Tíz éve érkezett a márciusi hóvihar közepén a megkésett üzenet: Üljön át egy másik gépjárműbe!

2013. március 14-én az enyhe tavaszias időjárás után – ahogy arra figyelmeztetett is az OMSZ és a Magyar Közút – az ország nagy részébe megérkezett a tél: Magyarország egyik felén délutánra már havazott, amit hatalmas erejű szél is kísért, így több helyen már ekkor hóátfúvások alakultak ki. A nemzeti ünnep hajnalán már szinte mindenhol fagypont alatt volt a hőmérséklet, és folytatódott az előző nap tapasztalt időjárás, ami eltérő mértékben sújtotta az országot. A rendkívül zord körülmények órák alatt megbénították a fél országot, a katasztrófahelyzet rendezése pedig hosszú napokat vett igénybe.

Március 14. – Néhány óra alatt térdre kényszerítette az országot a hatalmas szél és a hó

A kialakult káoszt leginkább az okozta, hogy míg az ország egyes részein csak néhány centi hó esett, máshol a 20 centimétert is megközelítette a hótakaró vastagsága. Tovább nehezítette a körülményeket az orkánerejű szél – még az alacsonyabb térségekben is 100 km/h feletti volt –, ami miatt tömegesen alakultak ki hóátfúvások. A szél több méter magas hótorlaszokat hordott össze, a közlekedés megbénult, települések tucatjai maradtak áram nélkül, és váltak teljesen elérhetetlenné.

Mivel a nemzeti ünnep péntekre esett, így a hosszú hétvége miatt sokan indultak el az ország másik felébe látogatóba, valahova kikapcsolódni vagy síelni, így az átlagosnál jóval többen ültek autóba. Azonban hiába alakultak ki jelentős torlódások az autópályákon már március 14-én, azokat ekkor még nem zárták le. Napközben a mellékutakon is egymás után csúsztak árokba az autók, a mentést pedig a látási viszonyok és a csúszós utak is nehezítették.

Napközben az M7-esen több baleset is volt. Ezek közül az egyik legsúlyosabb Szabadbattyánnál, a Balaton felé vezető oldalon történt: harminc személyautó, nyolc furgon és kilenc kamion ütközött össze. A tömegbaleset miatt sokan az autójukba szorultak, egy ember meghalt, a súlyos és könnyű sérültek száma meghaladta a negyvenet. Mindeközben ugyanezen a szakaszon, a Budapest felé vezető oldalon szintén több jármű csúszott egymásba.

De máshol sem volt jobb a helyzet: csütörtökön délelőtt már sorra jelentették az árokba hajtott autókat, a keresztbe fordult kamionokat az ország nyugati részéről. Zala megyében már ekkor áramkimaradások voltak, az M1-es autópályáról vastag jégtakarót jelentettek, ötven közút pedig járhatatlan volt. Egymás után akadtak el a buszok és a vonatok, egyes településeken ezért közlekedési tilalmat rendeltek el.

Sokan az autópályákon rekedtek: volt, aki hat óra alatt csak néhány száz métert haladt előre. Az Országos Rendőr-főkapitányság késő délután már azt kérte közleményében, hogy senki ne induljon útnak. Eközben egyre többen tették fel a kérdést: egyáltalán miért engedték fel őket az autópályára? Március 14-én estére több száz autós esett csapdába. Sokan az autójukban töltötték az éjszakát, miközben azon aggódtak, hogy elfogy az üzemanyaguk. A szerencsésebbek kijutottak az autójukból, és ideiglenes szállásokon húzhatták meg magukat.

Március 15. – Lánctalpasokkal és osztrák hókotrókkal is próbálták menteni az embereket

Március 15-én reggel már látszott, hogy mennyire súlyos a helyzet: nyolcezer embert kellett ideiglenes szálláson elhelyezni, százezren áram nélkül maradtak, tízezer embernél pedig víz sem volt. Az autópályákon a helyzet odáig fajult, hogy az emberek elkezdték megbontani a szalagkorlátot, és elindultak visszafelé.

A rendőrség eközben türelmet kért. Arról számoltak be, hogy az éjszaka több száz embert szállítottak biztonságos helyre, de továbbra is sokan várják a segítséget. Időközben a honvédséget is az utakra vezényelték, mivel az elérhetetlenné vált települések száma óráról órára növekedett. A hóban rekedt sofőrökön önkéntesek is próbáltak segíteni, de az emberek egymásban is tartották a lelket.

