Nem jelent meg a bíróságon a pécsi vagyonkezelő volt kommunikációs vezetője, mert Dubajba költözött

Három tanút hallgattak meg a Pécsi Járásbíróságon csütörtökön a Pécsi Vagyonhasznosító (PVH) volt vezérigazgatója ellen indított pótmagánvádas eljárásban, amelyben egy marketingkommunikációs szerződést, valamint egy szoftver beszerzését érintő ügyet vontak egybe.

A második tárgyalási napon három tanút hallgattak meg, csakhogy a PVH egykori kommunikációs vezetője, aki a korábbi vallomások szerint a gyanús szerződés „gazdája” volt, most sem jelent meg a bíróságon.

A távolmaradás okát, a külföldi tartózkodást ezúttal már az Egyesült Arab Emírségekben érvényes személyi igazolvánnyal igazolta.

Viszont a korábban kezdeményezett online meghallgatásra sem kerülhetett sor, a bíróság szerint ennek oka, hogy a Skype le van tiltva az közel-keleti országban. A vád ragaszkodott volna a tanú meghallgatásához, és nehezményezte, hogy a külföldi tartózkodás ennek az akadálya.

A bíróság végül csupán a tanú korábbi vallomását olvasta fel, amiben az önkormányzati cég kommunikációs vezetője magát „multifunkciós munkatársként” jellemezte. A kérdéses marketingkommunikációs szerződés nyertesének kiválasztásakor a szakmai szempontok mellett a legalacsonyabb ár dönthetett, ugyanakkor a folyamatban nem vett részt, ami szöges ellentétben áll a korábbi tanúvallomásokkal. Úgy értékelte, hogy jó munkát végzett a cég, a munkaanyagok, stratégiák bárki számára hozzáférhetőek voltak és alkalmazták is azokat.

A kommunikációs vezető elismerte, hogy a testvérének a férje vezeti a nyertes céget, de azt is hozzátette, hogy a vádlott, azaz a PVH volt vezetője már korábban is ismerte a budapesti vállalkozás vezetőjét.

A felolvasott vallomás szerint a főnökével – vagyis a vádlottal – csak a cégtől való távozásuk után kerültek élettársi kapcsolatba.

Ezt követően az önkormányzati cég informatikai vezetője elmondta, a gyanús szoftverbeszerzésre azután került sor, hogy egy másik pécsi céggel már hónapokon keresztül tárgyaltak egy új rendszer bevezetéséről. Sőt, már a rendszer használatának oktatása következett volna, amikor megtudta, hogy a PVH vezetése mégsem írta alá szerződést.

A vádlott 2018 januárjában jelezte az informatikai vezetőnek, egy másik céggel kellene megegyezni a fejlesztésről, annak ellenére, hogy a megoldásuk belátható időn belül nem lett volna képes minden elvárásnak megfelelni, mivel a szoftver eredetileg teljesen más célokat szolgált. Ezért folyamatos fejlesztésben egyeztek meg, és a kötelező online számlázás volt az elsődleges feladat. Ezt kisebb csúszással végül össze is hozta a szolgáltató, azonban rendkívül időigényes folyamat árán: havi 50-60 számla kiállítása órákat vett igénybe.

Ennek módja is érdekes volt, mivel az adatokat el kellett küldeni a megbízott cégnek, amely aztán beküldte a NAV-nak, majd a PVH visszakapta a kész számlákat, amiket kinyomtattak. Csak azokat a számlákat kezelték így, amiket az akkor hatályos törvények szerint mindenképpen azonnal be kellett küldeni a NAV-nak. A fennmaradó, havi nagyjából 1500 számlát a korábbi módszerekkel állították ki a szerződés érvényessége alatt is.

A szerződésben vállalt további fejlesztések sem valósultak meg kellő ütemben, sőt összességében csupán mindössze 10 százalékát teljesítették az informatikai vezető szerint, aki

31 alkalommal jelezte emailben a cégvezetésnek a problémákat.

Azt is hangsúlyozta, hogy az önkormányzati cég gazdasági vezetőjének konkrétan megmondta, hogy ő nem fog teljesítési igazolásokat aláírni ebben a projektben.

A megbízott szoftverfejlesztő cég vezetője a vallomásában azt mondta, hogy ők a szerződésben foglaltaknak megfelelően kezdtek el dolgozni, és időközben derült ki, hogy sem a keretösszeg, sem az idő nem elegendő az elvállalt feladatokra. Szerinte az online számlázás időben elkészült, ezenkívül más modulok is működőképesek voltak, azonban ezeket nem használták a PVH munkatársai, és nem tudtak a fejlesztésekkel tovább haladni. Szó volt a vásárban, piacokon használható mobilalkalmazásról is, ami állítása szerint azért nem készült el, mert a PVH nem adta nekik oda az eszközöket, amikre fejleszteni kellett volna a programot. Hozzátette:

ők arra is nyitottak voltak, hogy a havidíjban foglalt 60 licenc áráért – amikre a gyakorlatban nem is volt szüksége volt PVH-nak – inkább fejlesztéseket végezzenek.

Vitatkozott ugyanakkor az PVH informatikusának azon állításával, hogy a feladatoknak csupán a 10 százalékát végezték volna el, szerinte „ez egy szubjektív kategória”, és igazságügyi szakértő bevonását javasolta. Azt is előadta, hogy egy második szerződés keretében elkészült egy ügyfélportál is, aminek a demó verzióját be is mutatták.

A két vallomás közötti ellentmondásokat a szembesítés során sem igazán sikerült feloldani. Viszont az kiderült, hogy az informatikai vállalkozás megbízta a PVH informatikusát, hogy munkaidőn kívül segítse a szoftverük integrációját az önkormányzati cég rendszerébe.

Az utolsó beidézett tanú a vagyonhasznosító pénzügyi csoportvezetője volt, aki azonban már két éve nem dolgozik a cégnél. A marketingkommunikációs szerződéssel kapcsolatban elmondta, hogy a számlákat mindig a cégvezető igazolta le. Megjegyezte ugyanakkor, hogy

a szokásos ügymenettől eltérően ebben az ügyben pénzügyi kapcsolattartó volt kijelölve a szerződéshez, méghozzá a jelenleg Dubajban tartózkodó egykori kommunikációs vezető.

Az ügy további tanúk meghallgatásával áprilisban folytatódik.

A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője.