Rengeteg kárpátaljai roma menekült gyerek maradhat ki a közoktatásból Magyarországon

A legutóbbi becslések szerint nagyjából 100 ezer roma hagyta el Ukrajnát a háború kitörésétől júniusig. Rengetegen érkeztek Magyarországra, de hogy közülük mégis hányan maradtak itt, azt valószínűleg senki nem tudja megmondani. Sokak ukrán–magyar kettős állampolgárként nem kérhettek menedékes státuszt, és voltak, akik nem is akartak, mert Magyarországon csak átutaztak, a céljuk egy másik európai ország volt.

A háború első heteiben a határnál segítő civil szervezetek dolgozói arról számoltak be a Romaversitas Alapítvány kutatóinak, hogy megfelelő infrastruktúra hiányában (2015 óta az állam leépítette a menekültügyi rendszert) nem minden ideérkező kap megfelelő tájékoztatást a menekültek számára elérhető lehetőségekről és az ehhez szükséges regisztrációs folyamatról. Ennek fényében pedig a tanulmány szerint megbecsülni is nehéz lenne, hogy hányan vannak ma regisztráció nélkül az országban.

Az azonban biztos, hogy a kárpátaljai magyar ajkú romák közül a legtöbben Magyarországot választották, miután a családok férfi tagjai közül sokan már a háború előtt is itt dolgoztak, elsősorban az építőiparban. Másrészt anyagi okokból nincs is lehetőségük továbbutazni más országba.

A roma középiskolásokat és egyetemistákat segítő Romaversitas Alapítvány fiatal roma kutatói a nyáron 161 interjút készítettek a Magyarországra érkező roma családok tagjaival országszerte. Főként nőkkel tudtak beszélni, akiket a lakhatási helyzetükről, munkalehetőségeikről és gyermekeik oktatásáról kérdeztek.

A 161 megkérdezett közül 59-en rendelkeznek ukrán állampolgárként menedékes státusszal, 43-an pedig ukrán–magyar állampolgárként nem kaptak státuszt. A szabályok szerint elméletben ők is jogosultak lennének azokra az ellátásokra és kedvezményekre, amelyek a menedékes státusszal járnak, a civil szervezetek tapasztalatai szerint azonban nem mindig kaptak ehhez megfelelő tájékoztatást. Javarészt így a civilek és egyházak segítségére támaszkodhatnak, amelyek február óta emberfeletti teljesítményt nyújtanak a menekültek segítésében.

Nehezebben jutnak lakáshoz a roma menekültek

A kárpátaljai romák túlnyomórészt mélyszegénységben, rossz lakhatási körülmények között, a falvak és városok meghatározott részein, az úgynevezett cigánytáborokban éltek Ukrajnában. Kárpátalja területén mintegy 120 cigánytábor található, amelyek jellemzően a települések szélén, az óvodától, iskolától, orvosi rendelőtől, bolttól messze vannak. Sok esetben nincs is vezetékes víz, csatornázás, vezetékes gáz, hulladékelszállítás és betonút sem ezeken a helyeken, és rengeteg roma család él zsúfolt, felújításra szoruló házakban, vályogkunyhókban.

A szegénység mértékét mi sem jellemzi jobban, minthogy a megkérdezettek majdnem fele (44 százaléka) azt válaszolta a felmérésben, hogy

az ideérkezése előtti három hónapban legalább egyszer előfordult olyan, hogy a családból valaki éhesen feküdt le aludni.

Otthonaikban sem volt tehát könnyű a helyzet, a háború kitörése után azonban menekülni kényszerültek, Magyarországon pedig a kutatás szerint egy leépített menekültügyi rendszer, valamint egy forrás- és kapacitáshiányos szociális rendszer fogadta őket.

Sokan már a határnál negatív tapasztalatokkal, diszkriminatív bánásmóddal szembesültek.