A Belügyminisztérium március 15-én délelőtt szólalt meg először, mikor már az ország fele hóban vesztegelt, és javában zajlott a mentés is. Pintér Sándor azt mondta, mindent megtesznek, hogy mindenkit kiszabadítsanak, de háromméteres hótorlaszok akadályozzák a munkájukat. Időközben Hajmáskéren már útnak indították volna a honvédség lánctalpasait is, de először ott is meg kellett küzdeni az egyméteres hófallal. Időközben egyre több helyen elállt ugyan a havazás, de a szél még sokáig erősen fújt.

Napközben a helyi önkormányzatok, politikusok és a pártok egymás után mondták le március 15-re szervezett eseményeiket, megemlékezéseiket. Azok közül, akik nem tudtak továbbhaladni a hó miatt, sokan iskolákban, óvodákban, sportcsarnokokban kialakított átmeneti szállásokon töltötték a nemzeti ünnepet. A katasztrófavédelem eközben igyekezett megszervezni az autóban rekedt emberek mentését, az elakadt autók elszállítását és azok szükségparkolását is.

Miközben az országban kialakult a hókáosz, Orbán Viktor Brüsszelben tárgyalt. Az uniós csúcstalálkozóról március 15-én délután tért haza a miniszterelnök, akit Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője tájékoztatott a pillanatnyi helyzetről és a mentési munkálatokról. Sokan elégedetlenek voltak a kormány lassú reakciójával, és nem értették, hogy miért csak akkor léptek közbe, mikor már megtörtént a baj. Orbán az esti sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy érthető az ingerültség, de fontos a kitartás.

Március 16-án a magyar kormány YouTube-csatornáján egy hosszú, negyedórás videót is közzétettek, amiben a miniszterelnök Pintér Sándorral együtt személyesen mérte fel a mentést. Ahogy a videón is látszik, ekkorra a nagyobb hótorlaszokat már felszámolták, és az utakon is csak néhányan vesztegeltek már.

Pintér Sándor belügyminiszter riadóhelyzetet is elrendelt a rendőrségnél és a katasztrófavédőknél, arról is beszélt, hogy az országban katasztrófahelyzet alakult ki. Pintér ekkor elmondta, hogy hiába tettek meg mindent a Magyar Közúttal, nemhogy a hómarók, de még a honvédség lánctalpasai is elakadtak. A belügyminiszter elégedett volt a katasztrófavédők munkájával, de az állampolgárok szerinte fegyelmezetlenek voltak.

A Belügyminisztérium március 15-én napközben az alábbi üzenettel árasztotta el a lakosságot: „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe! Belügyminisztérium”. A némileg megkésett jó tanács – a helyzet súlyossága ellenére – percek alatt mémmé vált az interneten, így azoknak, akik nem voltak közvetlenül érintettek, talán ez maradt meg a legélénkebb emlékük a 2013-as hókáoszról.

Az országban eközben megállás nélkül zajlott a kármentesítés. Többször előfordult, hogy a bajba került emberekért siető mentőautókat vagy rendőrautókat is ki kellett menteni. Ehhez az időközben hadrendbe állított lánctalpas járműveket használták az ország több pontján is. Előfordult, hogy a 24 órás meghosszabbított műszakban dolgozó mentősök több megközelíthetetlen helyre gyalog mentek. A betegek szállítására szükség esetén pedig vonatokat is használtak mentőápolói kísérettel.

A magyar társszervezet kérésére az Osztrák Vöröskereszt is útnak indította saját segítőcsapatait. Az osztrákok harminc-negyven autóval indultak el, és segítették az elakadt embereket meleg teával és élelmiszerrel az M1-es autópálya Győr és Tatabánya közti szakaszán. A segélyszállítmány mellett Ausztriából több hókotró is érkezett, hogy minél hamarabb járhatóvá tudják tenni az utakat.

Március 15-én délutánra több település már 24 órája el volt vágva a külvilágtól, mivel a több méter magas hótorlaszok miatt nem lehetett se ki-, se bejutni. Azon települések száma pedig egyre csak nőtt, ahol nem volt áramszolgáltatás sem. Bár a hó már nem esett, az erős szél sokáig kitartott, ami újabb és újabb hóakadályokat emelt. A nemzeti ünnep délutánján 79 elzárt település és 157 járhatatlan útszakasz volt az országban, még ekkor is közel 300 ember várt arra, hogy kiszabadítsák őket elakadt autóikból.

Az utak megtisztításán megállás nélkül dolgozott a katasztrófavédelem. Sok helyen a szalagkorlát előző éjszaka már alkalmazott átvágása volt az egyetlen megoldás a hóban rekedt autók kiszabadítására. Időközben egyre hosszabb útszakaszok váltak járhatóvá, de előfordult, hogy a hóátfúvás újabb torlaszokat emelt.

