Küzdelem gilisztákkal és jogszabályokkal

A Telexen eddig is foglalkoztunk környezetügyekkel, de a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy bemutassuk az éghajlatváltozás hatásait, és azt, hogy hogyan alkalmazkodhatunk hozzá. Az ilyen tartalmainkat ezentúl a KLÍMAZÓNA címke alatt találja meg legkönnyebben, legyen szó energetikáról, természetvédelemről, életmódról vagy környezetpolitikáról.

A komposztálás volt a témája a szegedi Motiváció Műhely közösségi terében tartott találkozónak. Úgy látszik, a környezettudatos életmód egyre több embert érdekel, mert mintegy negyven érdeklődő vett részt a programon. Három szervezet aktivistái meséltek arról, ők hogyan valósítják meg a háztartásokban keletkező zöldhulladék begyűjtését és hasznosítását. A miskolci Dialóg Egyesület már 20 éve folytat különféle közösségfejlesztő programokat. Ezek egyike az Avasi Panelkertész Klub, amelyből néhány év alatt kialakult az Avasi Paradicsom Közösségi Kert. A tapasztalatokról Csere Áron, a kert koordinátora, valamint Székely Klára és Szabó Gitta számolt be, akik a közösségi kert csoportjának tagjai.

Az Avas városrészben van a tízezernél több lakásával az ország egyik legnagyobb lakótelepe, és az arborétumon kívül nagyon kevés ott a zöldterület. Az egyesület ebben a környezetben akarta az ott élők körében a saját szükségletre való zöldségtermesztést meghonosítani. Az első próbálkozás az volt, hogy lakótelepi ház tetején, faládákba töltött földön termelnek, de ez annyiféle szabályba ütközött, hogy inkább más megoldást kerestek, és találtak is egy üres területet, ami parkoló helyett lett kert. A tagok egy nagy közös kertben, de külön parcellákban termesztenek növényeket. A közösségi kertészkedés az utóbbi években egyre több ember számára lett vonzó. Eleinte főként az idősebb korosztályok tagjai érdeklődtek, de mostanában már több fiatal is jött. Közös programokat, tapasztalatcseréket és kirándulásokat is szerveznek, most húsz fő körül van az aktív tagok száma.

A komposztálás azonban nem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket, csak rövid távon működött. Székely Klára önkéntes szerint ennek egyszerű az oka:

nem érdekelte igazán az embereket a komposztálás.

Először azért nem kedvelték, mert többen is arra számítottak, hogy a bomló anyagok majd rossz szagokat árasztanak. Utóbb hiába derült ki, hogy nem büdös az érlelődő komposzt, akkor sem akartak foglalkozni vele. Voltak, akik eleinte nehezen értették meg, hogy az még nem komposztálás, ha a növényi hulladékokat egészben, össze-vissza beledobáljuk egy ládába. Az egyesület aktivistái azonban nem adják fel, tovább próbálkoznak.

Budapesten már sok komposzt érik, Szegeden nagy lendülettel indult a mozgalom

Merza Péter, a 27 éve működő budapesti Humusz Szövetség alelnöke és oktatási programvezetője elmondta, hogy a városban élők számára azért is hasznos és indokolt a komposztálás, mert egy három tagú magyar családnál egy év alatt mintegy 350 kg szerves hulladék termelődik. Kevesebb szemét kerül a kukákba, ha a konyhai zöldhulladékból komposzt készül, és a felhasználásával a kiskertekben, vagy a virágcserepekben is növényi tápanyagokban dúsabb lesz a talaj.

Budapesten már több mint tíz éve működik a közösségi komposztálás a Humusz Szövetségnél. A nyitvatartási időben bárki leadhatja egy XI. kerületi kertes háznál a növényi hulladékát, amit az első alkalommal regisztráció, tájékoztató és együttműködési megállapodás aláírása előz meg. A szövetség biztosít vödröket a hulladék szállítására, és a kész humuszból is bárki kaphat, aki vitt hozzá alapanyagot. A tapasztalatok alapján állították össze a szabályokat, mert természetesen nem mindegy, mi kerül bele a keverékbe: a komposztnak is van egyfajta egészsége, avagy megfelelő működése, azt meg kell őrizni, hogy ne csak rohadó maradékok legyenek egymásra dobálva, hanem ellenőrzött körülmények között folytatódjon a bomlás.

a komposzt gondozásának feladatait komposztmesterek látják el, ehhez nagyon fontosak a gyakorlati tapasztalatok.

