Navracsics: Sztereotípiák és hiedelmek szerint hozunk fejlesztéspolitikai döntéseket

„Mindig rossz ízű dolog, amikor a németek fenyegetőzni kezdenek” – mondta Navracsics Tibor területfejlesztésért felelős miniszter csütörtök este Székesfehérváron a fideszes elitképző Mathias Corvinus Collegium rendezvényén. Navracsics egy kérdésre válaszolt így, a beszélgetés egyik részvevője arról érdeklődött, mi a miniszter véleménye bizonyos német politikusok álláspontjáról, akik szerint egyáltalán nem kellene Magyarország előtt megnyitni az EU-s forrásokat.

Navracsics Tibor a 2010-ben felálló második Orbán-kormányban még a legnagyobb hatalmú miniszter volt, befolyása azonban folyamatosan csökkent, 2014-ben, a harmadik Orbán-kormányban már nem is kapott szerepet, őt jelölte ugyanis a kormány magyar biztosnak az Európai Bizottságba. A Brüsszelben szerzett tapasztalatai és az itt kiépített kapcsolati hálója miatt kérte fel Orbán Viktor 2022-ben újra miniszternek. Külön tárcát ugyan nem kapott, feladatot viszont igen, neki kell elérnie, hogy Magyarország újra lehívhasson EU-s forrásokat.

Székesfehérvári előadásában azonban nem elsősorban erről a munkáról, hanem a magyar fejlesztéspolitika általános helyzetéről beszélt. Elmondta például, hogy – ahogyan az EU többi tagállamában – Magyarországon is probléma, hogy az igazán felzárkózásra szoruló területeket nem sikerül beindítani, inkább csak a nagyvárosok lőnek ki, igaz, ez sem kis eredmény. „Nem jöttünk rá, hogyan kellene ezt megtenni” – mondta.

Térképekkel és grafikonokkal demonstrálta, mennyire kiemelkedő Budapest szerepe a magyar GDP-termelésben, és azt mondta, Budapest már nem is értelmezhető önálló fejlesztéspolitikai egységként, a körülötte lévő városgyűrűvel is foglalkozni kell.

„Budapest perceken belül ide fog érni”

– riogatta a székesfehérváriakat, akik városa Navracsics szerint Kecskeméttel, Egerrel, Salgótarjánnal, Tatabányával és a Budapesthez hasonló távolságra lévő településekkel együtt hamarosan döntési helyzet elé kerül: Budapest felé fordulva, a fővárosi gazdasági egység részeként vagy önálló fejlesztéspolitikai egységként képzelik el a jövőjüket.

A miniszter szerint Magyarország 9,7 millió lakójából hamarosan 5,1 milliót fog közvetlenül érinteni Budapest gazdasági vonzása, és ez a szám tovább nő majd a közlekedési infrastruktúra fejlődésével. A Budapesttől távolabb lévő nagyvárosokat pedig most kell önálló fejlesztési centrumokká alakítani, olyanokká, amik jelentősége az országhatárokon kívül is érződik.

Az EU-s források eddigi lehívását dicsérve elmondta, Magyarország eddig a rendelkezésre álló pénz 82 százalékát tudta lehívni és úgy felhasználni, hogy az Európai Unió ellenőrző szervei az ellen nem emeltek kifogást, és ez az arány valamivel magasabb az unió átlagánál. Ugyanakkor ismertette egy, az Európai Bizottság által összeállított dokumentum megállapításait, ami 3 kategóriába sorolta az unió tagállamait a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatos problémák alapján. Az első csoportba a nagyjából problémamentes államok tartoztak, mint Franciaország vagy a skandináv államok, a másodikba azok az országok, ahol vannak olyan kisebb problémák, de közbizalomra érdemes a közbeszerzési rendszer, a harmadikba pedig azok, ahol alapvető problémák vannak a rendszerrel.

Magyarországot ezek közül a második csoportba sorolta a Bizottság, ahogyan például Németországot vagy Belgiumot is. A harmadik csoportba, azaz a problémása közé tartozik Románia és Bulgária mellett például Olaszország, Szlovénia vagy Ausztria is.

Részben erre alapozva jelentette ki a miniszter, hogy szerinte Brüsszelben sokszor érdemeinél rosszabbul ítélik meg Magyarországot, túlságosan kedvezőtlen kép alakult ki az itteni rendszerről.

„Én csuklóztatást hivatalból sem érezhetek”

– mondta arról, érez-e kettős mércét EU-s tárgyalópartnerei részéről. „Tárgyalok az Európai Bizottsággal, úgy érzem, hogy minden, amit felvetnek, az alapos és megfontolandó.” Navracsics szerint az EU központi szervei és a tagállamok közötti viszony gyakran konfliktusos, de ez nem probléma, hanem a működés része. Végső soron a Bizottság is a sikerben érdekelt, és abban, hogy Magyarország megkapja az EU-s forrásokat.

A magyar eredmények mellett azonban a fejlesztéspolitika hiányosságairól is beszélt, elmondta például, hogy jelenleg nincsen Magyarországon fejlesztéspolitikai adatbázis.

„Ma sztereotípiák és hiedelmek szerint hozunk fejlesztéspolitikai döntéseket”

– jelentette ki. Példaként azt hozta fel, hogy a magyar fejlesztéspolitika alapállása, hogy a nyugati országrészek jó helyzetben vannak, az északkeleti pedig szegény. Ennek azonban ellent mond, hogy Debrecennek olyan óriási fejlesztéspolitika potenciálja van, hogy a közeljövő fejlesztései várhatóan kb. 10 ezer munkavállalót fognak a városba vonzani. Erre pedig készülni kell, lakásokkal és infrastruktúrával.

Navracsics szerint a politikának újra kell tanulnia az országot, kistérségenként tudni kell, hol mire van szükség. Jelenleg nem ez a helyzet, a politika keveset tud az országról. A miniszter bizonyításképp felhozta azt is, hogy az évtizedekkel ezelőtt európai színvonalú magyar szociográfia mára szinte teljesen eltűnt.

Véleménye szerint stratégiaalkotásban sem vagyunk elég jók, „azaz jók vagyunk, de ezeket a stratégiákat a könyvtárnak gyártjuk”. Navracsics azt mondta, olyan fejlesztési stratégiák kellenek, amiket a készítői és a címzettjei is komolyan vesznek.

Kérdésre válaszolva az oktatáspolitikáról azt mondta, az „a középmezőny felső részéhez tartozik az EU-n belül”. Igaz, merülnek fel vele szemben kritikák, az egyik ilyen az, hogy a magyar oktatási rendszer az egyik legkevésbé felzárkóztatóbb az EU-ban. „Erre nem találtunk megoldást” – ismerte el, hogy a magyar oktatási rendszer nem elég hatékony a társadalmi különbségek csökkentésében. Navracsics azt mondta, EU-tárgyalópartnerei legtöbbször iskolai körzetesítést javasolnak, azaz hogy a kormány hozzon létre bentlakásos iskolákat a járási központokban, és ide járjanak a falusi gyerekek. Ez a megoldás azonban Magyarországon ellenérzést váltana ki a miniszter szerint. Viszont szegregáció mindaddig lesz, amíg ezt meg nem lépik, hiszen ez természetes, Nyugat-Európában is ismert jelenség, csak ott gettósodásnak mondják – fejtegette.