Egy március 15-én kiadott esti jelentés szerint 155 ember továbbra is kinn volt a hóban, a legrosszabb helyzet pedig az M1-es egyik szakaszán volt, ahol 12 kilométeren keresztül húzódott a hófal. Ekkor nem tudtak egyetlen emberről sem, aki megfagyott vagy kihűlt volna, az ítéletidőnek hivatalosan két áldozata volt, ők a Szabadbattyánnál történt tömegbaleseten vesztették életüket. Pintér Sándor azt ígérte: késő estig mindenkit kiszabadítanak.

Március 16–17. – Az autópályák nagyjából járhatóak, de továbbra is sokan elzárva és áram nélkül

Március 15-én késő este az utolsó, autójukban rekedt embereket mentették. A nap végére 13 035 embert, 3490 gépjárművet és 55 települést szabadítottak ki a hó fogságából. Sokan a hóhelyzet második éjszakáját is az átmeneti melegedőkben töltötték, amikből 495-öt nyitottak országszerte. Az érintett megyékben a lezárt utakat egymás után nyitották meg, de Veszprém és Győr-Moson-Sopron megyében még március 15-én estére is több lezárt út vagy útszakasz maradt.

Időközben egyre több helyen sikerült helyreállítani az áramszolgáltatást, de több településen még sokáig sötétben és a külvilágtól elzárva maradtak a lakosok. Csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 77 településen nem volt áram még március 16-án reggel sem. A közbiztonság fenntartása érdekében a világítás nélkül maradt településeken rendőrök is járőröztek.

Volt olyan kistelepülés, ahol négy napig abszolút nem volt áramszolgáltatás. A Szabolcsban található Paszab például hat aggregátort kapott a katasztrófavédelemtől, ezeket vitték körbe a településen – mindig oda, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Sokaknak így is napokig csak a gyertyafény maradt a hosszú téli estékre. Nyíregyháza ekkor egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről fogadta az áram nélkül maradt családokat.

A legkritikusabban érintett településeket még március 17-én is csak kétéltű lánctalpas járművekkel tudta megközelíteni a honvédség. Épp aznap délelőtt jelentette be a katasztrófavédelem, hogy nincs több elzárt település az országban, így megkezdődhettek a helyreállítási munkálatok. Az Ibrányhoz közeli lápos területre, ahol az összeomlott elektromos hálózatot kellett javítani, katonai járművekkel szállították a szakembereket.

Szabolcs és Hajdú-Bihar megyében, ahol a legnagyobb üzemzavar keletkezett, összesen 5250 kilométer hosszúságú vezetékhálózatot kellett bejárniuk az áramszolgálató cég szakembereinek, hogy a hibahelyeket számba vehessék. Több mint 200 vezetékszakadás, 220 eltört villanyoszlop és 820 szigeteléstörést számoltak össze. Az E.ON Zrt. még helikoptereket is bevetett a hibaelhárítás érdekében.

Az országban eközben folyton mentették az árokba csúszott kamionokat, és az otthagyott autók elszállításán is dolgoztak. Március 16-án és 17-én folyamatosan szállították az autópálya Győr felőli oldalán veszteglő járműveket. Ezekhez a munkálatokhoz a TEK BTR 81 típusú könnyűpáncélosait is használták.

Az M1-esen a forgalmat még március 16-án délutánra sem sikerült teljesen helyreállítani. Hegyeshalom irányából már végig járható volt a sztráda, de Budapestről még nem engedtek fel senkit, mivel zajlott az autók elszállítása. Többször az volt a megoldás, hogy a korábban kimentett sofőröket visszaszállították az autójukhoz. Így bár lassan, de a nap végére majdnem teljesen helyreállt a forgalom.

Végül március 17-én jutottak el oda a hatóságok, hogy már egyetlen olyan település sem volt az országban, amit közúton legalább egy irányból ne lehetett volna megközelíteni. A károk elhárítása, illetve az áramszolgáltatás teljes helyreállítása azonban még napokig eltartott.

A rendkívüli időjárás miatt kialakult helyzetnek hat halálos áldozata van, közülük többen kihűlésben haltak meg. Hogy mi vezetett a katasztrófahelyzet kialakuláshoz, azt máig sokan vitatják. A történtek után a Belügyminisztérium az Országos Meteorológiai Szolgálatra mutogatott, mivel szerintünk későn küldtek tájékoztatást a várható rossz időjárásról, az OMSZ ezt tagadta.

Egy biztos: a tíz évvel ezelőtti rendkívüli helyzetben az emberek önzetlenül és példamutatóan segítették egymást a bajban. A tűzoltók, rendőrök, mentősök és katonák pedig napokat is ledolgoztak pihenés nélkül, hogy minél hamarabb és minél több embert megmenthessenek. Ez biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a kialakult katasztrófahelyzet nem lett ennél is tragikusabb.