Értesítést kapott Győrben az 1848-as honvéd leszármazottja, hogy lejárt a sírhely használati ideje
2023. március 13. – 16:27
Soha nem volt közismert Győrben, hogy nyilvántartanak 16 darab olyan sírt a legnagyobb köztemetőben, amelyben 1848-as honvéd nyugszik. Mivel ezek közül 12 sír nem áll védettség alatt, ugyanúgy lejár, és megújítás híján felszámolható, mint bármelyik másik sír. Az egyik honvéd közkatona fejfájára halottak napján ki is került a temetői értesítő.
Az ország szinte minden temetőjében bizonyos időközönként meg kell váltani a sírhelyeket, és ha ez nem történik meg, a sírt felszámolják. Erre a sorsra juthat Jónás Gábor (1828-1902) '48-as honvéd közkatona győri nyughelye is, mivel tavaly mindenszentek előtt értesítés került a fejfán álló keresztre. A papírt a napokban is ott találtuk:
„Tisztelt hozzátartozó, kérjük, hogy a temetőgondnokot felkeresni szíveskedjen” – áll a figyelmeztetés a ’48-as honvéd sírján.
Győrben is kevesen tudják, hogy a város legnagyobb köztemetőjében 1848-as honvédek is nyugszanak. Úgy fest, ez száz évvel ezelőtt is így volt. Egy történész kutatási anyagára van szükségünk ahhoz, hogy egyáltalán értesüljünk róluk, és csak néhány sírkő akad, amire legalább annak idején rávésték, hogy „1848-as honvéd”, esetleg „T.” – mint tüzér.
Unokáink leborulnak: a honvédét is csak az utód gondozza
Tóth Vilmos könyve a 2021-ben – az Egyházmegyei Levéltár kiadásában és önkormányzati támogatással – megjelent adattár, a címe: Credo vitam aeternam. Ennek lapjain több ezer név között bukkan rá az olvasó 16 ilyen sírra, melyekben összesen 18 honvédünk nyugszik. Többségük túlélte a szabadságharcot, a megtorlást, és kettő kivételével mindegyikük szép kort ért meg.
A 16 sír állapota igen vegyes, kizárólag attól függően, hogy élnek-e leszármazottak és hogyan gondozzák a végső nyughelyet. Akad szépen felújított is. És olyan is, amit a borostyán teljesen benőtt, például a két honvéd százados, Schober János (1824-1893) és testvére, Schober Ernő (1823-1886) neve csak a futónövényzet lefejtésével olvasható. Tóth Vilmos szerint nemrég elpucolták a gaztengert a késő utódok az eredeti vaskerítéssel körbekerített családi sírról, Fischer Sándor honvédfőhadnagyéról, az más kérdés, hogy sajnos a fémtolvajok mára csak „C” és az „R” betűt hagyták meg a vezetéknévből.
Csak négy sír védett
A Győrben nyugvók közül a legmagasabb rangú ’48-as honvéd Ájer Mihály alezredes volt, sírja egyike annak a négy győri honvédének, akiké a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak hajdan szakértőként dolgozó Tóth Vilmos javaslatára része lett a Nemzeti sírkertnek. Így tehát védetté vált, és a nyughelyet nem lehet újraértékesíteni. Ebbe a sorba tartozik még a teljesség kedvéért Szuper Károly közkatona (Petőfi Sándor színésztársa, később színigazgató), Ráth Károly hadnagy és Baccarcich Sándor százados nyughelye, utóbbi a kiegyezés után tábornoki rangig vitte – mondja a történész.
Ismerősen csenghet Győrben Lumniczer Károly honvédorvos neve is, ő később kórházigazgató, Győr tiszti főorvosa lett, és ott van Xántus Gyula és testvére Xántus János is. Mindketten hadnagyként szolgáltak a szabadságharcban, utóbbi a Budapesten eltemetett sokoldalú földrajztudós, aki a győri múzeum jogelődjének és az állatkertnek is névadója. Róla tartja magát a megkapó legenda, miszerint Karl May a tudósról mintázta Winnetou testvéri jóbarátjának, Old Shatterhandnak alakját, és emiatt a győri múzeumban különösen nagy becsben tartják Xántus eredeti Winchester puskáját.
