Ébredés a benzingőzös álomból: ahol éppen van, ott a 100-as benzin a legjobb ajánlat

„Nem akar nálunk inni egy kávét, vagy enni valamit, ha már így kérdezősködik?” – ajánlja az M1-es és M7-es autópálya budapesti közös kivezető szakaszának elején lévő hatalmas OMV-kút tulajdonosa. Láthatóan ideges, valójában nem beszélgetni, hanem elküldeni szeretne, ezért a szomszéd járdáról fotózom le a nyilvánvaló okot: egyik oszlopon sem pörög a számláló, mert éppen akkor apadtak el a főváros egyik legforgalmasabb kútjának benzin- és gázolajkészletei, amikor végre mindkettőt a piaci áron forgalmazhatnák. Így a városból kifelé igyekvők utolsó menedéke most nemcsak a kizsigerelt személyzet tapintható indulati tőkéjével kénytelen kezdeni valamit, de azzal is, hogy a hely vákuumba került.

Tizenhárom hónapig tartott a magyar autózás történetének legsúlyosabb mohósága, hiszen éjjel eltörölték a literenként 480 forintos hatósági üzemanyagár-korlátozást. A kutak működésének helyreállításához nemcsak arra lesz szükség, hogy ismét mindenki csak annyi üzemanyagot vásároljon, amennyire valójában szüksége van, de arra is, hogy – Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató becslése szerint egy-két hónap alatt – visszaépüljön az állami beavatkozás miatt elvesztett import, és persze magához térjen az üzemanyag-szállítmányozó rendszer.

A folyamatnak egyelőre nyoma sincs, és nem helyes messzemenő következtetést levonni abból, hogy a néhány kilométerrel távolabb, a Nagyszőlős utcában működő Mol-kút már fellélegzett. Hétfőn itt még tanácstalanul támasztották a shop pultját a helyiek, tegnap délután viszont befutott egy szállítmány, amit éjszakáig nem habzsoltak fel a magyar rendszámú magánautó-sáskahadak. A 95-ösből így a kevert prémiumváltozat kivételével mindent tudtak adni, és nagyobb is volt a sor, mint az utóbbi években kissé háttérbe szorult XI. kerületi kúton, az ársapka bevezetése előtt.

A rendes működésben jellemző forgalom három-négyszerese alatt nyögött a Budaörsi úti Mol-kút is, ahová tegnap reggel összesen mintegy 33 ezer liter üzemanyagot szállítottak, és az egyébként három-négy napra elegendő mennyiségből mostanra mindössze pár száz liter prémiumgázolaj maradt. Hogy mikor kötik be a tartályautóban érkező újabb fosszilis infúziót a sokat szenvedett töltőállomáson? Ezt nemcsak a molosok nem tudják, de az autópálya túloldalán, az Őrmezői lakótelep közelében lévő, ezért szintén kiemelt OMV-nél sem.

Ezt a helyet azért érdemes megjegyezni, mert két napja olyan hosszú volt a sor a bejáratánál, hogy az utolsó kiszáradt tankú autó fara kilógott a főút buszsávjára, miközben éppen akkor adták el az utolsó 16 liter benzint, viszont egyik várakozó sem tudta, hogy vagy megtanítja az autóját gázolajjal működni, vagy kénytelen lesz továbbhajtani, mert nem tudják kiszolgálni.

A totemoszlopokon itt és máshol is a benzin esetében 600-700 forintos gázolajárak világítanak még akkor is, ha éppen egyikből sem tudnak adni. Ez így már két tanulság, aminek vissza kéne szivárogni a cégek belső kommunikációjába: ha valamit nem árusítanak, annak ne hirdessék fényreklámmal az árát, és esetleg avassák be az olajtársaságok frontharcosait a szállítások várható ütemébe.

Ha ezzel végeztek, esetleg megpróbálhatnának professzionális információs megoldásokat alkalmazni és ebben segíteni a kutasoknak is. Így elkerülhetnék az Irinyi József utcai, tehát a Mol székházával szemközt lévő OMV helyzetét, amelyben egy kartondobozból letépett papírdarabon voltak kénytelenek jelezni a beguruló autósoknak, hogy csak benzin van. Az itt dolgozók mesélik, hogy bár

tegnap olyan nagy volt a forgalom, mintha sokan megérezték volna, hogy hamarosan vége lesz a 480 forintos korszaknak, majd a kút este tízkor be is zárt, ma viszont új korszakra ébredtek: legfeljebb egy hétvégi délutánon jönnek ilyen kevesen.

