Ungváry Orbán '56-tal kapcsolatos mondatairól: Semmi közük a valósághoz

Ungváry Krisztián történész a 444-en megjelent véleménycikkben reagált Orbán Viktor 1956-os forradalommal kapcsolatos kijelentéseire, amiket a miniszterelnök a Kossuth rádiós interjújában tett.

Ungváry sajátos történelmi elemzésnek nevezte Orbán péntek reggeli gondolatait, majd azt írta, hogy állításaival sok probléma van: „A legelső talán az, hogy semmi köze a valósághoz” – írta.

A béketárgyalásról

„Ha belegondolunk, akkor 1956-ban mi nem azért harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy le fogjuk győzni a Szovjetuniót. Azért vállaltunk egy forradalmat és szabadságharcot, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalást” – mondta Orbán.

Ungváry ezzel szemben úgy véli, hogy az 56-osok fejében november 4. után fel sem merült a béketárgyalás és a fegyverszünet. Ezt azzal indokolja, hogy az agresszió módja – ami gyakorlatilag azonos a mostani Ukrajna ellenivel – kétséget sem hagyott arról, hogy az agresszor nem akar fegyverszünetről és békéről tárgyalni. Ungváry szerint az agresszor (Oroszország), ahogy 1956-ban, úgy most sem engedheti meg ezt, mert amennyiben így tenne, akkor korábbi álláspontja lenne tarthatatlan.

„Putyin nem fog tudni ebben a háborúban úgy tárgyalni, hogy az ne jelentse egyúttal politikai megsemmisülését.”

Ungváry hozzáteszi, hogy Moszkva 1956-ban sem engedhette meg magának azt, hogy utcai harcosokat tárgyalópartnernek tekintsen. „Ilyen a kommunizmus történetében soha nem fordult elő” – írta. A történész felteszi a kérdést, hogy a Szovjetunió megengedhette-e volna magának, hogy kiengedjen az érdekszférájából egy országot úgy, hogy ne tegye kockára saját kelet-európai berendezkedését. Végül arra a következtetésre jut, hogy „azokkal, akik 1956-ban Moszkvában a hatalom csúcsán ültek, nem lehetett semmiről sem tárgyalni.”

A kompromisszumról

Ungváry arról is ír, hogy 1956-ban semmilyen lehetséges kompromisszum nem volt, amiről esetleg tárgyalni lehetett volna.

„A Szovjetunió annak dacára támadta meg Magyarországot, hogy Nagy Imre magyar miniszterelnöknek, egy volt sztálinista politikusnak, esze ágában sem volt csatlakozni a NATO-hoz”

– magyarázza állítását. Hozzáteszi, hogy amit a forradalmárok vagy Nagy Imre nyilvános nyilatkozataikban közzétettek, azok mind olyan minimális követelések voltak, amelyek nélkül nem létezhetett volna magyar függetlenség.

Ungváry szerint Orbán mostani nyilatkozatai azt sugallják, hogy a „jobboldali utcai harcosként istenített pesti srácok a kompromisszumok kádárista robotosaiként viselkedtek volna”. Ezzel szemben az egyetlen felajánlott kompromisszumuk annyi volt, hogy ha nem lőnek rájuk, akkor ők sem lőnek vissza – mindezt pedig nem a szovjetekkel, hanem a magyar kormánnyal tárgyalták le.

„A magyar miniszterelnök azzal, hogy folyamatosan kitáncol abból a szövetségi rendszerből, aminek egyébként védelmét élvezi, életveszélyes játékot folytat”

– zárta a gondolatot a történész.

Nagy Imre ≠ Volodomir Zelenszkij

Ungváry szerint az teljes nihilizmusról árulkodik, hogy Orbán szerint a „mi Zelenszkijünk” Nagy Imre. Ezt freudi elszólásnak tartja, mivel véleménye szerint Orbán mindent megtett azért, hogy Nagy Imre emlékét megsemmisítse.

Volodimir Zelenszkij egy demokratikus módon megválasztott, parlamenti játékszabályokat betartó párt élén álló államférfi. Ezzel szemben Nagy Imréről 1956-ig ez egyáltalán nem mondható el – a történész ezzel magyarázza, hogy a két politikusnak semmi köze egymáshoz.

Ungváry Krisztián teljes írása itt olvasható.