Gárdonyi Géza családja: Győr néma titka

A győr-szigeti síron ennyi áll: „Gárdonyi család”.

A sírt az látja meg, aki keresi, maga a néma titok. Itt nyugszik Gárdonyi Géza író felesége, mellette megbélyegzetten született legkisebb fiuk, menyük és unokájuk. Az ő húga, aki kislányként halt meg, és a Gárdonyi unoka első felesége. Mi most az unoka második feleségével, Bécsiné Gárdonyi Évával és lányukkal, Gárdonyi Eszterrel beszélgettünk.

A család nem titkolta, de nem is hangoztatta származását, Gárdonyi-ünnepségekre nem hívták őket.

„Haláláig éltem a férjemmel, őt egyszer sem kereste újságíró vagy más a nagyapjával kapcsolatban – beszél a különleges győri ág sorsáról Bécsiné Gárdonyi Éva – Még 1972-ben történt, hogy a győri Gárdonyi-iskola a névadó halálának 50. évfordulóján ünnepséget tartott, és írta az újság, hogy kik lesznek ott a leszármazottak közül. Az apósom nem kapott rá meghívót. Felhívtam az akkori igazgatót, nem árultam el, hogy »Gárdonyiné« vagyok. Megkérdeztem, tudtak-e róla, hogy ebben a városban is élnek az írónak leszármazottai. Azt mondta, hogy nem tudta – idézi fel. – Ezt kételkedve fogadtam, mert a férjem akkor a megyei Pályaválasztási Intézet igazgatója volt, korábban művelődésügyi osztályvezető, és tanár a Kazinczy-gimnáziumban. De legalább jobban megértettem, miért nem beszél nálunk senki a származásról: az ilyen visszautasítások nem hiányoznak” – mondja Bécsiné Gárdonyi Éva.

Amire 100 évig senki se gondolt: megvannak a levelek

Úgy tartják, az író házasságából nem maradt fenn levél, mert Gárdonyi mindet elégette. Hatalmas kíváncsiság övezte hajdan ezt a házasságot, de azóta sem gondolta senki, hogy a feleség is őrzött leveleket, amelyek ma egy albumban sorakoznak a győri társasház első emeletén. Bécsiné Gárdonyi Éva többéves munkával rendszerezte az anyagot, most pedig úgy döntött: megvédi apósa és az író feleségének emlékét, akiről szebb képet festhet ez a forrás. Több helyen kopogtatott közgyűjteményeknél, de sokáig bele sem pillantottak az albumba, és csak pár hónapja tűnik úgy, hogy az egri múzeumot érdekli az anyag.

„Ezt a családban még átbeszéljük, de úgy érzem, hosszú távon közgyűjteményben volna a levelek helye” – szögezi le Bécsiné Gárdonyi Éva.

Gárdonyi Géza fia imádott tévét nézni

Mindenekelőtt ismerjük meg ifj. Gárdonyi Gézát, a negyedik Gárdonyi gyereket, akinek jellemzően még a halála évét is ismeretlen adatként hagyja nyitva a Wikipédia.

Íme, hát a hiányzó dátum: ifj. Gárdonyi Géza 1982-ben, 89 évesen halt meg Győrben. Az ő fia, a legifjabb Gárdonyi Géza (1922–1987) 1969-ben – özvegyemberként – elvette a nála 28 évvel fiatalabb Pakocs Évát, és így éltek együtt 1974-ben született Eszter lányukkal és az idős apóssal egy kétszobás lakásban. Házasságuk alatt egyszer jártak az egri várban, nem volt Gárdonyi-kultusz. Lányuk is hatodikosként vette kezébe Az egri csillagokat, amikor mindenki más, de azt mondja: sok Gárdonyija van a polcon, és elismerve a történelmi mű jelentőségét, sokkal jobban szerette Az a hatalmas harmadikat vagy az Ida regényét. A dédunokából újságíró lett, és ő volt az valamikor, aki kislányként a nagypapáját „Tátinak” nevezte el – így is emlegetik a családban az ifjabb Gárdonyit.