Az érdeklődés egyre nagyobb, és már sokkal több háztartási zöld hulladékot visznek be, mint amennyi komposztot azután igényelnek a résztvevők. Ez persze érthető, hiszen nyilván kevesebben kertészkednek egy nagyvárosban, mint amennyien zöldséget fogyasztanak.

A szegedi MASZK Egyesület fenntartásában működő Tarján-lakótelepi Megálló Közösségi Ház udvarán már évek óta folyik a közösségi kertészkedés, jelenleg 12 család gondoz egy-egy magaságyást – ismertette a hátteret Németh Zsófia közösségszervező. A háztartási zöldhulladék szervezett gyűjtését október elején kezdték meg. Zatykó Benedek önkéntes felidézte, hogy egy New Yorki szervezet példája nyomán javasolták Herczeg Richárddal a Megállóban a komposztálási programot, aztán gyorsan megalakult a Komposzt-Futár csapat, amely négy önkéntessel gyűjti be a jelentkezőktől és szállítja el kerékpárral a háztartási zöldséghulladékokat.

Már 23-an vannak, akik kérték ezt az ingyenes szolgáltatást, ezért Herczeg Richárd minden héten előre megtervezi, melyik futár mikor, hova megy, hiszen van, ahonnan félórás út a szállítás. Mivel még az elején vannak, egyelőre nagyobb tejfölösdobozokban szállítanak, de tervezik komolyabb vödrök beszerzését, sőt, már kerékpár-utánfutójuk is van. Az érdeklődés növekszik, ezért várható, hogy több önkéntes futárra lesz szükségük, és van már tíz olyan ember is, aki maga hozza be a hulladékát a Megállóba.

A komposztot a Megálló udvarán lévő, szellős faládákban érlelik, aki adott hozzá anyagot, kaphat belőle, és a közösségi kertészkedésben is felhasználhatják.

Küzdelem gilisztákkal és jogszabályokkal

A három szervezet ismertetője után kerekasztal-beszélgetés következett, és természetesen a közönség is tehetett fel kérdéseket. A Telex tudósítója pedig a közönséget kérdezte meg arról, ki vett már részt valamilyen módon komposztálásban. Erre a negyvenfős közönségből majdnem mindenki felemelte a kezét, ami azt mutatja, hogy a jelenlévők – többségükben huszon-, és harmincéves emberek – valódi érdeklődők voltak. Eljött Kinyó Pál is, aki a szegedi makkosházi lakótelep 2014 óta működő közösségi kertjének a koordinátora, és elmondta, hogy náluk 28 kis parcellán folyik a munka. Egy hölgy megkérdezte, hogyan lehet valakiből hozzáértő komposztmester – a Humusznál ennek is megvan a módja.

A komposztálásról folyó beszélgetést e sorok írója előtte úgy képzelte el, hogy gondterhelt, középkorú szakértők vitatkoznak tudományos hangnemben, fejcsóválva és a homlokukat ráncolva beszélnek a pH-értékekről és hasonlókról. Ám nem így történt: a jó hangulatú, közvetlen, humorral és sok nevetéssel kísért beszélgetés az alapvető információk mellett az emberek történeteiről szólt. Például Székely Klára miskolci aktivista elmesélte, hogyan küzdött a gilisztákkal: először túl kevesen voltak, és mivel a kerti föld egészségéhez szükség van rájuk, ő jó sokat beszerzett, azután viszont túlságosan elszaporodtak, ami megint nem jó.

Az is kiderült, hogy a közösségi komposztálás a jogszabályok szempontjából nem egyszerű és nem is olyan könnyen megvalósítható tevékenység, holott az lenne az ideális, ha minél több helyen foglalkoznának ezzel. Merza Péter, a Humusz Szövetség oktatási programvezetője elmondta:

a jelenlegi jogszabályok egyáltalán nem segítik, sőt inkább akadályozzák a mozgalom terjedését.

Ha egy társasház lakói úgy döntenek, hogy együtt kezdenek valamit a zöldhulladékkal a kukába dobálás helyett, akkor eleinte nehéz dolguk lesz az összes szabály betartásával. Ennek ellenére az országban sokfelé vannak már ilyen kezdeményezések. A Humusz Szövetség kidolgozott egy programtervet, amely a kedvezőbb jogszabályi környezet létrehozását célozza, és más, a hulladékok ésszerű kezelését segítő megoldásokat is javasol, hogy akik szeretnének, országszerte minél többen léphessenek a környezettudatos életmód útjára, hiszen ez is fontos célja a közösségi komposztálásnak.