Teázva és őrülten ropva hódították vissza a Blahát maguknak a fővárosiak

A Blaha Lujza tér: mindenki kötődik kicsit hozzá, mindenkinek van egy kis emléke: egy mosolyt kiváltó vagy elgondolkodtató esemény, ami egyszer és örökké a miénk, csakis a miénk lett a Blahán. Nekem például az, amikor a villamoson el akarta kérni a telefonomat egy férfi, de kölcsönös bizalmi kötelék hiányában nem adtam neki oda. Erre szemen fújt paprikaspray-vel, én pedig (egy kis segítséggel) a Blaha kútjánál mostam az égő fájdalmat, hogy a megalázottság és a félelem a vízzel együtt csorogjon le rólam a feltört járólapokon át a Blaha Lujza tér megtépett, féllábú galambjai közé. Oda, ahová a jóisten is teremtette.

A Blaha olyan Magyarországnak, mint a lángos, vagy Puskás, vagy a megvétózott EU-s javaslat, vagy a svédasztalos külföldi reggelinél a táskánkba rejtett tojásrántotta és csirkecomb: nagyon magyar. Nagyon magyar, mert Blaha Lujza emlékét őrzi nekünk (akiről egyébként nemrég tudtam meg a Kiscelli Múzeum új kiállításán, hogy olyan szürreális fogasokat kedvelt, mint amilyen szürreális tud lenni a róla elnevezett tér). És azért is, mert

Budapesten minden út kicsit a Blahára vezet, de szívünk mélyén mindannyian reméljük, hogy annál is gyorsabban vezet el onnan.

Az 1960-as években újították fel utoljára ténylegesen ezt a teret, az elmúlt évtizedekben pedig a Blaha átadta magát a rothadásnak. Szándék jóval több akadt itt, mint tényleges restauráció: ez változott meg az elmúlt pár évben. Több fejlesztési terv után tavaly elkezdődött a Blaha Lujza tér, az ottani aluljáró és a Somogyi Béla utca felújítása is. Ahogy azt akkor ígérték, idénre át is adták a felturbózott Blahát. Megnéztük az átadót és az új teret, a helyiekkel együtt örültünk, hogy már nem az autóké, hanem a sétálóké a főszerep, és velük együtt szomorkodtunk azon, hogy vajon mi lesz a sorsa pár nap, hét múlva.

Legyen parkoló helyett közösségi tér

Aki él és mozog Budapesten, tudhatja, mennyire sarkos a tér megítélése. A saját ismerőseimnek még az átadó előtt feltettem azt a kérdést, mit gondolnak a Blaháról, de az indulatok teljes skáláját váltottam ezzel ki: „ahogy tudom, elkerülöm”, „ez a pestiség rossz oldalának központja”, „a húgy- és a szarszag”. A Blaha iránt kialakult teljes cinizmust mutatja az is, hogy az átadó előtti pár percben az egyik buszról az átadáshoz felállított színpadot meglátva az egyik utas úgy szólt társához:

„Odanézz, baszd meg, újítják a Blahát, haha.”

Kisebb tömeg alakult ki az átadóra a Blahán, a helyiek teával kezükben várták, hogy megkapják új terüket. Kérdésemre többen azt mondták, a tea vonzotta be őket, de volt, aki a kerületi polgármesterek beszéde miatt merészkedett az esőbe. Akadt viszont olyan is, aki csak látni akarta, milyen lett az új tér, mert „neki mindig is fontos volt a Blaha”, csak úgy látta, eddig méltatlanul kezelték.

A megnyitón Walter Katalin, a BKK vezérigazgatója az öröm, a büszkeség és a hála hármas érzésével összegezte az új Blaha Lujza teret. „Végre méltó lett a nevéhez a tér”, tette hozzá. Pikó András arról beszélt, ideje visszaadni a várost a városiaknak, „emberekhez szabni a teret, nem pedig autókhoz”. Karácsony és Niedermüller is azt emelte ki, hogy:

• Ez a tér bár – mint Niedermüller óvatosan fogalmazott – nem volt „nagyon szép”, most az lett.
• Úgy látják, az új Blaha segíteni fogja összekötni az embereket, főleg a VII. és VIII. kerületet. Karácsony hozzátette, „nem folyosó, nem parkoló, hanem találkozási tér” kell, hogy legyen a Blaha.
• Elmondták azt is, hogy a tér nem most, esőben és télen, hanem „tavasztól lesz igazán pompázó”, amikor beindul a szökőkút és kinyílnak a fák.

A beszédekben elhangzott az is, hogy a felújítás „nemtelen támadásokat” kapott a propagandasajtótól Walter szerint amikor például „munkásokat fotóztak le ebédszünetben, hogy arra célozzanak, nem is dolgoznak”. A kormányközeli sajtó valóban ott ütötte a Blaha átalakítását, ahol tudta. A felszólalásokból viszont az látszott, hogy bár Niedermüller beleszőtte mondandójába a demokratikus, nyugati irányt és Láng Zsolt fideszes képviselő is kommunistázott a Nemzeti Színház miatt, összességében mégiscsak az számított, hogy minden politikus „Budapestnek akarta a Blahát”. Ezt erősítette, hogy a magyar kormány is beszállt a felújításokba 1 milliárd forinttal.