Hol, merre nyugszik ő? Nem mondja semmi kő…
De visszatérve a honvédsírokhoz: mivel a 16-ból csak 4 védett, 12-t ugyanúgy meg kell időről időre újítani a leszármazottaknak, mint bárki másét az utódoknak, különben előbb-utóbb felszámolják. Tóth Vilmos úgy tudja, ez korábban már meg is történt: a régi adattár szerint ebben a köztemetőben van eltemetve Egerváry József honvéd százados is, de nyughelye a 2011-es kutatások idejére már eltűnt.
Olyan sírhelyet is találunk Győrben – mégpedig Pogrányi Sándor honvédszázadosét – akinek nyughelye a 240-szer 120 centiméteres puszta föld két másik sír között. Ő 93 évesen halt meg, sírhelye talán mindig is jeltelen vagy alig jelzett volt – viszont valamiért a helyet nem értékesítették. (Őt egyébként már itt temették el, míg a honvédek nagy részének földi maradványait az 1912-ig működő belvárosi temetőből hozták át Nádorvárosba.)
Automatikusan jön ilyenkor a figyelmeztetés
Ha egy sírhely lejár, akkor annak rendje szerint cédulát ragasztanak a fejfára halottak napja előtt, tudva, hogy majdnem minden sírt meglátogatnak. Ha valahol mégsem gyújtanak mécsest, az könnyen jelentheti azt, hogy már nem is él több leszármazott, és erre Jónás Gábor honvéd esetén reális az esély. Kérdéses tehát, meglesz-e még évek múlva is a sír, amelyre most kitették a figyelmeztető cédulat.
Tóth Vilmos szerint mindenképpen fontos lenne, hogy a temetőben a honvédsírokat – és összesen legalább száz másikat – helyi védettség alá helyezzenek. Ez várostörténeti szempontból is fontos, sok meghatározó polgári család patinás sírja van folyamatosan kitéve annak, hogy előbb-utóbb felszámolják. Csak a közös parcellában fekvő városi díszsírok élveznek helyi védettséget, köztük például Jedlik Ányos tudós-szerzetesé, több városvezetőé vagy Petz Lajosé, Bisinger Józsefé vagy Kulcsár Anita Európa-bajnok kézilabdázóé.
A védettség önmagában pénzbe aligha kerülne – véli a történész –, ha nem számítjuk a sírhely megváltásából származó bevétel kiesését.
„Március tizenötödike a történelmünk legszerethetőbb ünnepe, és az egyetlen, amit minden korszak magáénak tudott érezni. Sok nagyon szép példát láthatunk arra – Győr közelében Veszprémben, Csornán vagy Komáromban –, hogy a honvédsírokat számon tartják, ápolják és akár civilekkel közösen részévé teszik a nemzeti ünnepnek” – fogalmaz a történész.
A város szerint a jogszabály egyértelmű
Feltettük kérdéseinket Győr polgármesteri hivatalának, és a jegyzői titkársághoz irányítottak minket. Dr. Bakonyi Bernadett aljegyző írásos válaszában arra hivatkozott, hogy a temetőkről és temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 15. §-a értelmében
„a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság határozza meg a Nemzeti sírkerthez tartozó temetőket, hősi temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési helyeket.”
Ugyanakkor a köztemetőkről és a temetkezés rendjéről szóló 16/2004. (IV. 16.) önkormányzati rendelet nem tartalmaz helyi védettséggel kapcsolatos szabályozást – húzta alá az aljegyző, hozzátéve, hogy helyi rendelet az általunk is említett díszsírhelyekre vonatkozik, ami megilleti a város díszpolgárait és az úgynevezett Pro Urbe Győr díjban részesülteket.
De mi van, ha ez nem is országos feladat
Tóth Vilmos történész kérdésünkre ezt úgy kommentálta, épp ezért volna talán szükség az idézett rendelet módosítására – ahogy az például Veszprémben történt –, hogy azok a sírok is helyi védettséget kaphassanak, amik más módon nem védhetők.
A Nemzeti sírkertbe olyanok nyughelyét veszik fel, akiknek tevékenysége országos mércével mérve is fontosnak minősült, a 16 győri honvéd közül például 4 sírja azért védett, mert Ráth Károly történész és akadémikus, Baccarcich Sándor tábornok, Szuper Károly színigazgató volt, Ájer Mihály pedig törzstisztként szolgált a szabadságharc alatt. Az azonban lehetetlen, hogy az ország összes ’48-as honvédjának sírja bekerüljön a Nemzeti sírkertbe, így „Győrben nincs olyan rendelet vagy lehetőség, ami megvédené a régi, érdemes polgárok sírjait a felszámolástól, az újraértékesítéstől.”
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