Az aktivisták, civilek beszámolói szerint a hatóságok a roma menekültekkel rendre másképp bántak, mint a nem roma menekültekkel.

Például amikor egy háromszáz roma menekültet szállító vonat Záhonyba érkezett, a polgármester elrendelte az önkormányzat és a Református Szeretetszolgálat által működtetett sátrak lezárását.

A menekültek átmeneti lakhatását főként a civilek felajánlásai, hosszabb távú elszállásolást pedig egyházi, civil és önkormányzati szervezetek oldották meg. A kutatás szerint a kárpátaljai roma családok jórészt nem jutottak szívességi alapon vagy csökkentett áron magánlakáshoz, mint sok nem roma menekült. A 161 megkérdezett roma menekült közül mindössze 49-en kerültek átmeneti szívességi lakásba vagy csökkentett árú albérletbe.

110-en menekültszállókon laknak, ahol a beszámolók szerint sokszor külön emeleten kaptak helyet a romák és nem romák. A szállókat gyakran hajléktalanellátó intézményekben, családok átmeneti otthonában, munkásszállókon, nyári táborokban, kempingekben, oktatási intézményekben, közösségi házakban és lakókonténerekben alakították ki rohamtempóban februárban, és a hosszabb távú elszállásolás a tél közeledtével egyre komolyabb gondot okoz a működtetőknek.

A legtöbb intézményben általában zsúfolt, szűkös szobákban kaptak helyet a menekült családok. Bár többségében igyekeztek családonként külön szobát biztosítani, de ezt nem mindenhol sikerült megoldani. A beszámolók szerint van, ahol több generáció – nagyszülők, szülők és gyerekek – élnek egy térben emeletes ágyakon, és olyan is előfordul, hogy egy szűkös térben elhelyezett szélesebb ágyon kell egy négyfős családnak együtt aludnia. Ezekben az intézményekben ugyanakkor nem kell lakbért fizetni, és az önkormányzatok napi háromszori étkezést is biztosítanak.

Több család inkább munkásszállóra ment, ahol a Magyarországon dolgozó férfiak is laktak a háború előtt. Egy VIII. kerületi szállón korábban 60 ezret kellett fizetni fejenként a lakhatásért.

Az üzemeltető megengedte február végén, hogy a család többi tagja is beköltözzön a munkásszállóra, a lakhatás költségeit azonban az eredeti térítési díj háromszorosára emelte.

A megemelkedett rezsiköltségek miatt később már nem vállalta tovább az ott élő családok elszállásolását. Hét család azóta Aszódon talált szállást havi 85 ezer forintért.

A kutatás szerint a kárpátaljai roma menekültek nagyon nehezen találnak megfizethető albérletet, a tulajdonosok ráadásul sokszor az előítéletek miatt nem is adják ki romáknak a lakásukat.

Az is probléma, hogy február óta egyre kevesebben ajánlanak fel lakást szívességi alapon a menekülteknek, és a legtöbb felajánlás amúgy is csak átmeneti, pár hónapra szól. A kárpátaljai roma családoknak viszont hosszabb távú lakhatásra lenne szüksége, az állam pedig ebben – úgy tűnik – nem vállal szerepet.

Rengetegen maradhatnak ki a közoktatásból

A lakhatási helyzet megoldása mellett a civil szervezetek szerint kiemelten fontos lenne azzal is foglalkozni, hogy a háború elől menekülő gyerekek a lehető leghamarabb jussanak oktatáshoz. A felmérés szerint a kárpátaljai roma gyermekek súlyos hátrányokkal indulnak neki Magyarországon az iskolának.

A roma tanulók a leggyakrabban a 9. osztályig végzik el az iskolát Kárpátalján, a középfokú oktatásig csak nagyon kevesen jutnak el. 16 éves kor felett így itt be sem iratkoznak az iskolába, Magyarországon is 16 évre vitték le néhány éve a tanköteles korhatárt.

