„Törött szíveket rajzolnak a foglalkozásokon a gyerekek” – bizonytalan az Ukrajnából ide menekült romák helyzete

A menekült gyerekek iskolai oktatása több okból is bizonytalan nálunk. Akik csak ukrán nyelven beszélnek, és a szülők azt tervezik, hogy a háború után hazamennek, nem akarják a gyerekeiket magyarul taníttatni, ők az Ukrajnában működő, nálunk is elérhető online oktatásban vesznek részt. A magyarul értők egy része az esetleg több hónapos kimaradás után nehezen illeszkedik vissza az iskolába. Őket gyakran a korcsoportjuknál fiatalabb diákok között oktatják, bár már voltak, akik sikeresen felzárkóztak az életkoruknak megfelelő iskolai osztályban. Budapesten kétezer fős várólistát tartanak nyilván egy most szerveződő iskolában, amely menekült gyerekeket fogad majd.

Mindez azon a beszélgetésen derült ki, amelyet a szegedi Motiváció Műhely rendezett a témában. Az ukrán menekültekkel kapcsolatos tapasztalataikról hárman számoltak be. Betegség miatt online volt jelen Eredics Lilla, a romák oktatásával foglalkozó Romaversitas Alapítvány projektkoordinátora. Eljött Szegedre Harsányi Eszter, ő a Fővárosi Önkormányzat négyszáz fős fonyódi menekülttáborát vezeti, a Nesting play nevű civil szervezet alapítója, valamint Racskó Orsolya, a Motiváció Műhelyhez tartozó Aspektus Csoport gyakornoka, ő a társaival együtt tavaly novemberben kezdett segítő munkába a Szentesen élő kárpátaljai családoknál, a gyerekek iskolán kívüli készségfejlesztésén dolgozik.

Eredics Lilla a Telex kérdésére elmondta, nagyon esetlegesnek látja azt, hogy a menekülteket hol szállásolják el, milyen segítséget, illetve támogatást kaphatnak, és milyen körülmények között élhetnek itt. Sok érkező kettős állampolgár, ezért kérdéses, hogy a menekültek nyilvántartásában megjelenik-e. Bizonytalan, hogy akik magyar állampolgárok, kaphatnak-e segítséget, de arra nagy szükségük van, így esetenként mégis hozzájutnak.

A létfenntartási támogatás, amely fejenként 22 ezer forint, elméletileg azoknak is járna, akik kettős állampolgárként menekültek, de erről a szabályról nem minden hatóságnál értesültek a civilek szerint. Ezen felül családi pótlék is jár a gyerekek után. A fővárosban nagyon nehéz volt szállást találni ezeknek az embereknek, sehol sem akarták befogadni őket, ezért kellett a fonyódi tábort megnyitni. Fonyódon a szállás mellett a napi háromszori étkezés is ingyenes a menekülteknek, de ez nem mindegyik hazai szálláshelyen működik így.

Esetenként az UNICEF-nél, települési önkormányzatoknál, egyházaknál és a különféle segítő szervezeteknél is adnak támogatást a magánemberek különféle adományai mellett. A romák helyzetére jellemző, hogy a legtöbben ma is olyan szállásokon élnek nálunk, amelyek eredetileg nem hosszú távú ottlakás céljára szolgáltak, albérletet találni pedig munka és jövedelem nélkül nem lehet, de dolgozó romáknak is nagyon nehéz.

Az Ukrajnából érkezett felnőtt romák egy része írástudatlan, ami akadályozza őket abban, hogy nálunk munkát találjanak. Akik tudnak olvasni, azoknak könnyebben sikerült. A családok itt élő férfi tagjainak már a harcok kitörése előtt is nálunk volt a munkahelye, főként az építőiparban. Az írástudatlan nőket jobb esetben takarító munkakörben alkalmaznák, de például Fonyódon, ahol több százan élnek, a kistelepülésen nincsen szükség annyi takarítóra, ami a nyári idegenforgalmi szezonban változhat majd.

Iskola és óvoda: nem mindenki járna, de nem mindenkit fogadnak

Azt szerencsésnek tartja Harsányi Eszter, hogy a fonyódi iskolába befogadták a gyerekeket, így az ott élő menekült családoknak kötelezővé tették, hogy a gyerekeik járjanak iskolába. A kulturális különbségek azonban megmutatkoznak: a régi hagyományos elveket valló családoknál a szülők úgy vélik, 16 éves lányoknak már nem kell továbbtanulni.

Az intézményeknél azonban nem mindenhol segítőkészek. Még tavaly nyáron az UNICEF tájékoztatása érdekében Harsányi Eszter megpróbálta összegyűjteni az Ukrajnából menekült, Budapesten élő gyerekek létszámát, hogy kiderüljön, hány iskolás és mennyi óvodás korosztályú jelentkezett a különféle intézményeknél Az önkormányzati óvodák közölték az adatokat, de az iskolásokról nem jött válasz, még az ismerősök sem segíthettek.

A tankerületek semmiféle információt nem adtak ki, mert tilos volt nekik.

Az UNICEF-nél pedig nem értették, Magyarország miért nem közli velük hivatalosan az adatokat, amelyek alapján támogatást kaphatna a menekültek ellátásához.

Harsányi Eszter elmondta, hogy a Fonyódon élők egy része kárpátaljai, ők otthon nem találkoztak közvetlenül a háború csapásaival, és vissza akarnak majd menni. A Kelet-Ukrajnából származók azonban nem tervezik a hazatérést, mert nincs is hova, hiszen a településeik egy részét és benne az otthonaikat lerombolták a harcok során – van, aki a szétlőtt és népirtás sújtotta Bucsából érkezett. Ők a nyelvi akadályok miatt sem tudnak beszámolni háborús tapasztalatokról, ha egyáltalán akarnának ilyesmiről beszélni. Az otthon hagyott férfiak katonaként szolgálnak.

Nem meglepő, hogy fűtés és iskola is kell

Racskó Orsolya, az Aspektus Csoport önkéntese elmondta, hogy a Szentesen élő roma családok korábban Makón laktak, de olyan helyen, ahol nem volt fűtés, ráadásul a város iskoláiban nem fogadták a menekült gyerekeket. Ezért kellett őket Szentesre költöztetni, ahol egy munkásszállón laknak, és ott a gyerekeik járhatnak iskolába, aminek örülnek, mert szeretik az írni-olvasni tanulást. Az utóbbi időben a menekült családok egy része már hazament Szentesről, de közben újak is érkeztek. A gyerekek is haza szeretnének menni, elmesélték az önkénteseknek, hogy mennyire hiányoznak nekik az otthon maradt rokonok.

Törött szíveket rajzolnak-színeznek a foglalkozásokon.

A romák egy része nagyon nehéz és szegényes körülmények között élt Ukrajnában, voltak, akik táborokban vagy cigánytelepeken laktak, de erről itt nem szívesen beszéltek az önkénteseknek.

A civilek szerint jelenleg, a háború kitörése után bő egy évvel is meglehetősen zűrzavaros és kiszámíthatatlan, hogyan alakul hazánkban az ukrajnai háborús menekültek helyzete, és az alapvető adatokhoz sem lehet hozzáférni. Bár vannak a különféle intézményekre vonatkozó szabályok, leginkább az egyes emberek jóindulatán múlik, hogy a menekültek közül ki, hol, milyen ellátást, segítséget és támogatást kaphat.

Sasvári Krisztina, a Vöröskereszt megyei igazgatója – ő nem volt a beszélgetés résztvevője – a Telex kérdésére ismertette a szervezetük által segített ukrajnai menekültek Csongrád-Csanád Vármegyei helyzetének főbb jellemzőit. Eszerint jelenleg Szegeden 39, Hódmezővásárhelyen 29 főt látnak el a városi önkormányzatokkal közösen, Szentesen pedig az állami Védelmi Bizottsággal együttműködve 23 menekültet, szállást és étkezést biztosítanak nekik. A szentesi gyerekek többsége jár iskolába, ők beszélnek magyarul, de a két nagyvárosban élők jórészt csak az ukrán nyelvet értik. Bár sikerült oroszul beszélő tanárokat találni, de Szegeden és Vásárhelyen néhány kivétellel nem járnak a gyerekek iskolába, hanem inkább az ukrajnai online oktatásban vesznek részt.