Lehet, hogy megerősödve kerülünk ki ebből, ez az orvosokon múlik

Dr. Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke abban bízik, hogy a mintegy negyvenezres – hivatalosan ötvenezer, de az aktív létszám kisebb volt – tagságának legalább a fele továbbra is a szakmai szervezet tagja marad. Ebben az esetben, úgy véli, elegendő mértékű meggyőző erő lehet mellettük az egészségügyi rendszer átalakításáért továbbra is folyó küzdelemben.

Aznap, amikor Szegeden beszélgettünk, 12 ezer maradó tagról lehetett olvasni a hírekben, az első öt nap alatt jelentkeztek ennyien, és a létszámuk azóta is folyamatosan nőtt. Olyan gyors ütemben jelentették be az orvosok: fenntartják a tagságukat, hogy még nem volt idő elemezni, milyen arányban vannak a maradók között szegedi, illetve Csongrád-Csanád vármegyeiek. Azok, akiknek a véleményével Álmos Péter találkozott, megdöbbentek a Kamara gyors felszámolásán. Az orvosok nem állnak mindannyian egy azonos politikai oldalon, mégis, a többség, 97 százalék támogatta azt, ahogy a kormánnyal folyó vitában a kamara határozottan kiállt az érdekeik védelme mellett.

„Mi úgy gondoljuk, hogy a gyógyítás magasabb rendű dolog, mint a politika, és arra koncentráltunk, hogy a politika nehogy beférkőzzön a Kamarába.”

Számukra amiatt is fontos a teljes függetlenség, mert az orvosi döntésekért – amin betegek élete múlhat – annak kell vállalnia a felelősséget, aki ott van a beteg ágya mellett, de ha mások döntenek a szakember helyett, vagy a fejük felett, azért nem lehet az orvost felelőssé tenni.

„Ezt valahogy nem tudja megérteni a belügyi vezetés, hogy mi nem úgy működünk, mint a rendőrség.”

Az, hogy ezután az orvosokat vezényelni lehet, vagy az alapbérük csökkenthető munkáltatói megítélés alapján, továbbá az, hogy az etikai vizsgálatok a Kamarától a Belügyminisztérium jogkörébe kerülnek, egyre inkább kiszolgáltatottá teszi az orvosokat, ami azt jelenti, hogy még nagyobb lesz a távozási hajlandóság. Ezzel tovább romlik a hazai egészségügy helyzete, mert az Orvosi Kamara elleni politikai hadjárat még több szakembert ösztönöz arra, hogy búcsút intsen annak a rendszernek, amely fenyegetéssel, elnyomással és elhallgattatással próbálja őt rendszabályozni, miközben a szakemberek és a pénz hiánya továbbra is akadályozza a betegek megfelelő ellátását. Az állami egészségügyi rendszerbe sokkal több pénzt kellene beletenni, de úgy látszik, erre a kormány továbbra sem hajlandó.

A reform nyolc éve indult Szegedről

A városban amiatt különleges az egészségügy helyzete, mert itt működik a Szegedi Tudományegyetem, ahol fogorvosokat, gyógyszerészeket, orvosokat is képeznek, és az egyetemi tanárok a tanítás mellett az ellátásban is dolgoznak, a színvonal tehát igen magas. A klinikák – kórházak – mellett a szakrendeléseket is az egyetem működteti, a háziorvosok pedig a város önkormányzatához tartoznak. Emellett egyre több a magán-egészségügyi szolgáltató. Ebből az következne, hogy a betegek helyzete ennyi lehetőség között kiemelkedően jó, de a hiány mégis jellemző: a Telex szegedi tudósítójának tapasztalatai szerint a szakorvosi vizsgálatokra szóló beutalókkal csak a hónap elején lehet telefonon bejelentkezni, általában nehéz időpontot kapni, így gyakran csak hetek vagy éppen hónapok múlva kerül sorra, aki kitartóan telefonálgat. Egy alaposabb kivizsgálást, mint a CT vagy az MR, csak több hónapos előjegyzéssel lehet elérni, a nagyobb műtéti beavatkozások várólistáit már ne is említsük.

Álmos Péter – aki Szegeden az állami ellátásban dolgozó pszichiáter – és a barátai 2015-ben indították az „1001 orvos hálapénz nélkül” nevű Facebook-csoportot. A fiatal orvosok

nyugat-európai mintájú, a betegeket valóban szolgáló, működőképes és átlátható egészségügyi rendszert akartak megvalósítani

amelyből nem menekülnek el sem a betegek, sem a szakemberek. A hálapénzes korrupció felszámolása mellett az addig elhallgatott kórházi fertőzések ügyeinek nyilvánosságra hozását is kezdeményezték.

