Gulyás Gergely: A nemzeti önrendelkezés vágya ma nem tankokkal találja magát szembe, hanem a kordivattal

1956 örök tanulságul szolgál a történelmünkben – mondta Gulyás Gergely ünnepi beszédében. „Aki meg akarja érteni, hogy mi a magyar szabadság; miért kell időről időre megküzdenünk érte; hogyan kell megőriznünk akkor is, ha elveszik tőlünk; és hogyan kell megbecsülnünk, amikor megadatott, annak 1956-ra kell emlékeznie.”

A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint két szóval: hűséggel és hősiességgel lehet jellemezni 1956 hőseit. A nemzethez és a szabadsághoz való hűségből a nemzeti összetartozás és önrendelkezés mindenek felett álló célkitűzése származott, a hősiesség pedig az esélylatolgatás nélküli feltétlen kiállást jelentette.

Az 1956-osok tanúságtétele bizonyítja, hogy a küzdelem értelme nem csak a győzelem lehet

– fogalmazott a miniszter. „Aki a szovjet tankokkal szemben, majd a diktatúra alatt is kitartott a forradalom mellett, nem azért tartott ki, mert reménye volt, hanem mert igaza. Az emberek ugyanis nem az elért eredmény, hanem a véghez vitt tetteik által válnak hőssé.”

Az igazság nem mindig vezet azonnal sikerre Gulyás szerint, az idő azonban távlatosan igazolja a hősöket. „A szabadságot és nemzeti önrendelkezést zászlajára tűző forradalmunk igaz volt, ezért leverése után, megtagadása közepette, elhallgatása alatt is megkerülhetetlen lett” – mondta a miniszter, majd párhuzamot vont az '56-os forradalmárok és a mai kor között.

„A magyar nemzet 1956-ban az igazság mellett állt, és egyedül maradt. Azonban tudjuk, és Magyarország manapság is naponta megtapasztalja, az igazság mögött nem mindig áll többség. Mégis jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni.”

Gulyás Gergely szerint a hazaszeretet minden korban más feladatot ad. 1956-ban a haza szeretetét fegyverrel, Molotov-koktéllal, a diktatúrával szembeni nyilvános kiállással, életáldozattal kellett bizonyítani.

„Ma könnyebb, de megmaradásunk szempontjából nem kevésbé sorsdöntő időket élünk. Ma a hatékony nemzeti érdekérvényesítéshez nincs szükség Molotov-koktélra. Elegendő lenne, ha a magyar közélet szereplői (…) jobban szeretnék a hazájukat, mint amennyire gyűlölik Magyarország szabadon választott kormányát.”

„A nemzeti önrendelkezés vágya ma hazánkban nem tankokkal találja magát szembe, hanem a kordivattal.”

Ma a megmaradáshoz elegendő szerinte a szülőföldön való boldogulás, a kulturális önazonosságunk és Európa nemzeti alapon álló sokszínűségének megőrzése, hagyományaink, szokásaink megtartása. „Mindannyian tegyünk hát meg mindent azért, hogy ne lehessen kérdés, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul” – mondta Gulyás.

A beszédében külön köszöntette a megemlékezésre érkező kárpátaljai és ukrán fiatalokat is, akiknek a szülei frontszolgálatot látnak el Ukrajnában. „Sajnos azért nem lenne okunk szolidárisnak lenni Ukrajnával, ahogyan az elmúlt években és évtizedekben a kárpátaljai magyarsághoz viszonyultak – fogalmazott Gulyás. – De minden okunk megvan, hogy segítsünk egy olyan országnak, amely hősiesen harcol saját szabadsága, az oroszok által is nemzetközi egyezményben elfogadott területi egysége és szuverenitása védelmében.”

Mint mondta, ezért szervezték meg az elmúlt hónapokban Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségét, ezért segít a magyar állam a háború elől menekülőknek és az Ukrajnában maradtaknak is. „Látjuk az emberi szenvedést, a lerombolt otthonokat, a szétszakított családokat, a háború elől menekülőket.

„1956 nemzete csak azt mondhatja: aki a szabadságáért és nemzeti függetlenségéért küzd, az Magyarország barátja és pártfogoltja”

– jelentette ki a miniszter.

Harrach Péter: Az önállóságunkat veszélyeztetik a birodalomépítők

1956 üzenete szól a fiatalokról, a szabadságról és a nemzet szabadságáról, amelyet kivívni és védeni kell – mondta Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke az MTI szerint.