Ez biztosan nem annak a következménye, hogy kirakták a papírlapot, hiszen mellette sokkal harsányabb jelzés a totemoszlop, amely szerint egyébként literenként 699,9 forint a gázolaj és 642,9 a sima 95-ös benzin literenkénti ára. A központ egyébként maga is küldött üzenetet minden OMV-kútra. Eszerint az üzemanyagpiac helyreállásáig érvényben marad a mennyiségi korlátozás, ezért gázolajból és benzinből alkalmanként csak 50 litert adnak, már amikor van.

A kutasszleng fontos szava a talán, hiszen minden egyes kúton csak talán és nem biztosan várható üzemanyag-utánpótlás. Az osztrák olajcég Üllői úti kútján ma dél körül kizárólag 100-as Maxxmotion benzint tudtak adni, de itt végre európai értelemben vett párbeszéd alakult ki az egyik kútkezelővel. Ő az első és az utolsó, aki felhívja a figyelmem a nagy titokra:

az ársapka eltörlése utáni helyzetben kevesebb mint tíz százalékra olvadt a hagyományos, 95-ös oktánszámú és a 100-as benzin közti árkülönbség (korábban 100 forint körül is volt a különbség).

Mindhárom nagy kúthálózaton forgalmaznak valamilyen százas, sokszor valóban százas oktánszámú prémiumbenzint, és bár alapvetően azokat az autókat fontos, illetve ajánlott ilyennel etetni, amelyeket eleve magasabb oktánszámú, jellemzően erősebb motorral szereltek, léteznek bonyolultabb összefüggések is benzintémában, amelyeket most mindenkinek érdemes tudnia.

Az oktánszám a benzin kompressziótűrését jelölő mutatószám, ami nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a magasabb sűrítésű motorokban a magasabb oktánszámú benzin kell a maximális motorteljesítményhez, és viszont, az átlagos benzines autókba teljesen jó a 95-ös is, mert nem lesznek erősebbek a csodabenzintől.

Pusztán emiatt kérdéses, hogy érdemes-e a drágábbat tankolni egy gépkönyv szerint 95-ösre tervezett közönséges autóba, de az összes ilyen drágább üzemanyag összetétele is eltér a szokványostól, mert prémiumtermékekbe valóban több tisztító- és teljesítményfokozó (égésjavító) adalék kerül, továbbá a százas benzinek az E5 szabványnak megfelelők, ezért ezekben alacsonyabb a biokomponens-bekeverési arány mint a 95-ösökben, amelyek az E10 szabványnak felelnek meg. Az előbbi üzemanyag hosszabb ideig, hat hónapon túl is eltartható, és mivel kevesebb bennük az alkohol (10 helyett 5 százalék), lassabban kötik meg a környezeti nedvességet is.

Mindenfajta benzinmotor képes mindkét felé benzinnel működni tehát, de amikor literenként csupán harminc forinttal drágább a százas, mint a közönséges 95-ös, nem kérdés, hogy adni kell egy kis esélyt a kémiai varázslatnak és a tisztítóhatásnak. Ez az átmeneti állapot biztosan nem tart örökké, a cégek ki fogják igazítani az árkülönbségeket, és talán visszatér a köztes termék is, a most még mindenhonnan hiányzó 95-ös prémiumbenzin.

Talán kevesen emlékeznek már arra, hogy amikor nem volt kötelező mindenhol 480 forintért adni a benzint és a gázolajat, a kutak erős versenyben álltak egymással. Számít, hogy mekkora a környék autóforgalma, hogy milyen összetételű ez a forgalom, és persze az is, hogy mely városrészben, városban vagy országrészben található a benzinkút. A levezetést biztosan ismerik a Határ úti Shellnél is, ahol majdnem váltottam erről néhány szót a készséges kútkezelővel, végül azonban észbe kapott, és az irodában ülő főnöke pontosan tudta, hogy tilos válaszolni az újságírói kérdésekre.

Ezek után egyszerű motoros ügyféllé alakítottam magam, hogy ismét megkérdezhessem tőle, mikor fognak tudni bármi mást adni a betérőknek a V-Power Racing 100 elnevezésű csodafolyadékon kívül, amely jelenleg az egyetlen fosszilis energiahordozó a helyi kínálatban. A kérdés különösen azért égető, mert a város peremén elég fájdalmas 725,9 forintot fizetni a legdrágább prémiumbenzin egyetlen literéért, miközben elvileg 645,9 forintért adnák a hagyományos 95-öst, ha éppen volna. És hogy mikor lesz? Erről állítólag csak röviddel a szállítmány érkezése előtt érkezik sms a kútvezetőnek, ami egyszerre demoralizáló és kontraproduktív stratégia a cég részéről.

Már nincsenek kint a Könyves Kálmán körút és a Kőbányai út sarkán működő Mol-kutat a Telex címlapjáig juttató sok felkiáltójeles „nincs semmilyen üzemanyag” kezdetű üzenetek – persze üzemanyag sincs. Itt már oldottabb volt a hangulat, szerencsés időpontban ment tönkre az út szélén álló totemoszlop, ezért alig valaki hajt be a kútra, majd megy tovább dolgavégezetlenül.

Hétfőn még itt is kemény volt a hajtás. Éppen akkor érkezett meg a tartályautó, amikor felmértem az utolsó teljesen ársapkás nap körülményeit, majd tegnap és ma kora délután sem volt mivel kiszolgálni a nem villanyautós ügyfeleket.

Az utolsóként felkeresett Mol-kútnál valamivel jobban járt a Stadionoknál lévő OMV, ahol előzőleg csak gázolaj volt, majd ma, az árkorlátozás tizenhárom hónapig tartó vesszőfutását követő első napon kettéosztották az érkezőket: aki a drágábbik gázolajat szerette volna betölteni autójába, az a jobb oldali kútoszlophoz állhatott be, aki pedig 100-as Maxxmotiont, az az első és második oszlopnál tehette ezt meg. Pár száz liternyi normális működés jutott csak erre a helyre, ezért könnyen lehet, hogy mire ezt a cikket olvassák, már nem lesz érdemes elszáguldani erre a kútra. A kínálat képlékenysége tökéletesen megmutatja, hogy mennyire kaotikus, végső soron mindenkinek, tehát az olajcégek, a szállítók, a kutasok, és persze az autósok számára is nehéz helyzetet okozott a hatósági üzemanyagár-korlátozás.

Ezekben a napokban semmilyen egyértelmű előnyt nem jelentett fővárosi autósnak lenni, hiszen a Telex pécsi tudósítója kora délután sehol sem tapasztalt sorokat a városban, amihez a forgalomcsökkenés mellett az is hozzájárult, hogy akadt kút, amelyiknél egyáltalán nem volt üzemanyag.

A Mol egyik pécsi állomásánál látszólag nem volt fennakadás, míg egy másik kútjuknál benzint és dízelt sem tudtak adni. A tájékozódást nehezítette, hogy a dolgozóknak megtiltották, hogy érdemben nyilatkozzanak. Az egyik Shellnél minden üzemanyagtípus kapható volt, egy OMV-nél pedig csak a prémiumbenzinek fogytak ki, míg a már Orlen márkanévvel működő helyen éppen csak ezekből lehetett tankolni. Taxisokkal beszélgetve kiderült, hogy a nap folyamán korábban sem alakultak ki sorok a kutaknál.

Szegeden hasonlóan felemás képet mutatott a kínálat, hiszen a Szegeder cikke szerint a város határában lévő automata töltőállomáson még a nehéz idők törvényszerűségei voltak érvényben: csak három litert lehetett tankolni a hatósági áras üzemanyagokból, miközben a város hagyományos kútjain éppen akkor járt az újság tudósítója, amikor éppen átfejtették az üzemanyag-szállítmányt a tartályautóból, esetleg csak várták, hogy megérkezzen a tartályautó, hogy visszatérhessen minden a rendes kerékvágásba.

Győrben nem látott kocsisorokat a töltőállomásokon a Telex tudósítója, és több helyen ott is megjelent üzemanyag a kínálatban, ahol a napokban már nemigen lehetett kapni. Ilyen az Újlak utcai Shell-kút, ahol hétfőn még lezárták a pisztolyokat, ma viszont 646 forintért adták a 95-ös benzin literjét, és 705-ért a dízelt. A Molnál ez az ár 641, illetve 699 forint volt. Munkatársunk egy olyan automata benzinkúton is járt, ahol szerda délelőtt azt írták ki, hogy az üzemanyaghiány miatt sem benzin, sem gázolaj nem tankolható. Ide valószínűleg még nem érkezett szállítmány. Egy Mosonmagyaróvárhoz közeli független kút üzemeltetője azt mondta:

a készlethiányhoz az emberi butaság is vezetett, a hatósági árat meglovagolva ugyanis ő is azt tapasztalta, hogy mindenki autózni kezdett.

Az év vége normalitása nem a literenként 480 forintos üzemanyagot jelenti majd, hanem 650-700 forintos piaci árakat. Szokni kell az érzést, hogy mindenki többet fog költeni saját autója mozgásban tartására, mint eddig, feltéve, hogy a valóban hatalmas árugrás nem töri le mohóságot, amely az üzemanyagár-korlátozás utolsó időszakában a korábbi másfél-kétszeresére emelte a magyarországi benzinkutak forgalmát, és majdnem tönkretette a teljes ellátórendszert.

Vidéki tudósítóink: Gűth Ervin (Pécs, Mecseki Müzli), Szűcs Dániel (Szeged, Szegeder), Cséfalvay Attila (Győr)