Tamás Gáspár Miklós volt az egyik legszórakoztatóbb magyar publicista, az egykori politikusok közül pedig az egyik legokosabb. A vele készült interjúknak soha nem volt nehéz címet adni, a szövegeit öröm volt szemlézni, mindig akadt bennük bőven erős mondat. Ilyen erős mondatokból szemlézünk most.
„Orbán Viktort elismerik, mert nincs alternatívája, de nem szeretik. Az ő karizmatikus pillanata rég elmúlt. Lehet, hogy nincs alternatívája és még sokáig kormányozni fog, de nagyon jól tudja, hogy már nem kell kimennie tömegek elé. Nincsenek többé rajongói. A reakciós magyar államrendszer lírai és metafizikai pillanatai már mögöttünk vannak – most már csak a rothadás következik.” (Magyar Narancs)
„A parlamentáris rendszer megbukott. Kétségkívül jobb volt a parlamentáris rendszer, mint a mostani puha diktatúra. De vége, és ez nem föléleszthető.” (Fábián Tamásnak és Jenei Miklósnak az Indexen)
„A filozófia és a tudomány marginálissá vált, egy a hiedelmek között. Jelentős államokat egyszer csak intellektuális képességek nélküli emberek irányítanak, mint Donald Trump vagy Boris Johnson, vagy minősített elmebetegek, mint Jair Bolsonaro.” (Magyar Narancs)
„Most éppen befejeződik egy neokonzervatív, neoliberális szabadkereskedelmi korszak, és elkezdődik a protekcionista korszak a velejáró rasszizmussal, etnicizmussal és sovinizmussal. Ez milliószor megesett már, teljesen érdektelen. Egy helyben toporog a polgári társadalom, semmiféle igazi emancipatorikus haladást nem mutat föl: ugyanazok a dolgok ismétlődnek sajátos civilizációs különbségekkel, csak még felelőtlenebb, még rombolóbb és még butább módon. Szóval a hanyatlás kétségkívül észlelhető. Mégis hogyan viszonyul egy Donald Trump egy Roosevelthez, hogyan viszonyul egy Theresa May egy Churchillhez, egy Angela Merkel egy Bismarckhoz? Nevetséges.” (Révai Gábor: Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal)
„Dehogyis nincs igazi polgárság! Baromi reakciós meg fasiszta, de attól még polgárság. Gazdasági, szociális, sőt kulturális értelemben is van. Más kérdés, hogy az a kultúra, amit fogyaszt, nekem nem kell. A luxusturizmus meg a wellness meg a ponyva élvezete meg a konditerem meg a Netflix, meg a három méter magas és négy méter széles plazmatévé. Ezeket én megvetem, de ez a megvetés régi, a parvenükkel kapcsolatos megvetés, ami négyszáz éves témája az európai kultúrának.” (Révai Gábor: Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal)
„A magyar etnicistákat az jellemzi, szemben minden más nép etnicistáival, hogy kivétel nélkül minden külföldi népet gyűlölnek. És tényleg, melyik külhoni náció népszerű Magyarországon? Egyik se.” (Magyar Narancs)
„A félgyarmati, perifériaországokban, mint Magyarországon, ahol a gazdaságpolitikát nagyon nagy mértékben nyugati autóipari befektetők határozzák meg, jóléti fordulatot végrehajtani nem lehet, mert azzal egyet kellene értenie az Audinak meg a Mercedesnek. Itt vagy a harmadik világban nehezebb bevezetni, mert ha ezek a cégek elmennek, nagyjából megszűnik a magyar gazdaság. Ezért van szükség Indiában és Brazíliában félfasiszta kormányokra.” (Magyar Narancs)
„Az emberiség, mint olyan, elég borzalmas.” (Fábián Tamásnak és Jenei Miklósnak az Indexen)
„Hol van ma olyan kultúra, amely annak idején Mándy Ivántól Mészöly Miklósig és Ottlik Gézától Weöres Sándorig, Tandori Dezsőtől Esterházy Péterig, Schaár Erzsébettől Kurtág Györgyig terjedt? Szóval az akkori hivatalos kultúra, amit úgy lenézett és gyűlölt az ember, ezerszer jobb volt, mint amit a ”demokráciának„ sikerült produkálnia – ráadásul már demokrácia sincs.” (Révai Gábor: Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal)
„Az egyetlen modern, polgári, nem kapitalista, hanem polgári berendezkedés, ami volt Magyarországon, az a Kádár-rendszer volt. Abban voltak valamennyire szokások, volt rend, volt megbízhatóság, lehetett számítani a dolgokra és így tovább, amik hozzátartoztak egy politikai társadalomhoz a szó társadalomtörténeti értelmében. Mélységesen gyűlöltem, de elismerem, hogy nyújtott valamicskét a delikvenseknek.” (Révai Gábor: Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal)
„Alighanem száz évet kell majd várni arra, hogy valaki méltassa a demokratikus ellenzék érdemeit vagy a kezdeti SZDSZ érdemeit, de akkor ez már nem fogja különösebben érdekelni a közönséget, hiszen ma már a kiegyezésre sem emlékszik senki.” (Révai Gábor: Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal)