„Az apósomnak nagyon békés természete volt, élete végéig tiszta szellemmel rendelkezett, sakkozott, bélyeget gyűjtött – mutatja be a fiatalabb Gárdonyi Gézát Bécsiné. – Mindennap elsétált a piacra, szívesen főzött. Mindent őrzött: a tönkrement cipőt kimentette a szemetesből, a bútorai között volt egy ágy, amit még az író vett a saját esküvője után, mi később a múzeumnak adtuk. Tizennégy évig éltünk együtt, a mi szobánkban volt a tévé. Délután négykor kezdődött az adás és ő mindent megnézett a késő esti híradóig” – emlékszik rá menye.

Az apát öt évvel élte túl a daganatos betegségben meghalt fia, az író unokája. Ismert alakja volt Győrnek, pszichológiát is végzett a tanári diploma mellé. Gárdonyi Eszter így eleveníti fel édesapja alakját:

„Apuéknak be kellett osztani a bért, de mindig volt dugipénze, hetente elvitt a piacra, előtte beültünk a presszóba. Elolvasta az újságokat, a kávéjából megkaptam a kockacukrot, aztán két óra alatt tudtunk eljutni a piacig, mert mindenki megállította, és ő szívesen meg is állt, név szerint kérdezte valamennyi embert a rokonairól. Nagyon jólesik, amikor több mint harminc évvel a halála után a nevemről ő jut valakinek eszébe. A dédapámról nem kérdeznek Győrben, de róla igen” – meséli Gárdonyi Eszter.

Az ott a nagypapád, Táti apukájának sírja

„Véletlenül kerültem a Gárdonyi családba – avat be történetükbe a győri feleség. – A férjem korábban az osztályfőnököm volt, az érettségi után megesküdtünk, nagyon szerettem volna a felesége lenni. Rögtön elmondta, hogy származásuk témáját az apósom lezártnak tekinti, ezért ő is. Esztert elvittük ötéves korában Egerbe, és mutattuk neki, hogy »az a Táti apukájának a sírja«” – mondja.

„Amikor Táti meghalt – veszi át a szót lánya, Eszter –, apu leült velem és gyermeknyelven megfogalmazta: ha kérdeznek erről, nem kell letagadni, de nem téma a családban. Felfogtam, hogy ennek a nagypapámhoz van köze, akit nagyon szerettem, és mivel apu kért meg, nem firtattam az okát, az iskolában sem büszkélkedtem vele hatodikban. Felnőttfejjel kezdett a háttér mélyen foglalkoztatni, de sajnos tizennégy éves voltam, amikor apu meghalt, és amire kérdeztem volna, nem volt kitől” – emlékszik a Gárdonyi dédunoka.

Valóban hűtlen volt a hitves? Hány nap egy terhesség?

Azt írják, hogy Gárdonyi 1885-ben elvette Győrben a 16 éves Csányi Máriát, és négy gyerekük született: Sándor, József, Gizella és 1893-ban Géza, akiről már nem vett tudomást. Bécsiné Gárdonyi Éva szerint a második Gárdonyi fiú, Gárdonyi József általa is nagyra tartott könyve – Az élő Gárdonyi – örökre bevésett a köztudatba egy alapvetést. Hogy miután az asszony otthagyta férjét, „10 hónap múlva született meg Géza”. A két esemény dátuma a dokumentumok szerint: 1892. július 16. és 1893. április 7.

„Épp a napokban olvastam egy cikkben, hogy a negyedik gyerek nem az írótól származott – beszél a családot mélyen bántó megállapításról a feleség. – Sajnos máig Az élő Gárdonyiban írtakat találja meg minden szerző, közben a törvénytelen származásra nincs bizonyíték, csak Gárdonyi József mondata. Sem tanú, sem levél bizonyossággal nem utal rá, és még az író válókeresetében sem merül fel, hogy Csányi Mária megcsalta volna őt. Mégis néha már azt olvasom, hogy Mici »fűvel-fával félrelépett«, pedig ilyet a könyv se állít” – szögezi le.

„De még a tárgyilagos beszámolók is ragaszkodnak ahhoz, hogy »tíz hónappal a különválás után« született a negyedik gyerek, pedig az anya távozása és az apósom születése között 266 nap telt el. Valamivel több mint 8 és fél hónap. Egy terhesség természetes időszaka 280 nap.

A dátumokat egymás mellé illesztve az is megcáfoltnak tűnik, hogy ezt az asszonyt csak a szórakozás érdekelte volna, mert a hét év alatt Mici vagy szült vagy szoptatott, amíg férje a távolban küszködött a mindennapi betevőért – számol be a dokumentumokból szerzett tapasztalatairól Bécsiné Gárdonyi Éva. – Közben hol családostul, hol a gyerekeivel kétszer költözködött az anya Szegedre, egyszer Aradra, kétszer vissza Győrbe, s kétszer Budapestre. A költözés szervezése rá hárult, semmijük nem volt. Szerintem e közben aligha volt ideje és módja szórakozni és kicsapongó életet élni.

Az apósomat csak egy életrajzíró kereste: Z. Szalai Sándor, akinek könyve – Gárdonyi ​Géza Géza alkotásai és vallomásai tükrében – már árnyalta az író házasságáról alkotott képet” – utal a könyvre, amelynek szerzőjét elmondása szerint ifj. Gárdonyi nagyon szívesen fogadta, a kialakult baráti kapcsolatnak lenyomata ez az ajánlás is.

De azóta is mindig az első megállapítás bukkan fel. Ahogy Egerben pár éve, amikor az író most 17 éves ükunokáját, Andrást az iskola elvitte a várba. Bécsiné mesélte el:

„A három Gárdonyi gyerekről esett szó, és az unokám rákérdezett – nem árulva el, hogy Gárdonyinak hívják –, tudunk-e valamit a negyedik gyerekről. Erre kijelentették, hogy »Géza nem az író fia volt«.

Felhívtam a múzeumot, és azt kértem tőlük: akkor ne mondják azt, hogy az író fia volt, de azt se, hogy nem volt az, mert nem bizonyított” – mondja.

Gárdonyi Eszter szerint egyébként az író vonásait egyik gyereke sem őrizte úgy, mint az ifjabb és a legifjabb Gárdonyi Géza. Az unoka felesége pedig emlékszik arra: amikor tanáruk az órán beszélt és más írók képe mellett saját nagyapjáé is a feje fölött lógott, nem volt szükség magyarázatra.

De mit gondolhatott erről maga az író?

Ő „senkinek nem árulta el házassága titkát” – írta Gárdonyi József –, de van a győri anyagban egy fontos levél, amit apósának írt felesége elköltözésekor, és amelyben keményen vádol. „Bármennyire is sajnálom azt a szerencsétlen nőt, aki folyton önöknél érezte magát otthon, s éppen nem tudott feleség, asszony és jó anya lenni, a 7 évi tapasztalatok meggyőztek arról, hogy ránézve is, rám nézve is óriási tévedés és szerencsétlenség volt a mi házasságunk. Hogy ezt lehetőleg jóvá tegyük, a törvényesítését az elválásnak kell kieszközölni, mert neki a vére is követeli az újabb és mindenesetre szerencsésebb házasságot, s meg lesz mentve a végképpen való erkölcsi süllyedéstől, miután önök most is csatangolni engedik, amint lánykorában” – szól az író levele.

„Ezek erős szavak – fűzi hozzá Bécsiné. – Hogy a háttérben mennyi az alaptalan vagy megalapozott féltékenység, a férfiúi sértettség az elhagyás miatt, nem tudjuk.

Valószínűnek tartom, hogy volt benne kétség, de ha bizonyosság lett volna, akkor előáll vele, és nem engedi, hogy fia a nevét viselje” – véli az asszony.

