Két késsel támadt rá a hét hónapos várandós nőre, aki a támadásra felébredt, védekezni próbált, de a férfi sorozatban olyan erővel szúrt, hogy az egyik kés pengéje el is tört. Több találat a magzatot is elérte, a nő a helyszínen életét vesztette, a gyermek sem élte túl. Eközben a hálószobában volt a pár közös, három és fél éves kislánya is.

A gyilkosság után a férfi lemosta kezéről a vért, felkapta a kislányt, felöltöztette, gépkocsiba ültette, és az édesanyjához ment, ahol elmondta a történteket. Az asszony értesítette a rendőröket, akik a bejelentéstől számított fél órán belül, a 12 kilométerre található Domaszéken el is fogták a gyanúsítottat. Az ügyet első fokon 2022-ben tárgyalták, a férfi részletes vallomást tett, de a bűnösségét nem ismerte el. A bíróság 20 év fegyházat szabott ki, a döntéssel szemben az ügyészség súlyosbítást kért, a vádlott és védője pedig a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést.

Az ítélőtábla közlése szerint a férfi paranoid személyiségzavarban szenved, ami a bűncselekmény idején közepes szinten korlátozta beszámítási képességét. A meghallgatott szakértők véleménye alapján gátlásainak feloldásában közrejátszhatott az is, hogy a gyilkosság előtti éjjel közepes mennyiségű alkoholt fogyasztott.

A mai ülés az ügyészi vádbeszéddel kezdődött. Kiderült, hogy főként a férfi magzatelhajtásra vonatkozó bűnösségének megállapítása miatt kért súlyosbítást a vád, azaz életfogytiglant a férfira. Az ügyészség szerint tévedett a törvényszék, amikor a magzatelhajtást nem rótta a férfi terhére. Kitértek arra is, hogy a beszámíthatatlansága növeli a társadalmi veszélyességét, a kért életfogytiglan ehhez is igazodik.

Az ügyész úgy látja, mivel a vádlott és a sértett három és fél éves lánya is velük egy szobában tartózkodott a gyilkosság alatt, kiskorú veszélyeztetése is megvalósult, de a bíróság ezt sem vette figyelembe az elsőfokú ítélet meghozatalakor. Több részlet is kiderült az üggyel kapcsolatban, elhangzott, hogy a férfi, miután első kése a bántalmazás során beletört feleségébe,

kiment a konyhába, és egy másik késsel tért vissza, majd újra szúrt.

A védelem ezzel szemben az ügyészi indítvány elutasítását kérte. A vádlott ügyvédje szerint az első fok helyesen állapította meg, hogy nem történt magzatelhajtás (minden olyan terhességmegszakítás, amelyet törvény nem nyilvánít megengedhetőnek), mivel a szabályozás a mesterséges abortuszokra tér ki ilyen szinten, és magzatelhajtás akkor valósul meg, ha az anya beleegyezik vagy közömbös az eljárással kapcsolatban. Ez itt nem állt fenn.

Az ügyvéd állítása, hogy a vádlottat kizárólag mentális betegsége vezette a gyilkosság elkövetésére. Úgy érvelt, hogy ha lett volna felismerés a férfiban, nem történik meg a gyilkosság, ezért nem lehetséges, hogy a szakértői véleményekben korábban megfogalmazott „közepes” módon állt befolyás alatt. Véleménye, hogy

rögtön meg kellett volna vizsgálni a férfit, nem csak három nappal a gyilkosság után.

Arra kérte az ítélőtáblát, hogy az ügyészi fellebbezést utasítsa el, és rövidebb tartamban határozza meg a férfi büntetését. Az ügyvéd elmondta azt is, hogy az elmúlt idő orvosi vizsgálatai szerint a férfi nem jelent veszélyt a társadalomra.

Az ítélőtábla végül megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, a férfi fegyházban letöltendő életfogytiglant kapott, legkorábban 30 év múlva bocsátható szabadlábra. A bíróság szerint egyértelműen nem bizonyítható, hogy a három és fél éves kislány ébren volt a gyilkosság alatt, így nem állapítható meg, hogy a kiskorú veszélyeztetése megtörtént volna.

Érvelésük alapján a férfi egyenes szándéka a sértett megölése volt, amit brutálisan, különös kegyetlenséggel követett el. „Nem kétséges, hogy a sértett halálát kívánta a vádlott, az emberi mivoltából kivetkőzötten, brutálisan, nagyfokú lelki szenvedést okozott a sértettnek, amely lelki szenvedés kiterjedt nemcsak a saját halála miatti félelemre, hanem a magzata életének a féltésére is” – mondta a bíró.

A bíróság úgy látja, hogy a gyilkosság ebben az esetben nem tekinthető magzatelhajtásnak, mivel a vádlott cselekedete a nő életének kioltására irányult, és nem a magzat megölésére. Enyhítő körülményként értékelték, hogy sok idő telt el az elkövetés óta, és hogy a férfi a gyilkosság közben csak közepes módon volt beszámítható, az ilyen állapotot a bíróság szerint sosem lehet a vádlott terhére értékelni.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.