A kormány az ostort és a korbácsot választotta az orvosokkal szemben
2023. március 23. – 12:20
A háziorvosi ügyeletek problémáit meg lehetett volna oldani, ha a kormány nem az ostort és a korbácsot választja az orvosokkal szemben – mondta a Telexnek Soós Zoltán, a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Csoportjának vezetője. Most igazgatási határozatokkal akarják havi két ügyeletre kötelezni a háziorvosokat, amire az orvosok perekkel fognak válaszolni. A „forró kása” azonban továbbra sem az ügyeleti ellátás, ennek bojkottjával a kamara csak tárgyalásra akarja kényszeríteni a kormányt az egészségügy kínzó kérdéseiről. Ha a kormány nem figyel a kamara aggodalmaira, egyes területeken nem hogy este, de nappal sem lesz háziorvos, a fiatalok pedig már messze el fogják kerülni ezt a szakmát.
Mi a baja a háziorvosoknak azzal, hogy egy hónapban kétszer kellene ügyelniük délután 4-től este 10-ig? A társadalom jelentős része valószínűleg nem érti, miért utasítják el ezt. Ez a kétszer hat órányi munka nem tűnik olyan nagy tehernek.
Látja, nagyon fonák ez a helyzet, mert ismét az ügyeletekről beszélünk, mintha ez lenne a forró kása, pedig nem ez az igazán fontos kérdés. A háziorvosoknak most sokkal fontosabb problémát jelentenek például az energia és működési költségek elszabadulása vagy a finanszírozásuk erőszakos átalakítása. Utóbbi egy praxisnál akár félmillió forintos mínuszt is jelenthet hónap elején, amit nagyon bizonytalan, hogy az állítólagos minőségi mutatókra alapozva vissza tud-e szerezni a hónap végére a praxis, bármilyen jó szakmai teljesítményt is nyújt az ember. Az ügyeletek bojkottja, amit most látunk, az orvosok részéről az nem cél, hanem valójában kiáltás, nyomásgyakorlási eszköz.
A legfrissebb adatok szerint az új ügyeleti rendszerre márciustól áttérő Győr-Moson-Sopron vármegyében a háziorvosok egyharmadával, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében pedig mindössze egyötödével tudott szerződést kötni az Országos Mentőszolgálat. Mit tudnak elérni ezzel?
Még egyszer mondom, nem az a cél, hogy a háziorvosok ne ügyeljenek. Tegyék ezt meg rendezett körülmények, olyan szerződéses feltételek mellett, amely hagy mozgásteret nekik is. A mostani akcióval az a célunk, hogy kikényszerítsük az egészségügy egyéb problémáinak megoldását, és nem mellesleg ezen belül a háziorvosokat sújtó kérdésekről is tárgyaljunk.
Mit tartalmaznak azok a határozatok, amiket azoknak a háziorvosoknak küldtek ki, akik az orvosi kamaraakciójához csatlakozva nem voltak hajlandóak vállalni az új ügyeleti rendszert?
Ez a határozat semmi újdonságot nem tartalmaz. Azokat a jogszabályokat sorolja fel, amelyek eddig is ismertek voltak, és ami alapján eddig azt kommunikálta a kormányzat és az OMSZ, hogy nem kötelező az ügyeletben való részvétel. Az igaz, hogy ugyanezen jogszabályok egyben arra is lehetőséget adnak, hogy szükség esetén határozattal rendeljék ki az önként ügyelni nem kívánó háziorvosokat. Úgy tűnik, a szükség eljött, mert önkéntesen az ellátás biztonsága hosszútávon nem biztosítható.
A kamara erre azt javasolta az orvosoknak, hogy az ügyeletet ne tagadják meg, az erről szóló szerződést viszont semmiképpen ne írják alá az Országos Mentőszolgálattal. Ez a gyakorlatban hogyan működhet?
Az orvos kötelezettsége a határozat alapján az ügyelet ellátására vonatkozik, de így sem kötelezhető egy apró betűs részekkel teli, hosszú távú elköteleződést jelentő szerződés aláírására. A jogászokkal egyeztetve ezért javasoljuk a kamarai tagoknak azt, hogy amennyiben beosztják őket, menjenek be ügyelni, de a szerződést ne írják alá. Közben azoknak a kollégáknak, akik nem akarnak ügyelni és a nyomásgyakorlás eszközeként a korábban említett fontosabb célok érdekében megtagadják az ügyeletben való részvételt, azok kérjenek azonnali jogvédelmet, alakítsanak pertársaságot, és bíróságon támadják meg a határozatot. A periratban csak így – a szerződés aláírása nélkül – lehet azonnali jogvédelmet kérni a határozat alól. Ezekben a kamara elnökségének határozata alapján segítjük a kamarai tagokat. Ügyvédet, jogsegélyt biztosítunk, vállaljuk ennek költségeit, és a kollégának azon kívül hogy jelzi a pertársaságban való részvételi szándékát, nagyon más dolga nem is lesz.
A kormány tehát most egy újabb kényszerítő lépéssel próbálkozott az új ügyeleti rendszer bevezetésére, a kamara válasza pedig az, hogy ezzel a perrel folytatja a tiltakozást és blokkolja az ügyeleteket?