Azt, hogy bizonyosság nélkül erősen kételkedett, megerősíti egy másik levél, ami szintén egyedül Bécsiné Gárdonyi Éva birtokában van meg, és 1900. augusztus 23-án írta feleségének az író:

„Nem hiszem, hogy lehet még valami az életben, ami engem arra kényszerítsen, hogy önnel egyáltalán szóba álljak, de mert bármennyire mélyre süllyedt is ön, ezen a gyerekek jövője, akik az én nevemet viselik, jobban mondva akik az én nevemet jogosan viselik […], érzületünket bármilyen mocsár választja el egymástól, gyermekeinket ettől meg kell mentenünk.”

A mondatot kiragadva a mi kétségünk is erősödik, de talán érdemes tudni, hogy ezt feldúlt állapotban írhatta az író, amikor egy visszahallott mondat alapján úgy érezte: Mici ellene hangolja a még nála lévő fiúkat. Érzékeny állapotában odáig megy a gondolattal, hogy „Lelkem kínos gyötrelmében már azt is gondoltam, hogy talán csak név szerint vagyok apjuk a gyerekeknek”. Vagyis mindegyiknek – ami inkább akkori dühét jelzi.

Mindenesetre teljes jogú gyerekként nem zárta ki a hagyatékból Gézát, jogilag a fia volt. Viszont jóformán nem találkoztak, leveleiben felsorolta mindegyik gyerekét, csak őt nem. És ha megérkezett, megírta, hogy a többi gyereke jöjjön ki az állomásra, a lakásukra nem ment el.

„Ambivalens lehetett viszonya az apjához: viselte a nevét annak, aki az anyja szerint és a világ előtt az apja, s ő nem tartja fiának – így látja a győri leszármazott felesége. – A testvéreit öltöztette, utaztatta, iskoláztatta. Neki Gárdonyi nem a neves író lehetett, hanem az ember, aki keserűséget okozott, miközben ő végigélte anyja kínlódását is. Ettől a negatív érzelemtől akarhatta megkímélni a családját, a fia pedig tudta és tapintatosan kérte tőlünk is a hallgatást” – véli Bécsiné Gárdonyi Éva.

A legkisebb fiú sorsa Győrben

Mici, az anya 62 évesen halt meg Győrben, egy levelében ezt írta Gárdonyinak elköltözése után: „tűrni, szenvedni megtanultam, mert nekem csak az jutott”.

Az ifjabb Gárdonyi Géza a győri bencés gimnáziumba járt, segédszínész lett, újságkihordó és színházi rovatvezető. Egy vendéglős lányát vette el, akivel a Győr melletti Écsen nyitottak vendéglőt, szakértelem híján csődbe ment az üzlet. Szatócsboltjuk is lett Győr-Szigetben, azt a gazdasági válság sodorta el, végül a győri Richards gyárból ment nyugdíjba és bérszámlálóként öregedett meg Gárdonyiék negyedik gyereke.

Hallgatásának nem csak lelki oka volt: megegyeztek Józseffel, aki az író halála után kemény hangú levélben – magázva öccsét – kifejtette, hogy újságírót nem fogadhatnak Győrben. „Ne vigyük családi ügyeinket a nagy nyilvánosság elé!”

József valójában a ma már ismert, régi foltra célzott: hogy anyjuk egy Muraközi nevű dabronyi plébános törvénytelen gyereke volt, az ő anyja pedig a pap unokahúga és házvezetőnője. Ezért hívták Gárdonyi feleségét először Molnárnak, majd Csányi-Molnárnak, aztán Csányinak: a Molnár József nevű apa kitalált személy volt. Az asszony „Bácsinak” és „Tera néninek” szólította saját szüleit.

Ám a csendet József törte meg a könyvével, és csak pár héttel annak megjelenése után, 1934. október 31-én és november 3-án írt kétrészes, részletes cikket a negyedik gyerek, édesanyja védelmében a Pesti Hirlapban.

Miért ment tönkre az író házassága?