Ugyancsak problémát jelent a diákok beilleszkedésénél, hogy Ukrajnában sokan szegregált iskolában tanultak. A tanulmány szerint legalább 15 olyan iskola van Kárpátalján, ahol a roma gyerekek aránya 50-70 százalék, és 8 olyan, ahol több mint 70 százalék. Ezek az iskolák rendkívül rossz körülmények között működnek, nem nyújtanak megfelelő oktatást a diákoknak, és

a gyerekek gyakran megfelelő ruházat, cipő hiányában egyszerűen kimaradnak az iskolából.

A helyzetet a koronavírus-járvány csak súlyosbította, a felmérésben megkérdezettek közül sokan arról számoltak be, hogy megfelelő technikai felszerelés hiányában a gyermekek az elmúlt 1-2 évben egyáltalán nem vettek részt az online oktatásban.

Magyarországon a menedékkérő gyermekeknek joga van a közoktatáshoz, a menedékes státusz megszerzése után pedig minden gyermek tankötelessé válik. A kettős állampolgárságú menekült gyermekek szintúgy tankötelesek, papíron a lakóhelyhez tartozó körzetes iskola vagy óvoda köteles felvenni őket.

A túlterhelt magyar közoktatási rendszerben azonban a tanulmány szerint a beiskoláztatás és óvodába szoktatás nehézkes adminisztratív és érzelmi folyamat lehet a menekült szülők és gyermekek számára.

A felmérésben megkérdezett családok 41 százalékában jutott el minden iskoláskorú/óvodáskorú kárpátaljai roma gyermek iskolába/óvodába az adatfelvétel idején. A szülők 17 százaléka válaszolta azt, hogy nem minden iskolás/óvodáskorú gyermeke jár óvodába/iskolába,

57 családban (42 százalék) pedig egy iskolás/óvodáskorú gyermek sem került be a közoktatásba.

A civil segítő szervezetek tapasztalatai szerint ennek több oka van. A beiskoláztatást több adminisztratív lépés előzi meg (bejelentett lakcím, tajszám megléte, NEK-adatlap), amelyekben helyismeret és segítség nélkül nehezen tudnak eligazodni a menekült családok. Mint ahogy sok esetben a határnál nem kaptak megfelelő segítséget, ezeket is maguknak kellene megoldani.

A legtöbb megkérdezett szülő azonban leginkább azt tartja a legnagyobb kihívásnak, hogy nem tud megfelelő felszerelést és ruházkodást biztosítani a gyermeknek az iskolába járáshoz, de többen tartottak az iskoláztatás költségeitől is. Van olyan megkérdezett, aki attól félt, hogy gyermekei olyan iskolába járnak majd, ahol nem lesznek kárpátaljaiak,

néhány szülő pedig azt tapasztalta, hogy a gyerekeire kevésbé figyeltek a tanítók, és olyan is volt, akit származása miatt az osztálytársai bántottak.

Az is problémát jelent az iskoláztatásnál, hogy több esetben messze van az iskola a család lakóhelyétől, és nehéz volt összeegyeztetni a szülők munkájával. Több szülő pedig azt mondta, hogy az adminisztratív ügyintézés jelenti a legnagyobb kihívást: a beiskoláztatáshoz bejelentett lakcímre, regisztrált státuszra és tajszámra van szükség.

A Romaversitas Alapítvány itt elérhető tanulmánya szerint a kárpátaljai roma menekültek társadalmi beilleszkedése túlmutat a civil hálózatépítésen. A helyi szervezetek erőforrása és kapacitása véges, a roma menekültek felkarolása pedig nem terhelődhet önmagában a civil társadalomra. Az alapítvány szerint a helyi civilek által javasolt módszertanok és a menekültügyi ellátásra vonatkozó nemzetközi szakpolitikák, jogi kötelezettségek és jó gyakorlatok hazai kidolgozása mentén meghatározott cselekvési tervekre van szükség. A csütörtökön bemutatott kutatás ennek adhat egy alapot.