Azt a döntéshozói szándékot elfogadjuk, meg is értjük hogy az ügyeleti ellátást biztosítani kell. Azt azonban nem, hogy ezt ilyen igazgatási határozattal akarják kikényszeríteni. A kamara közgyűlése februárban úgy döntött, nyomásgyakorlási akcióba kezd azért, hogy az egészségügy helyzetét rendezzük. A kormány válaszul elvonta a kamara jogköreit, megszüntette a kötelező kamarai tagságot. Most az látszik, hogy az elsőként induló két megyében hosszútávon így nem tartható az ügyeleti ellátás biztonsága. A kormány két módszer közül választhatott, hogy mivel tudja jobb belátásra bírni az orvosokat: ostorral és korbáccsal, vagy kenyérrel és szőlővel. A kormány az ostort és a korbácsot választotta.
Hogy élik meg ezt a helyzetet az orvosok?
Nyilván félelemmel, hiszen ki örül olyan határozatnak, amelyben milliós bírsággal fenyegetik. Viszont én másvalamire hívnám fel a figyelmet. Bizonyos térségekben szinte már csak olyan háziorvosok vannak, akik a nyugdíjkorhatár betöltése után maradtak aktívak. Nagyon jó hír, hogy maradtak, mert így legalább nappal van orvos ezeken a helyeken. Ez a mostani helyzet viszont elbizonytalanítja őket, joggal teszik fel a kérdést, nem az lenne-e talán mégis jobb, ha nyugdíjba vonulnának. Ezzel viszont nemcsak az ügyeletből, de a nappali ellátásból is hiányoznak majd. A háziorvosi átlagéletkor 65 év feletti, így 5-10 éven belül egyre több embernek nem lesz háziorvosa, legfeljebb helyettesítéssel. Még ijesztőbb a helyzet a fiatal generációnál: náluk borzasztó elkeseredést látunk. Azoknál is, akiket már megnyertünk a háziorvoslásnak és praxisban dolgoznak, most többen külföldi munkavállalást fontolgatnak. És sajnos nehéz érveket felsorakoztatni az éppen végzőknek arra, miért válasszák ezt a hivatást: bizonytalanná vált nagyon sok minden körülöttünk. Budapesten idén 19-en szakvizsgáztak háziorvostanból, de közülük senki nem akar háziorvosként dolgozni.
Azt mondta, az igazi probléma nem az ügyeletek kérdése, hanem a háziorvosi finanszírozás erőszakos átalakítása. Azzal mi a baj?
Korábban a háziorvosi praxisok finanszírozásából 300-500 ezer forintot tett ki az úgynevezett területi és fix díj. Miközben a rezsiköltségek durván elszálltak, ezt a pénzt átcsoportosították, és az orvosok ezt az összeget csak bizonyos minőségi mutatók, indikátorok teljesítése alapján kaphatnák meg. Ilyenek például az influenzával beoltottak vagy a különböző szűrővizsgálatokra küldött páciensek száma. Ezek teljesítése azonban sok esetben nem az orvostól, hanem a beteg együttműködésétől vagy a helyi viszonyoktól függ. Hogy küldjön szűrésre egy orvos pácienseket egy olyan körzetben, ahol nehezen elérhető a mammográfia? Ez az indikátorrendszer tehát rendkívül bizonytalanná teszi a praxisok finanszírozását, amelyeknek így akár több százezer forintos mínusza is lehet. És ez legjobban éppen azokat az aprófalvas, központoktól távoli praxisokat fenyegeti, ahova már most is nehezen találunk háziorvost. Az indikátorrendszer értelmes átalakításáról és a praxisok rezsitámogatásáról is szívesen tárgyalunk továbbra is a kormánnyal, részünkről megvan az együttműködési készség ez ügyben.
Mennyi esélyt lát erre?
Nem sokat, de bizakodásra ad okot, hogy megalakult az indikátor- és finanszírozásfejlesztési munkacsoport amelybe a kamara képviselője is meghívást kapott. Április 4-én ül össze először érdemben ez munkacsoport, meglátjuk, a javaslatainkból mennyit tudunk érvényesíteni. Közben azt is látjuk, hogy az államtitkárság a Belügyminisztériumon keresztül igyekszik most az önkormányzatokat presszionálni, hogy teljesítsék jogszabályi kötelezettségüket az alapellátás működőképességének biztosítása terén. Erre egyébként több önkormányzat külön keretet kapott, mégis elenyésző számban látunk jó gyakorlatokat, mikor az önkormányzat kisegítené a rezsiterhek miatt az alapellátó praxisokat a településen.
Mi lehet ennek a helyzetnek a megoldása?
Nyilvánvalóan a tárgyalás lett volna, ennek kikényszerítése volt a kamarai nyomásgyakorlás célja is. Nem állna fenn ez a szituáció, ha a kormány a korbács és ostor helyett törekedett volna valóban megoldani a háziorvosi praxisok finanszírozásával kapcsolatos kamarai aggodalmakat, kormányzati megoldást találtak volna a rezsiterhek kompenzálására, és ha nem akarnák hatósági határozatokkal kötelezni az orvosokat az ügyeletekre. Valójában nem is kellene mindenkinek ügyelnie. Ha a finanszírozás vitatott kérdéseit és a rezsihelyzetet sikerülne megoldani, és az idősebb háziorvos nem szeretne az ügyeletben részt venni, biztos lennének olyan fiatalabb kollégáink, akik ezért a díjazásért már egy hónapban öt-hat esti ügyeletet is vállalnának.