Nívóból a mélyzuhanásba

A beszédekben arról nem esett szó, mekkora előítélet él a tér iránt, illetve az általunk megkérdezett résztvevők sem tudták nagyon megmagyarázni, miért lett szitokszó a Blahából. A tér korai történelme sem magyarázza ezt, hiszen önmagában ikonikus dolgok kötődnek hozzá:

• Minthogy az 1920-as években elnevezték azt a nemzet színészéről, Blaha Lujzáról.
• Itt állt a Nemzeti Színház, ami két háborút is megért és túlélt.
• Közlekedett itt villamos is a Rákóczin.
• A Corvin Áruház pedig önmagában is sztár volt a ‘80-as években azzal, hogy itt volt az ország első mozgólépcsője.

A Blaha megítélése aztán a tér hanyatlásával együtt változott. A rangos boltok eltűntek, a Nemzeti Színházat elbontották 1965-ben, a Corvint pedig a rendszerváltás előtti rezsim alumíniummal fedte be. Míg 1920-ban az újságok azt írták, örömteli, hogy ez a tér kapta nevét Blaha Lujzáról, hiszen „a választás kitűnő, s ritkamód találó, ami feltűnő a fővárosban, ahol például Petőfi nevéről nevezték el az összes utcák legvisszataszítóbbját.” A kultúra, kitűnőség központjának nevezett Blaháról aztán a Nemzeti Színház lebontása után már úgy írtak 1967-ben:

„Amióta a Nemzeti Színházat lebontották, a Blaha Lujza tér – sajnos – jellegtelen térré vált. Elvesztette hangsúlyát, alakja szabálytalan, környező épületei között nincs stílusösszhang, s egyik sem dominál annyira, hogy a tér vezérdallamává, főszereplőjévé tudna válni. Ráadásul ez a tér nem elég kicsi ahhoz, hogy intim legyen, s nem elég nagy ahhoz, hogy monumentalitásával hathasson, illetve határozott jelleget kapjon.”

A Blaha lejtmenete a későbbi sajtóbeszámolók alapján aztán csak tovább romlott, kiérdemelve mostani státuszát. A 2000-es években már úgy írtak róla, mint amit „nehéz szeretni”, és amit „csak a bűz jár át”. A Blaha a nívós múltja után egy gigaparkolóvá alakult. A történelmében pedig időszerűvé vált már nemcsak a tér felújítása, de a Corvin Áruház átalakítása is, amelyről itt írtuk meg, hogy a térhez hasonlóan milyen hanyatláson ment át és hogyan épül újjá.

Megtáncoltatott Blaha Lujza

A beszédek után elkezdték használni az emberek a teret. A téren felújították a teljes felszínt, kétféle járólapot raktak le, került köré három új zebra, a régi, aluljárós-parkolós Blaha a felújítással teljesen körbejárhatóvá vált. A korábbi tíz fa mellett nyolcvan újat is ültettek, illetve a tér végébe egy nyilvános (fizetős) vécé is került.

A térre kis vörös (állítólag a színházi székeket idéző) székek kerültek, a fás részt körbevevő márványra pedig miniszobrokat raktak, amelyek szintén a színházat idézik. Hasonlóan a felújított Széna tér Szent János Kórházához, itt is látható egy régi épület alaprajza, megnézhetjük, hol állt pontosan a Nemzeti. Az elképzelés egyébként, a múltidézés melletti zöld jövőbe tekintés csábító, ahogy az is, hogy végre bejárható lett a Blaha. Az eredeti tervek sokszor és sokat módosultak, néhány embert megkérdezve így két dolog hiányzik most igazán belőle:

• egyrészről egy kicsivel több kuka;
• másrészről a régóta várt lift a Blaha aluljáróba.

A tér nagyságából adódóan viszont a virágzó fák nélkül továbbra is eszméletlenül kong a Blaha Lujza tér, a miniszobrokat úgy kell keresgetni, a tér maga pedig tömeg mellett is eszméletlen nagynak tűnik. A helyiek szerint egyelőre az átadón mégis nagy élményt adott nekik az új Blaha.

Főleg az, amikor rázendített a színpadon egy banda, amire a kerületi fiatalok és öregek táncra perdülve kezdték ropni a tér közepén.

A zenés mulatozás megmutatta, hogy programmal feltöltve akár még új jövője is lehet a Blaha Lujza térnek. A mindennapokban viszont azt még mindig nehéz elképzelni, hogy valaki önszántából a Blaha forgószékeire tervezzen meg egy baráti találkozást. Meg azt is, hogy a felújítás megoldaná annak a problémáját, hogy az a réteg, amely például eddig előszeretettel tartotta az átmulatott estéken nyilvános kocsmának, vécének és hányóhelynek a Blahát, kikerülne innen csak azért, mert a teret felújították.