„A forradalom bölcsőjénél állunk és fiatal forradalmárokra emlékezünk” – fogalmazott Harrach, aki szerint a forradalmat mindig fiatalok csinálják, ez látható a magyar történelemben is. Példaként említette többek között II. Rákóczi Ferencet, aki 27 évesen állt a szabadságharc élére, és a pesti srácokat, aki többnyire tizenévesek voltak.

„Mi van a fiatalokban, amikor reménytelennek látszó helyzetekben is a forradalmat választják?”

– tette fel a kérdést Harrach Péter. Meg is adta a választ: szabadságvágy.

A szabadság azonban nemcsak az emberek személyes életében érvényesül szerinte, hanem a nemzet életében is. A legnagyobb ellensége pedig a félelem. „Rákosi Mátyás országában dermesztő félelem uralkodott; ezt a félelmet rázták le magukról azok a fiatalok akik derűsen és bátran indultak el a forradalom útjára” – jelentette ki a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke.

Arról is beszélt, hogy „az utóbbi ötszáz évben nagyrészt birodalmak uralma alatt éltünk”: a török, az osztrák, a német és az orosz birodalom alatt. „Néhány évtizede önállóak vagyunk, azonban vannak birodalomépítők, akik nem így gondolják. 56 öröksége arra is kötelez minket, hogy ezt a harcot is megvívjuk és újra kimondjuk: éljen a szabadság!” – fogalmazott Harrach Péter.

A résztvevők többsége a műegyetemi megemlékezés után fáklyákkal vonult a Bem térre. A menettel arra a 66 évvel ezelőtt, október 22-án tartott diákgyűlésre emlékeztek, ahol a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és eldöntötték, hogy másnap, október 23-án a lengyel néppel való szolidaritás jegyében a Bem térre vonulnak.

A felvonulást három korabeli Csepel teherautó vezette, melyeket a forradalmat jelképező lyukas zászlókkal díszítettek. A platókon korhű ruhákba öltözött fiatalok integettek. Mögöttük egy legalább 100 méter hosszú, széles nemzeti színű szalagot a fejük fölé tartva haladt a résztvevők egy része, miközben a teherautók hangszóróiból korabeli dalok szóltak.

Potápi: A szankcióktól várt béke ugyanolyan beteljesületlen marad, mint a Nyugattól várt támogatás 1956 idején

1956 forradalma az egész magyar nemzet forradalma volt. Erről beszélt Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Bem téren az MTI beszámolója szerint.

Potápi szerint 1956 azonban nem csak a magyarok ügye volt. Egész Európában – főleg Közép-Európában – mindenki feszült figyelemmel követte, hogy mi történik nálunk. Voltak – a kommunisták –, akik a hatalmukat féltették az államtitkár szerint, de mások a saját szabadságukat remélték a magyarok győzelmétől. Ha Budapesten sikerülhet, akkor sikerül Prágában, Varsóban vagy majd Bukarestben is – tette hozzá.

„Azokban a napokban megtörtént a csoda: nemzetünk döbbenetes gyorsasággal forrt össze történelmi egységbe. A kommunista rendszer, amely kölcsönös feljelentésre és besúgásra épült, hirtelen szembe találta magát a nemzeti egységgel" – fogalmazott Potápi, majd hozzátette: mindez nemcsak Budapesten történt, hanem az egész országban.

„Jusson eszünkbe ez ma is, amikor szintén külföldi nyomásra akarnak magyart a magyar ellen fordítani”

– jelentette ki, majd arról beszélt, hogy mindig voltak és vannak, akik kiszolgálják az idegen érdekeket. Ezeket akkor is és ma is külföldről támogatták és támogatják, mert a magyarság magától soha nem választotta és nem tűrte meg az ilyen embereket.

Ma a hazához való hűség és nemzetünk érdeke egyetlen dolgot követel Potápi szerint: békét. Békére van szüksége a kárpátaljai magyarságnak, békére van szüksége a háborús inflációval sújtott Európának. Arról beszélt az államtitkár, hogy a szankcióktól várt béke ugyanolyan beteljesületlen marad, mint a Nyugattól várt támogatás 1956 idején.

Nem nézhetjük szerinte szó nélkül, hogy újra a magyarokkal fizettessék meg az elhibázott szankciós politika árát. Akik hűségesek akarnak maradni nemzeti hőseink példájához, azoknak állást kell foglalniuk a magyar nemzet érdeke mellett, a béke oldalán.