A Szegedről indult, de hamarosan országossá vált egészségügyi reform-mozgalomhoz több ezren csatlakoztak, köztük nyílt vita folyt arról, mit és hogyan kellene változtatni. Ebből a közösségből alakult ki az Újratervezés nevű csoport, amelynek célja a Magyar Orvosi Kamara megújítása volt. Sikerült elérniük, hogy a Kamarában megerősödött a reform-szárny, és 2019-ben a választáson az átalakítások mellett állók nyerték el a tagság bizalmát: a 32 kamarai tisztségből 27 lett a reformereké. Tavaly pedig egy újabb demokratikus szavazáson kérték ki a tagság véleményét, akkor 71 százalékos támogatást kaptak.

Amit sikerült elérni, és amit nem

Álmos Péter most úgy látja, hogy több, eredetileg az alulról szerveződő mozgalomban megfogalmazott céljukat is sikerült megvalósítani. Az egyik a hálapénz megszüntetése volt, az elfogadását 2021 óta törvény tiltja. A Kamara azt túlzónak tartja, hogy borítékot elfogadó orvosokat bilincsben, kamerák előtt visznek el a rendőrök, de a nyilvánosságot fontosnak tartják ebben az átalakulásban, hiszen az egészségügyben évtizedek óta rögzült viselkedési és gondolkodási mintákat igen nehéz megváltoztatni.

A másik céljuk, az orvosok bérének emelése, szintén megkezdődött a Kamara által kidolgozott bértábla alapján, ebben azonban utóbb már nem minden úgy alakult, ahogyan szerették volna, és a bő egy éve gyorsan növekvő infláció is közbe szólt. A bérek emelése és a szinten tartása az egyik fontos része annak, hogy a szakemberek ne menjenek el nyugatra dolgozni, azaz legyen itthon elegendő orvos a kórházakban és a rendelőkben.

Álmos Péter 2005-ben végzett az egyetemen, úgy látja, az akkoriban diplomázók számottevő része már a végzés utáni években elment külföldre, így

a ma negyven év körüli korosztályokban szinte alig maradt itthon orvos.

Ez a háziorvosok hiányában és magas átlag-életkorában is látható, emellett a szakrendelőkben is megmutatkozik. Az utóbbi években mind jobban kiépülő hazai magán-egészségügy is egyre vonzóbb az orvosoknak, az állami ellátásban dolgozók számát minden kedvező munkalehetőség folyamatosan csökkenti. A vidéki kórházakban szűkül a betegek számára elérhető ellátások köre, például néhány kisebb városban már nem lehet gyermeket szülni az állami ellátásban.

A nyolc éve indult szegedi orvos-mozgalom legfontosabb céljától, a demokratikus alapokon működő és a betegek számára is átlátható egészségügytől azonban még igen messze vagyunk – véli Álmos Péter. Erre a koronavírus-járvány hivatalos kezelése is rámutatott: az adatok titkolása, az intézkedések váratlan és esetenként nem szakmai alapú bevezetése, továbbá az orvosi szakmán belüli és az intézmények közötti párbeszéd tiltása is azt jelzi, hogy volna még miben fejlődni. Ha az orvostársadalom most a Kamara mellé áll, ezekért a célokért tovább folyhat a küzdelem. Álmos Péter szerint

az orvosok esetében nem működik úgy a fenyegetés és a megfélemlítés, mint esetleg más szakmáknál: egy orvosnak nem nehéz állást találni, még vidéken sem.

Nem olyan könnyű elbocsátani őket, hiszen üres rendelőt látva azonnal zúgolódni kezdenének a kezelésre váró betegek.

Álmos még évekkel ezelőtt, a civil aktivista korában kapott olyan figyelmeztetést, hogy a karrierje rovására mehet a tevékenysége, azóta nem. Az utóbbi hetekben azonban egyre több hivatalos és nem hivatalos fenyegetés ér orvosokat, a kormány oldalán álló sajtóban lejárató kampány folyik a MOK ellen, mindez azt mutatja, hogy hosszú és kitartó küzdelemre kell felkészülni, amit nem csak a saját maguk, hanem a betegeik érdekében is folytatni akarnak.