József szeretete kihűlt anyja iránt, halála előtt sem látogatta meg, nem sok jót hallhatott anyjáról az apai nagymamától. Pedig Mici épp Józsefért harcolt leginkább a századforduló idején férjével, aki úgy látta: a neveltetésük nem megfelelő. A három gyerek végül az apához került – Gizellát elmegyógyintézetbe kellett utaltatnia.

Géza az édesanyja egy szem fia maradt. Így védte később az emlékét:

Édesanyámról, mint apám hitveséről, csak azt mondhattam el, amit hallottam. Mint anya azonban, tudom, önfeláldozóan gondos, mindent odaadó, csupa szívjóság, csupa szeretet volt. (Pesti Hirlap, 1934. november 3.)

Az apa állandóan dolgozott, de elégedetlen lehetett vele a jómódú anyós, és nem adta meg a kezdetben ígért támogatást. A feleség az egyik levélben egy kis krumpliért és tojásért könyörög anyjának. A szegénység és az állandó távollét mellett a két anyós is sokat tett a viszony megromlásáért, apósának az író panaszolja: soha semmi baj nem lett volna köztük Micivel, ha Tera nincs.

Bécsiné Gárdonyi Éva szerint az író aligha talált szellemi társat Miciben, és ő sem adta meg azt, ami egy fiatal asszony boldogságához szükséges. Amikor József születése előtt a hitves kénytelen volt szegénységében visszatérni anyjához, a férj így hiányolja a háztartás vezetőjét: „Édes lelkem, nekem már 3 hét óta egy darab tiszta ruhám sincs, még a réklidet is felhúztam, az igaz, hogy egész éjjel szorított. A szobám söpörve 7 hét óta csak egyszer volt. A pókok függönyöket szőnek az ablakra.”

A levelek megcáfolják azt is, hogy érdekházasság volt?

De a viszony megromlásáig szerelmes hangú leveleket vitt a posta. Olyanokat, hogy Bécsiné Gárdonyi Éva szerint cáfolják az „érdekházasságról” fennmaradt közvélekedést.

„Kedves Angyalom! Gyötrelmes élet ez, el vagyok tépve tőled, a szívedtől, látásodtól. […] Én üdvösségem, csak most éreztem legfájdalmasabban, hogy messze vagy […] mindig megnehezül a tollam mikor neked írok édes álmomban, én hitvesem mert mikor a tollam megtelik tintával a szemem is megtelik könnyel, a szívem keserűséggel.”

Mici gyengéden feleli:

„Kedves Aranyos Lelkem Gézám! […] kedves lelkem most is csak olyan vagyok hozzád mint eddig, sőt még sokkal jobban szeretlek mint eddig mert még csak most tudom, mi az ha szeret az ember és távol kell tőle lenni hogy egész éjjel nem alszom csak sírok.”

A Budapestről végül elköltöző asszony és az író között a válást 1910-ben mondták ki jogerősen, Bécsinének az apósa azt mesélte: az asszony élete végig hűséges maradt a válás után. Gárdonyi 1922-ben bekövetkező halála után a két fiú megegyezett az öccsükkel, hogy jutányos összeget kap a közös vagyonból, de más követelése nem lehet. Géza aláírta.

A jövőben már beszélni szeretnénk róla

„Szeretném – fűzi mindehhez Bécsiné Gárdonyi Éva –, ha a lányom, az unokám már nyíltan beszélhetne erről.

Én egy küszködő tizenhat évest látok a megbélyegzett feleségben, és hogy a rosszul sikerült házasság áldozata nem az író volt, hanem az apósom és az édesanyja.”

Eszteré legyen a végszó:

„Jó lett volna, ha pár év múlva még le tudtunk volna ülni – mondja. – Ma is dühöt érzek, ha eszembe jut, hogy az én Tátimat – aki olyan jólelkű ember volt – bántották és megbélyegezték. Néha tökéletesen értem, miért mondta, hogy ebből többé nem kér, és felejtsék el őt, mégis jó lenne megkérdezni. Ha megölelhetném, hogy ne fájjon a szíve, csak azt kérném tőle: meséljen el mindent. Miért mentünk ebbe bele? Hogyan történt az egész?”